Tél van. Legalábbis a naptár azt írja, hogy Európában január első hete, az tél. Hát ezt valahogy nem sikerült az elmúlt héten észrevennem.

Jó, most amikor ezt a bejegyzést írom, az ablakon kinézve még látszik némi hó az udvaron, de a múlt hét inkább a tavaszról szólt, mint a télről.

Megértem azokat, akik télen inkább maradnak a futópad, vagy a pihenés mellett. Futások előtt állok a szekrény előtt, és vakarom a fejem, mint az egyszeri lány a szombati buli előtt, hogy mi a bánatot vegyek fel? Mert ugye az ember túlöltözni sem akar, meg megfázni sem.

Most például a két réteg (aláöltözet, meg a hideg idős futóruházat), kesztyűvel, sapkával néha már soknak is tűnt. Mondtam valamikor tél elején, hogy ezzel a ruházattal – ítéletidőt leszámítva – mínusz tíz fokig jól elvagyok. A mínusz tíz fok meg szerencsére várat még magára.

Ha az idei első hetet nézem, akkor [már a hozzám hasonló számadatmániásoknak] három futásból letudtam majd 49 kilométert, úgy hogy tartani tudtam a kitűzött átlagtempót, azaz a tizenhárom kilométeres távon az 5’10”-en belülit, a húsz kilométer felett távon az 5’30”-on belülit. Ez elméletileg versenyen bő tíz másodperccel jobb átlagtempót feltételez. Ezt majd azért márciusra, az igazi tavasz beálltával javítani kell. Első körben olyan 5, illetve tíz másodpercet. Úgyhogy majd akkor jönnek a rövidebb távú tempófutások, a gyorsaság növeléséhez.

Szóval szinten tartok.Stabil táv, stabil tempó, alacsony (?) pulzus. Már magamhoz képest.

Jut, eszembe @monique tanácsa bevált. Sokszor panaszkodtam, hogy a polar pulzusmérő öve hülyének néz, és extrém adatokat közvetít, főleg az első kilométereken. Nyugodt tempójú, mondhatni bemelegítés értékű futásnál, gyakran ugrik kétszáz fölé a mért érték, és én ebből semmit sem veszek észre. Holott, ha ez az érték valós lenne, az azért csak feltűnne.

...és akkor @monique azt a tanácsot adta, hogy ugyan már nedvesítsem be a pulzusmérő övet használat előtt… és tényleg eltűntek a kétszáz feletti értékek. Köszi! Hasznos volt.

Persze a keddi, csütörtöki, és szombati futások mellett még mindig tart(ott) a kinect mániám. [Az a múlt idős megjegyzés egy két centi körüli fejsebnek szól. Mert minden fejben dől el… de erről majd esetleg legközelebb.] Jelzem, csütörtökön futottam eddig húsz kilométer felett a legjobbat az idén. Persze, hogy ez volt az első…. Szóval hat órát sikerült esténként elbohóckodnom a kinecttel. Persze visszatértem a tavalyi – mondhatni megunt – Adventures-höz, mert az azért jobban megmozgat. Meggyőződésem, hogy ideális cardio keresztedzés (lenne). Csak ugye a helyigényről nem szabad megfeledkezni.

Közben nézegetem a versenynaptárakat. Még mindig úgy tűnik, hogy a VII. Imre-Lőrinc lesz az első versenyem az idén. Még van két hónapom. Ha PB-t akarok futni, (és miért ne akarnék?) akkor a nyolc kilométert harmincnyolc és fél percen belül kéne futnom, ami 4’49”-es átlag. Ez azért már ment tizenhárom kilométeren is.

Most jönne az, hogy ha semmi nem jön közbe, akkor folytatom a heti három edzéssel a második héten is, de mint az előbb céloztam rá közbe jött… Meglátjuk, hogy ez a hét hogy sikerül.