Van még egy bő hónap a NIKE félmaratonig. Ha jobban belegondolok nem is tűnik olyan soknak. Addig még fel kell tornásznom a távot - amit biztosan le tudok futni - húsz kilométer fölé.

Eredetileg csak augusztustól akartam az időt szakaszonként mérni, de végül szombat óta így készülök.

Akkor csak azért kezdtem bele, hogy megnézzem, hol is tartok, ha már 21-én tizenöt kilométerre növeltem a távot.

Kis kitérőként megjegyzem, hogy a félmaratont 5-5-5-6 kilométeres szakaszokra osztva 26-28-30-33 perces időt terveztem.

Sok jó tanáccsal együtt kaptam egy hármas szabályt, miszerint:

- nem elfutni az elejét;

- egyenletes iramot tartani;

- nem misztifikálni a távot.

Na most ennek tükrében indultam neki a szombati futásnak, aminek az eredménye úgy meglepett, hogy bejegyzés lett belőle. Na igen, hirtelen felindulásból futottam az első három szakaszon egy 24-26-27-os időt. Ez akárhogy számolom hét perccel jobb, mint amire készültem.

Hétfőn kicsit lassabban nem sokkal rosszabb időt sikerült futnom. És erre jött a mai nap, ahol az első tíz kilométeren másoltam a hétfői időt. Ez engem is meglepett, mert kiadós eső után indultam neki és ugyan melegnek nem volt meleg, de a Rákos-patak mellett olyan volt a páratartalom, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy most akkor én úszok, vagy futok. Szabályosan fulladtam. Szerencsére elég volt egy kilométer, hogy megszokjam. Gondoltam én…

Az első öt kilométer olyan 25 perc alatt megvolt, a következő ötöshöz meg 26 perc kellett. Eddig jó. Tíz kilométernél eldöntöttem, hogy nem várok péntekig ismét emelek a távon.

Aztán 14 kilométernél leszakadt az ég. Mit mondjak?

Légszomj. Az izzadságot a szemembe mosta az eső. A lendület még tartott, de rohamosan lassultam. A harmadik szakasz még így is megvolt 28 perc alatt. Éreztem, hogy legalább egy percet vesztettem az utolsó kilométeren.

És volt még hátra másfél, ráadásul úgy hatvan méter szintemelkedéssel.

Azt hiszem, erre lehet azt mondani, hogy összeomlás. Másfél kilométer 15 perc alatt.

Ilyet utoljára két éve műveltem, amikor futni kezdtem. Tisztára felmosórongynak éreztem magam, amikor leálltam. Különösen a ruhámban tárolt víz mennyisége alapján.

Halkan jegyzem meg, hogy olyan már régen volt, hogy egy futással több, mint két kilót dobtam le magamról. Mondjuk a nagy részét azóta pótoltam. Mákosgubával…

Szóval összefoglalva nem olyan vészesek az adatok:

2011. július 27.

Táv: 16,51 km

Idő: 01:33:48

Tempó: 5’40”

Átlag pulzus: 156 bpm

Maximum pulzus: 163 bpm

Na mindegy, kifacsartam magam. A szó minden értelmében. Hogy valójában mennyire az majd pénteken kiderül…