A múlt héten ott hagytam abba, hogy a futás révén teljesen új izmaim nőttek ki. Az egyetlen probléma velük, hogy az egyetlen funkciójuk az, hogy fájnak.
Nem mondom jól csinálták.
Legalábbis lépcsőn lefele. Azért leülni sem volt egyszerű baleset.
Mára szinte teljesen beépültek az újdonat izmok.
Nosza. Itt a „hétvége”, újabb futás, mert ugye tavaszig adtam némi határidőt magamnak, hogy rendes tempóban rendes távot. Meg azzal is hitegetem magam, hogy ez majd kihat a görkorira is.
Mondjuk arra kihatott. Szemmel láthatóan rosszabbul mentem a héten, már ha az edzésnapló adatait nézem. a 17. héten még az átlagsebességem 14.04 km/h volt, amit sikeresen egyszer már a vágyott 16 km/h közelébe vittem, most meg 14,98 km/h.
Na így javítja a teljesítményt a futás, ami állítólag szégyen, de hasznos… Az utóbbit kétlem.
Ma mindenesetre erősen elhatároztam, hogy lassabban, de többet.
Háát, a lassabban ment.
Ki trappoltam a pályáig. Utána körbe-körbe. Qrva unalmas… …és fárasztó. Ráadásul csak a futott idő lett több, a távolság nem. Hát van így értelme lassítani?
A pályán négyen voltunk, egy öregúr, meg két női hölgy. Az utóbbi fogyókúrás célból. Azt hiszem…
Viszont.
Viszont kiderült, hogy vízfejem van. Más magyarázatot nem tudok arra, hogy honnan folyt annyi víz ki a fejemből.
táv: 2,67 km
idő: 00:17:25
átlagsebesség: 9,29 km/h
csúcssebesség:: 15,2 km/h
