Még mindig idegen tollak. A teljesítménytúrákról kétféle beszámoló szokott születni. Az egyik típus inkább ajánló jellegű. Egyaránt szól a túráról is, de inkább körülmények a rendezők, a vélemény kapja a főszerepet… A másik típus, mondhatni líraiabb, az inkább a tájról szól.
Timi blogja, a Terepnyúl, az utóbbi lírai kategória, viszont olyan helyre viszi az olvasót, ami nekünk, itt a székesfőváros környékén inkább kiesik. De azt tudjuk, hogy a Bakonyt szeretjük. Volt egy poszt nem régen a Magas-Bakony 50-ről...
Szóval ázzunk Timivel...
Az edzéstervem erre a hétvégére egy félmaratont írt elő. Versenyre nem akartam nevezni, és vágytam már nagyon terepre, kerestem hát egy teljesítménytúrát, ami közel van és megfelel a táv.
A Dr. Hegyi Imre emléktúrát találtam a Bakonyban, Kisgyón körül. Tiszta vagy enyhén párás időben tőlünk is látszik a Bakony, most még közeledve se, először Iszkaszentgyörgyről pillantottam meg az autóból erős párában. Ott még reménykedtem, hogy talán száraz idő lesz, még ha borús is. Aztán eleredt az eső, Bakonycsernyén meg egy kifejezetten erős zápor kapott el. Nem is voltak nagyon sokan Kisgyónban az indulásnál, de azért volt mozgás, én voltam a huszadik induló a húszas távon. Enyhe esőben indultam, emelkedőn, aszfaltos úton. Rögtön tettem egy kis kitérőt, amit nem kellett volna, sebaj, annyival is több lesz a táv meg a szint. A kezdeti aszfaltról erdőbe tértünk, volt sár, pocsolya, pára, mindenütt víz - ha valaki aggódott korábban a patakok vízszintje miatt, most már ne tegye, ott is patak van, ahol korábban sose volt.
