Vannak helyek (túrák, versenyek), ahol az ember úgy érzi, hogy valami miatt nem úgy sikerült, ahogy annak kellett volna, és ilyenkor jön a visszavágó… meg a visszavágó visszavágója is… na…

Edzésnek – szerintem - ideális harmincas. Valami ilyesmit mondtam róla tavaly is, azzal a szándékkal, hogy egy-egy ráérő hétvégén… de valahogy kimaradt. Mindegy is, mert lassan, de biztosan kezdenek duplázódni a túrabeszámolók. Az amolyan ugyanaz másodszor, ahol a változást…

Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, ide el kell jönni. Legalább egyszer. Meg abban is igazuk volt, hogy a végére távtól függetlenül egy-két dolgot átértékel az ember. Valószínűleg abban is igazuk volt, hogy tíz emberből kilenc visszavágyik, sőt visszatér… de…

Lassan, de biztosan jön az ősz… azaz az az időszak, amikor nagy eséllyel nem forró gőzben szaladgál az ember, már, ha a hegyeket koptatja. Egyre több futás, és a gyaloglás, lassan újfent csak belegyaloglássá válik. Jó is ez, már, ha nem süllyedünk el a sárban, vagy de erről a…

Ilyenkor nyáron nagy igazság, hogy ki korán kel, hűvösebb időben sportolhat. Teljesítménytúrákon meg nagy igazság, hogy ki korán fut, az depózhat, míg kinyílik az ellenőrzőpont… Mondd, Te mit választanál? Elárulom a jobbik megoldás, ha később indulsz. Én elszámoltam…

Ki korán kel… ja ez most nem az. Nem ki korán kel, hanem ki későn fekszik… Úgy tíz hónappal ezelőtt voltam először teljesítménytúrán. Most jött el az első éjszakai TT ideje. Előre kell bocsájtanom, hogy perpillanat úgy érzem, hogy ebből nem nagyon lesz rendszer, és ez…

Ha… ha valakinek valaha kedvet akarnék csinálni a teljesítmény túrázáshoz, akkor valószínűleg az egyik Turul túra megfelelő távjára vinném el. Azt hiszem ezek után gyakorlatilag felesleges akár egy sort is írnom a másodszor is lefutott Kerecsen 20-ról (47 MTSZ pont,…

Szívás. Ezt írnám, ha egy szóval kéne összefoglalnom a szombati terepfutást Törökbálinton. Mert engem mindig meg tud lepni a terep. És mindig olyankor, amikor azt hiszen, hogy kezdek otthonosan mozogni ebben a műfajban.

Mostanság úgy érzem, lassulok. Nem úgy általában, csak terepen… Nem fáradtság, nem fájdalom. Levegő is kapok rendesen, de van valami elmondva igazán vicces. Azt is lehetne mondani, hogy félek. Na jó, ez, ebben a formában nem igaz. Vagyis nem úgy igaz… Szóval az van, hogy elbátortalanodtam.

Az a nagy büdös helyzet, hogy mondhatok én akármit, én bizony városi gyerek vagyok, vagy ahogy futóberkekben mondják, aszfalthuszár. Meg is érződik azokon a posztokon, amik arról szólnak, hogy terepre tévedtem. Abban a közegben valahogy nem találom magam. Itinert mégsem akarok írni… meg nem az én…

Az van, hogy egy kérdéssel kell kezdenem.  Szóval, ugye senki sem gondolja, hogy azért fogok dicsérni egy versenyt, mert dobogóra állhattam? Bárki megteheti, főleg, ha ezért a rendezők nem szólnak rá az ember gyerekére. [ez volt az egy] Ugye senki sem gondolja, hogy írok valaha is olyan bejegyzést,…