Szeretem az olyan beszámolókat, amik az adott verseny hangulatát adják vissza. Úgy gondolom, hogy ezek, még akkor is, ha a mesélő éppen megszenvedte az adott távot sokkal emberközelibbé teszik magát a futást. Mert, aki nem csinálja, csak a számokat hallja, látja, annak ez szinte érthetetlen.

Amikor 2013 októberének egy reggelén Pilisszentlászlóról elindultunk, duzzadt bennem az erő. Mit nekem huszonhat kilométer terep… a teljesítésre szánt időt például a városi futásaim alapján kalkuláltam. Aztán eltévedtünk egyszer… kétszer… háromszor. Aznap délután úgy gondoltam, hogy végleg…

Meghasonlott poszt lesz ez… Kiszabadultam a Budaiból. Na, nem messze, a Visegrádi-hegységbe és a Pilisbe. Olyan útvonalra, ahol emlékeim szerint kamaszkorom óta nem jártam. Mondanám, hogy élveztem minden percét, még azt is amikor benéztem az útvonalat… Van ilyen. Hibáztam. De arra (bármennyire is…