Rákosmente Önkormányzata - remélhetőleg hagyományteremtő céllal - futóversenyt hirdetett szeptember 22-ére. Ennek csak örülni lehet. Én szurkolok, hogy ebből tényleg hagyományteremtés legyen. A szervezés művészi kivitelűre sikerült.
Mert ennyi hibát egy versenyen összehozni, az már művészet.
Igen, most egy morgós poszt fog következni.
Hát akkor szedjük össze, hogy mi nem sikerült igazán: (1) az előnevezés (2) a rajtszámozás (3) a rajt (4) az útvonal.
Mi sikerült jól?
Az időm, az PB.
Szóval az úgy kezdődött, hogy előneveztem visszaigazolták, tehát kényelmesen 9.30-kor elindultam a rajtszámért. Lett lévén a távolság olyan három és fél (maximum négy) kilométer – gondoltam - bemelegítésnek pont jó. Úgy még marad bő húszperces pihenőm a rajtig, ami 10.20-ra volt meghirdetve.
Kicsit elszaladt velem a ló, elvégre a lejtő, az lejtő. 17’21”. Lassabbat terveztem. De, hogy a sietség mégsem volt hiába, az már csak a helyszínen derült ki.
Mert az előnevezésemnek se híre, se hamu. Nem baj, neveztem, kaptam rajtszámot. Hurrá! Nem mondom kissé bosszantó, de ez legyen a legnagyobb baj. Csak éppen két másodpercen belül Pisztácia bácsi szájában felrikoltott a síp. Ebből következtettem, hogy (1) Pisztácia bácsi (a nevét nem tudom, de a pólója elég az elnevezéséhez) a szervezők egyike, és (2) valószínűleg tornatanár, de legalábbis valami önjelölt „hallja kend”.
Halkan jegyzem meg, hogy ő valószínűleg nem tud róla de:
Akinek isten sípot ád, annak nem ád hozzá szükségszerűen eszet is.
A síp meg azért szólt Pisztácia bácsi szájában, mert a rajtot húsz perccel korábbra hozták.
Halkan jegyzem meg, hogy a verseny napján korábbra hozott rajt, hogy úgy mondjam illetlenség. Lám én is majd lecsúsztam róla… és ki tudja, hogy hányan maradtak még le.
Meg a hosszabb táv (jelen esetben 9 km) húsz perccel korábban rajtoltatása a rövidebb távnál (3 km) kicseszés minden szülővel, aki éppen rávenné egy együttfutással a csemetéjét a mozgásra, már ha a szülő a hosszabb távot is le szeretné futni. Ilyenkor tessék azzal számolni, hogy van, aki a két távot futná, és megadni a lehetőséget. A korábban rajtoltatott távot hét perccel beszorozni, és indítani a következőt.
Elrajtoltunk. A tervezett 4’40” körüli idővel kezdtem, hogy azután majd legyen miből lassulni, és a végén valami hasonló tempóval tudjak hajrázni. Az első kilométer végén a tizedik helyen álltam, amit meg is tartottam végig. Na ja, pont annyian előztek meg, mint ahány versenyzőt nekem sikerült megelőzni. Bevallom élveztem a hazai pályát. Át a Ferihegyi úton…
Itt álljunk meg egy szóra.
Az a nagy büdös helyzet, hogy most a szervezők helyett kérek elnézést minden autóstól, aki ma délelőtt a Ferihegyi úton várakozni kényszerült a futók miatt. És anyukámtól is elnézést kérek, mert ő valószínűleg gyakran csuklott.
Az a baj Rákosmentén hogy szombaton, ami piacnap a Ferihegyi út lezárása a Keresztúri elágazás és Rákosliget között merénylet minden közlekedő ellen. Piacnapon ezt a részt megbénítani még öt percre is minimum felelőtlenség! Egy futóversenynek nem lehet célja az autósok, és a bevásárolni akarók szívatása. Már, ha nem az a cél, hogy a futók ellen hangoljuk őket.
Az útvonal ilyetén kijelölése minősíthetetlen hozzá nem értést tükröz. Ez az útvonal csak vasárnap jó! Már, ha egy tízfősnél nagyobb csoport fut.
Ráadásul valami szervezési malőr révén a kilenc kilométer mezőnye is (az előzetesen meghirdetett útvonaltervvel szemben) is rá lett terelve a Ferihegyi útra, így a kilenc kilométer nem egészen hét és fél lett. Azért az nem mindegy, hogy két kilométerem van gyorsítani, vagy ötszáz…
Befutó. Anyu csuklik, ahogy a piachoz érek… [Bocs Anyu!]. Egy másodperccel a harmincharmadik előtt beértem. Yesss!
Aztán valaki szól, hogy a rajtszámom alapján valószínűleg a három kilométert futó alsósok közé írtak be. Mi vaaan? Visszamegyek érdeklődni. Pisztácia bácsi meg minősíthetetlen hangnemben nekem támad, hogy menjek már onnan, mindenki jó helyre lett beírva! Persze, hogy elszállt az agyam a hülye sípbajnoktól, hiszen neki ránézésre is illene megkülönböztetni egy alsóstól egy negyvenöt évest. De nem… Nem hagyom magam. Üvöltözünk egy pár másodpercet, mert ugye én nem tehetek róla, hogy rossz rajtszámot kaptam, meg arról sem, hogy ő maximum egy rettegő alsós csoporttal tud érdemben mit kezdeni.
Természetesen, az alsósokhoz írták be a befutóidőm. Nem mondom a 12:59-es három kilométeres befutó is szép eredmény lenne tőlem, de hülyeség!
Köszönöm szépen, de nekem a 4’26”-os átlag akkor is PB, amivel így a NATO előtt igazán elégedett vagyok, főleg, hogy úgy érzem, nem futottam ki magam.
Még egy megjegyzés, már, ha a hagyományteremtés tényleg cél. Az addig rendben, hogy a verseny elsősorban a helyieknek szól, de átöltözési lehetőség, ruhatár kell! És az most nem volt.
Furcsán hangzik, hogyha ennyi morgás után azt mondom, hogy jó lenne, ha jövőre is lenne „Hajrá Rákosmente”? Mert úgy gondolom. És, ha lesz, akkor ott leszek, már csak azért is, mert biztosan jobb lesz. Ennyi hibát egyszerűen képtelenség megismételni.