A téma (miközben remélhetőleg sorban születnek a beszámolók a Vivicittá különböző távjairól) ezúttal is a terepfutás, azaz inkább a teljesítménytúrázás. Azon belül is ismét az úgynevezett ultra táv. Az elsőre talán rémisztőnek ható nevű Vérkör.

Tavaly a célba érés utáni fáradtság és kimerültség ellenére is tudtam, hogy ide vissza kell jönni. Ezen az úton végig kell mennem újból. ...és újból. Olyannyira egyértelmű volt a visszatérés, hogy az egyéni, a nem szervezett formában történő teljesítést tervezgettük futótársaimmal…

Vannak álmok, amik megvalósulnak, ha elég kitartó az ember. Ilyen volt a - számomra korábban elérhetetlennek tűnő - VérKör túra teljesítése is. Elsők között neveztünk be öten, a XVII. kerületi „Fussunk Együtt Rákosmentén” csapatból (Adri, Szilvi, Peti, Csabi és…

Annyira gyorsan történt minden, én lepődtem meg a legjobban. Persze volt róla szó, hogy majd egyszer jó lenne megcsinálni,  valamikor megpróbálni, na de ilyen hirtelen??! :)