Na, most írhatnám, hogy megint a szellemekkel futkostam, de a szellemek ma teljesen láthatatlanok voltak. Szerintem fáztak.
Úgy kezdődött, hogy a reggeli eső miatt lemondtam a mai korizásról. Nem mintha esőben nem lehetne, de ki a francnak van kedve bokáig érő pocsolyákban gurulni. És főleg kinek van kedve utána a csapágyakat takarítani, ha nem muszáj. Lusta vagyok. Nem szeretek csapágyat takarítani…
Azért kezdtem el augusztusban futni, hogy ha nem lehet majd korizni, akkor is mozgásban maradjak.
Délben káromkodtam egy sort. Kisütött a nap. Az, hogy hűvös van, az nem számít. Amit egy zárt udvaron viszont nem lehet érezni, hogy fú a szél. Mit fú… de ezt akkor még nem tudtam.
Fél négyig. Ahogy kiléptem a kapun, rájöttem, hogy ez egy jó döntés volt. Majdnem elmondhatta ezt magáról szél úrfi is, alig bírtam lábon maradni…
Hát akkor futás.
Na nem akkor, csak miután haza értem…
Meg miután megtaláltam megkerestem a hosszú ujjú, meg magas nyakú futó felsőmet. Meg a futókesztyűm. Az utóbbi a leghülyébb nevű dolgok egyike, a fésülködő, meg a dohányzóasztal mellett. Mert egy kesztyű ugyanúgy nem fut, mint ahogy az asztal sem fésülködik, főképp nem dohányzik. Hát se haja, se szája!
Ha valaha nyafogtam a meleg miatt, akkor most… a hideg miatt is fogok.
Olyan rég futottam hidegben, gőzöm sincs, hogy ilyenkor hogy kell öltözni. Mindegy a korit vettem alapul. Így a kétrétegű felső, meg a kesztyű, sőt kendő is került a fejemre. Nincs kedvem megfázni. Jobban. Mert már vasárnap sikerült egy kicsit…
Ez a nyolc fok ahhoz még elég, hogy ne merevedjek le. Még. Azt azért mondhatta volna valaki, hogy szélben futni szívás… Nem kicsit, nagyon!
Mindegy a három kilométer összejött, de a végén… akkor bizony nyilallt az oldalam. Három perc séta után szerencsére elmúlt.
Kíváncsi vagyok milyen lesz a következő…
táv: 3,05 km
idő: 00:17:39
átlagsebesség: 10,37 km/h
csúcssebesség:: 14,4 km/h
