Azt nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy gyerekkoromnak vannak kultikus helyei, ahova még legalább egyszer vissza kell mennem túrázni. Na jó van, ahová még még egyszer. Igen ez most direkt volt…
Szóval van itt (már a blogban) némi elmaradás, az egyik ilyen hellyel kapcsolatban. Éveken keresztül a Vasas Szakszervezet, meg a Magyar Optikai Művek szponzorálásában töltöttem két hetet Badacsonytomajban. [Ne kérdezze tőlem senki, hogy hogy jött a csiszolt üveg a vasasokhoz… én sem értem.] A lényeg, hogy onnan indul a Tanúhegyek nyomában túra, amihez… nos amihez kellett egy baráti meghívás is, mert magamtól novemberben nehezen indulok meg hogy bő száz kilométerrel arrébb túrázzak. Szóval Köszönöm Zoli.
És akkor egyszer csak reggel ott voltunk Badacsonytomajban, teljesíteni a Tanúhegyek nyomában 20/A (MTSZ pont: 46,5; rendező: Útvonalkövetők Klubja, Gász Kata, és a Szent Jakab Zarándok Egyesület) távját.
A Szent Jakab nekem garancia, már a Kerecsen túrák alapján.
Szóval én még ősszel, pláne télen soha nem jártam a Badacsonyon. Sohasem láttam még… [Nem, nem eddig nem láttam még, hanem soha! Most sem!] …a Balatont fentről télen. Azért ez lelkesít, amikor elindulsz a hajnali párában.
Biztos gyönyörű a bazalthegyere felmenni ragyogó napsütésben, de a ködös erdőnek is meg van a maga varázsa. Például remekül el lehet képzelni, hogy honnan jönnek majd a trollok.
Élveztem. Mondjuk a Kisfaludy-kilátóra eszembe nem jutott felmenni. Csak azért, hogy megnézzem a tejszínhabot. Majd Szigligeten… - nyugtattam magam. Miközben mindenféle kilátóhelyről nem láttunk semmit a tóból. Inkább le is szaladtunk a Bujdosók lépcsőjén.
Na jó ez túlzás, de csak letudtuk az állítólag 464 db lépcsőfokot.
Mondjuk én meg akartam számolni, de valahol százhúsz környékén megcsúsztam és onnantól reszeltek a számolásnak. Mondtam, már, hogy utálok lépcsőzni. Iránytól függetlenül. Leértünk, egy darabban.
Jött a nosztalgia. Hármunknak mindenképpen. Andi ugye egyedül letudta az UltraBalatont, tehát neki minden méter kvázi ismerős. Bár nem tudom, hogy 212 kilométeren kinek meddig van kedve nézelődni… Beus, az idén futott Badacsonytördemictől, én meg tavaly futottam itt a Szigligeti várat megkerülő szakaszt. (a képet Beustól "loptam"...)
Na most nem kerültük meg, hanem felmentünk a várba megnézni a tavat. Így, hogy nem futottam, nem is olyan vészes, úgy azért húzós lenne. A kilátás minden pénzt megér! Állítólag. Szerintem tök ugyanolyan volt, mint a Ranolder-kereszttől. Ha úgy vesszük ezért felesleges volt ennyit gyalogolni. Nekünk ez már a féltáv volt. Maradt a Szent György-hegy hátra.
Leérve a várból, kezdtem úgy érezni, hogy alul öltöztem, a kerékpárúton visszafelé (már az UB útvonalhoz képest) határozottan fáztam. Tulajdonképpen ez a bajom a téli túrákkal, a szél. Olyat nem lehetne, hogy az langymeleg legyen?
Az utolsó hegyre felfelé, azon tanakodtunk, hogy ha ez ilyen pocsékos időben ennyire szép, akkor milyen szép lehet verőfényben? Meg, hogy vissza kéne jönni… csak úgy kirándulni.
Csak ne lett volna olyan hűs. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a célban csak lesz forralt bor… és akkor hirtelen ott volt az út mellett a Mennyország… forralt borral, szalámi chipsszel, zsíros kenyérrel, szörppel… ami a vándornak kell. Apró csoda….
Feltöltődve indultunk neki a harmadik tanúhegynek, hogy a túloldalon a Kaán Károly turistaházban célba érjünk.
Volt forralt bor…. és pár nappal később a jég meggyötörte az erdőket. Ha úgy vesszük nekünk szerencsénk volt.
4:39:21 borozással együtt. Jó volt, de ide még vissza kell jönni. Futni is…
FF, azaz az értékelésem: Az itiner mint olyan, pont az, amilyet szeretek. Az ellenőrzőpontokon belüli szakaszokkal, távolsággal, szinttel, jelzésekkel: 5 pont. Az útvonal tökéletesen követhető, ahol kellet ott volt a szalag, csak elbambulva lehetett letérni róla: 5 pont. Frissítés: 5 pont.
És az új szempont, az ottfelejtési faktor, 5 pont, mert a nevezésnél kértek telefonos elérhetőséget is (adni úgy is az adja csak meg, aki akarja) Összesen 20 pont, a húszból.
Ezen azért nem lepődtem meg. Csak ajánlani tudom. Akar futva, akár túrázva. Nem véletlen a címben az az először.
