Vannak nekünk, embereknek még az őskorból visszamaradt ösztönünk… a gyűjtögetés. Jó mondjuk, mindenki mást gyűjt. Én valószínűleg a papírra vagyok rákattanva.
Gyerekként képeslapokkal kezdtem, aztán jöttek a könyvek. Van néhány. Sőt még érdekességek is akadnak köztük. Jó, jó – mondhatja erre mindenki – de ennek mi köze a futáshoz?
Hát igazából semmi, csak éppen fel kellett valahogy vezetnem, hogy az utóbbi időben rákaptam egy másfajta „papír” gyűjtögetésére. A rajtszámokéra… Évről-évre egyre több gyűlik belőle össze. És ez jó. Nekem.
Valaha úgy terveztem, hogy bekeretezve majd ott lógnak az irodám falán. Azóta rájöttem, hogy a keretezés drága, irodám meg… hát annak egyre kisebb az esélye.
Szóval gyűlnek a rajtszámok, és van a BSI-nek ez a TörzsFutó elnevezésű programja. Nem kell hozzá sok dolog, mindössze elég lefutni 75 kilométert, vagy… hát nem jött össze, csak olyan hatvanhárom.
…vagy részt venni öt BSI eseményen. Na, ez viszont megvolt. Igaz a négy futás mellé kellett egyet görkorcsolyázni is. Mondjuk kettőt jobb lett volna, de a Duna-parti Görkori futam az idén elmaradt.
És most úgy néz ki, hogy jövőre sem lesz.
Mindenesetre megvan az öt. Jövőre TörzsFutó leszek. Meg lesz Spuri Futókártyám, ami némi kedvezményre is jogosít itt-ott.
Lehet, hogy jövőre már futók közé számíthatom magam?
Jut eszembe, még trappolok. Még engedi az időjárás. Két nap pihenést engedtem magamnak a Balaton után csak szerdán kezdtem bele egy pihentető tizenhármassal. Bosszantó, hogy a Nike SprtBandban nem bízom, az RDS-II meg döglött. Így csak a pulzusmérőre hagyatkozhatom, meg a már bemért útvonalak ismétlésére. Így volt ez pénteken, majd hétfőn is… Egyforma távolság, egyforma eredmény. Bele kell majd vinni némi változatosságot.
De most jön az az időszak, hogy az edzés eredmények egyre rosszabbak lesznek. Nem azért mert hideg van, az határozottan jól esik. Az a kellemetlen a dologban, hogy ahogy közelít a hőmérséklet a nulla fokhoz, gyakorlatilag megvakulok, úgy meg nehéz futni.
Ez a gyakorlatilag megvakulok, ez úgy néz ki, hogy baromi rövidlátó lennék, ráadásul olyan módon, hogy az műtéttel vagy kontaktlencsével nem igazán javítható. [Tudom, ez egyéni szociális probléma.] Szóval olyan vaksi volnék, hogy szemüveg nélkül nem tudok futni. Pedig a futás ugye – legalábbis azt hihetnők – csak két láb kell…
A nulla fok közeli hőmérsékletnél viszont a szemüvegem párásodik, mint állat. Mintha ködben futnék. Kettőig nem látok. Főleg, ha szemből fúj a szél. Megfigyeltem már görkorizás közben is, ha mozog az ember gyereke, a szél szinte mindig szemből fúj. Ritkán oldalról. Na az jó, olyankor látok.
Szóval vaksin rovom a kilométereket, aminek előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy le kell állnom a futással.
Még kitartok.
Táv: 13,86 km
Idő: 01:10:xx
Tempó: 5’03”
Átlag pulzus: 157 bpm
És ezzel megvolt az idei 1400. kilométer… Ez is a gyűjtögetés egyik formája
