Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Siófok negyedszer

2014. november 18. 20:42 - regulat

Meg van az az érzés, amikor úgy indulsz el egy versenyen, hogy tulajdonképpen már célba értél? Szétszórt bejegyzés következik a 11. Balaton maraton vasárnapi félmaratonja örvén.

balaton maraton 20104.jpgEz lett a negyedik novemberi látogatásom Siófokon, amit azzal a céllal tettem, hogy fussak száz métert. Igaz, hogy ahhoz a száz méterhez, ami az ugye az ok, le kell előtte futni még huszonegyszer ezret, de a lényeg akkor is az az utolsó száz, a többi csak meló.

Tulajdonképpen eddig minden évben volt valami magam számára adott feladat, ami hol sikeresnek minősíthető, hol nem. Először ugye a két óra volt a mumus. Kipipáltam. Aztán a sub száz… aminek elfutottam az elejét, így várni kellett rá még tíz hónapot… Tavaly meg megint a sub száz volt a tét, csak éppen azt bizonyítandó, hogy két hónappal előtte nem volt az véletlen. Ez is sikernek mondható.

És az idei évet igazából pihenő évnek szántam.

Persze a pihenést nem úgy értem, hogy hátradőlök a kanapén és sörrel a kezemben bámulom tévét. Ahhoz kéne egy kanapé. Futottam meg túráztam. Mentem versenyekre, voltak kisebb célok, de igazából az olyan nagy, mint a két óra, meg a sub száz… az hiányzott.

Vagyis nem hiányzott. Nem volt.

És úgy alakult, hogy erre a novemberi futkorászásra nem csak egyéni nevezésem lett, hanem egy csapat is. Balatonhoz lassan hozzátartozik, hogy Beussal csapatban fussunk (két UB van mögöttünk), mi lettünk a Modern Walking.

Mondtam már, hogy szép az őszi Balaton? Főleg, ha van benne elég víz...

vízalatt.jpg

Nem voltak nagy tervek, én azért szerettem volna minimum ötperceseken belül futni, kitűztem magamnak egy 1:43-as befutót, de persze bennem volt, hogy a sub száz jobban mutatna…

Persze majdnem elkapott a harci láz, amikor szombaton Márió kilencven perces félmaratonját meghallottam. De elmúlt. Kellett hozzá egy forralt bor… és lehiggadtam.

Szóval jött a vasárnap reggel… és az időjárásfelelős elbaltázta a napi slágert, mert az esős vasárnap AZ NEM DÉLELŐTT! Meg, hát arra nem igazán lehet futni.

Felszúrtam magamra a rajtszámokat, magamra tekertem a gatyagumit is. [Jelzem én ritkán váltózom, de visszasírom a bokájára tépőzárazott chippet. Most komolyan, három rajtszámmal, amiből a verseny szabályzat szerint mind a háromnak a mellyemet kéne díszíteni, kicsit kacagságosnak éreztem magam. Ez az Emlékmás hárommellű nőjének sem menne.]

Tizenegykor rajt, Ennyire nyugodtan talán még nem is rajtoltam. Semmi nyomás, semmi teljesítménykényszer, csak futni kell. Mondjuk a Petőfi sétányon azért kerülgetett az idegbaj, mert nem értem, hogy hatperces tempót futó emberek a bánatnak írnak olyan időt, amivel a kettes zónából indulnak. Szeretnek útban lenni?

A Petőfi sétány után szinte nincs miről írnom. Futottam. Jó volt. Azt nem mondom, hogy kényelmes tempó, de időnként még lassítottam is. Ha nem esett volna közben az eső, örömfutás lett volna. Sajnos még mindig nem látok szemüveg nélkül, és esőben szemüveggel sem jobb a helyzet…

Tulajdonképpen elég sokat vacilláltam azon, hogy hogy kéne öltözni. Végül maradt a hosszú alsó, a rövidujjú technikai, meg a karmelegítő és a kesztyű. Kellett. Főleg a kesztyű. Baromi kellemesen éreztem magam.

A rajt előtt azt mondta Beusnak, hogy úgy jöjjön ki a váltózónába, hogy valamikor 45 és 55 perc között jövök. Kivételesen tartottam magam a tervhez 48 percnél váltottunk és megszabadultam a gatyagumitól. Ennek is lehet örülni!

befut.jpgA második körben a parttól kicsit tartottam, főleg a füves, saras résztől. Ahogy magam ismerem, ilyen helyeken szoktam eltaknyolni… megúsztam. Aztán hipp meg hopp, és már azt írja a tábla, hogy ez a huszadik, majd a huszonegyedik kilométer… És jött az a száz méter, amiért jöttem. A befutó. Kicsit gyorsítva… csak kicsit, az érzésért. 1:38:06

Majd egy perccel rosszabb lassabb a tavalyi befutónál.

Nem rosszabb.

Sőt! Jobb!

Felszabadultabb…

Úgy látszik, hogy ehhez is be kell érnie az embernek, hogy élvezze a jól végzett munka gyümölcsét. Mert ehhez a „könnyen” kapott eredményhez, kellett pár évnyit dolgoznom.

Befutócsomaggal vissza Beus elé. Ha jól számolom, valahol 19 kilométernél jár…

Nem, nem jól számolom. Ötszáz méterrel arrébb már jön is. Mosolyog. Futok mellette a huszonegyes tábláig. Onnan övé a befutó. 2:00:29

Tulajdonképpen ez itten örömfutás volt a javából.

naplemente.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr366914169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása