Kéne egy futóklub

2011. szeptember 15. 21:06 - regulat

Csak nem akarja magát takarékra tenni a nap. Nem mintha baj lenne ez az identitászavaros ősz, csak futni van kicsit meleg. Néha.

Viszont miután kidühöngtem magam, vasárnap már NATO futás kompatibilis üzemmódba kapcsoltam. Ha nem mondtam volna a Spar-maratont kihagyom, viszont a NATO 10 kilométeréhez kedvet kaptam, és ha a kedv kitart még esetleg, netalántán… megpróbálkozom novemberben életem második félmaratonjával. Bár ezt most csak halkan súgom. Nem akarom elkiabálni. Egyelőre a tavaszi Vivicittá a biztos.

Szóval ott tartottam, hogy vasárnap NATO futás kompatibilis üzemmódba kapcsoltam, azaz csak tíz kilométert vállaltam be. Olyan ötvenöt perc körüli időt tervezetem. És olyat is futottam. Jól esett.

Közben néztem a Rákospatak vadkacsáit, akik költöző madarak lévén, meg az őszre tekintettek a kötelékben repülést gyakorolják. Vagy csak Csillagok háborúját játszanak, mert a két-három madárból álló kötelék a patak felett tisztára úgy néz ki, mint amikor az x-szárnyúak támadták a Halálcsillagot.

Ilyenkor sajnálom, hogy futás közben nem visz az ember magával fényképező eszközt. Bár annak kicsi az esélye, hogy telefonnal sikeresen örökítsem meg a kötelékező kacsákat. Délután visszamentem, hogy megmutassam, milyen mostanság a patakpart. Itt szoktam trappolni. [most látom, a második képen kacsakötelék támad!]

Kedden ismét egy tízes, szinte másodpercre ugyanolyan idővel. Ezen még javítani kell, de most megpróbálok beállni a heti negyvenre. Ami rögtön borulni is fog, már, ha szombaton időben felkelek. Mert akkor elmegyek Csepelre egy békés hét és fél kilométert futni. Ha nem, akkor meglesz a negyven, elvégre, ahhoz már csak tíz hiányzik.

Merthogy ma megint a huszonegy jött. Pont úgy, mint a múlt szerdán, azaz két órán belül. Ráadásul most úgy éreztem, hogy az utolsó kilométer kivételével kevesebb energiát feccöltem a dologba, mert igazából nem az idő, hanem a táv érdekelt.

Nem is tizenötnél kezdtem rohamosan fáradni, hanem egy tizenhatnál. És húsznál mégis tudtam erősíteni. Egy kicsit.

Az az igazság, hogy volt egy rész úgy tíz és tizenhat kilométer között, amire nem emlékszem. Illetve arra emlékszem, hogy sajnáltam magam, merthogy futok a foci és a teniszpályák mellett, egy tök jó helyen… ráadásul nem is egyedül, és még sincs Rákosborzasztónak [értsd itt -ligetet, -csabát, -csaba-újtelepet, -keresztúrt, -hegyet] egy amatőr futóklubja. Sem az RTK, sem az önkormányzat nem érzi fontosnak, pedig nem kevés ember futkorászik csak a patakparton. Persze egy klubhoz, kéne öltöző, zuhanyzó… ami lenne az RTK pályán, vagy erre lehetne használni az öregcsabai strandot, ami most éppen zöldhulladék tároló… Na és ilyenkor sajnálom magam, hogy nincs meg bennem a kreativitás, meg a szervezőkészség. Mert, ha meglenne, akkor próbálkoznék… de nincs.