Remekül tudok görkorcsolyát sétáltatni. Ezt ma ismét bizonyítottam. Reggel úgy indultam el, hogy egész nap nem eshet. Vagy örökké nem eshet?
Mindegy, ez a megállapítás már a szárnyas fejvadászban sem igazán jött be. Most sem. Egész nap pókfonal vékonyságú nyálfolyam lógott az égből. Rátapad az ember arcára, hajára ruhájára, mint az ökörnyál. Úgy áztam el, hogy észre sem vettem az esőt csak a tócsák mutatták.
Ilyen időben – ha nem is szeretek – de lehet korizni. Csak ugye a betonon felgyülemlő víz… Ha nem kéne időnként megállni, nem is zavarna.
Így a heti második in-line online elmaradt.
Ja, azt nem is mondtam, hogy öt hónap alatt túljutottam ötszázadik kilométeren. [pezsgődurranás] Mármint görkorival. Úgyhogy lehet dolgozni a trappolt távon is. Elvégre az meg még az még ötven se volt. Igaz csak egy hónapja futkározok.
Most végre adtam az ősz fílingnek.
Elmentem futni. Csak hogy tudjam, hogy milyen lesz, ha tényleg kitör az ősz.
Hááát, a dobostortával nem vetekszik.
Az úgy volt, hogy a pályáig kényelmesen elügettem. Végre nem kellett törölköző, nem gyöngyözött a homlokom már az első párszáz méter után. Na – mondok magamnak – ez az ami kell nekem.
Vagy ezt a pállott szájú fiúk énekelték?
Rovom a köröket. Szám szerint a másodiknál, már tudtam, hogy meg vagyok hatódva. Legalábbis párásodni kezdett a szemüvegem. Ha ez nem lenne elég az eső is kicsit jobban belehúzott. Na most milyen már az amikor a szemüveg belül párás, kívül vizes? Hát van ennél halmozottabban hátrányos helyzet? És kell egyáltalán?
Gondoltam leveszem. Eredmény még annyit sem láttam, mint annak előtte. Gondoltam innentől tök mindegy, hogy azért botladozom, mint egy kezdő paralimpikon, mert vagy a szemüvegtől, vagy annak hiányától nem látok. Szemüveg vissza, és bele a ködbe…
Még öt kör, és elviselhetetlennek nyilvánítottam a kísérletet, ezért felfüggesztettem.
Ennyi lett:
2009. szeptember 17. csütörtök
táv: 2,57 km
idő: 00:14:44
átlagsebesség: 10,47 km/h
csúcssebesség:: 10,8 km/h
