Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Kiss Péter emléktúra - baba táv

2015. február 19. 21:15 - regulat

Előre szólok, hogy ez megint bakancsos bejegyzés lesz. Elég nekem egy évben egyszer felszaladni, futni, belegyalogolva felszenvedni magam a Kékesre, úgyhogy a futócipőt jól bezártam, mielőtt célba vettük volna a Mátrát.

kisspeteret.jpgHa emlékeim nem csalnak valamikor talán tíz, vagy tizenöt éve kirándultam a Mátrában. Túrázni… talán sohasem. Aztán felmerült a gondolat, hogy ha már Mátra, akkor emlékezzünk meg Kiss Péterről a tragikusan fiatalon elhunyt hegymászóról, barlangászról, teljesítménytúrázóról, ultrafutóról. Nem sorrendnek szántam. Szóval Kiss Péter emléktúra 20, azaz a rövidtáv (MTSZ pont: 51; rendező: Hérics Természetjáró és Turisztikai Sportegyesület).

Így bakancsos túraként, konkrétan 5 óra és 40 percen belüli célba érés volt a terv. De, a Téli Mátra beszámolók alapján nem mertem volna erre nagy összegben fogadni… hiába ragyogó napsütéssel fogadott minket a reggel.

Sóstón a rajtnál azért csak kicsúszott egy woah… Tulajdonképpen az van, hogy szerencsére - már a saját értékelési szempontjaim szerint - egyre több húsz pontos túrával találkozom. Nem árulok el titkot ez is az volt. De a húsz pontos és a húsz pontos között gyakran lehet ég és föld a különbség. A tavalyi csúcs számomra a Magas Bakony volt, de most a Hérics lehet, hogy túlszárnyalta.

Gyorsabban elindítottak, mint ahogy jelet talál az órám…

Igazából egy fontos kérdés volt számomra, hogy kell-e kamásli. Én ettől a lábszárközépig érő túrakamáslitól még idegenkedem. A másik kérdés a kell-e hágóvas lett volna, de az meg nincs. Kamásli meg állítólag nem kellett az első tíz kilométeren… gyakorlatban sem.

mfured.jpgSéta Mátrafüredre.

Napsütéses őszi táj… hónak még nyoma sem. Haladunk. Előttünk mögöttünk túrázók. Tulajdonképpen az Itinert sem kell nézni. A kék háromszög kitart a kékesig.

Tulajdonképpen már vagy egy órája caplattunk felfelé, amikor az első hó foltok. Jéé, tél… elértük a hóhatárt. Őszből a télbe. És egy feltételes ellenőrzőpont!

Ez a hó azért sokkal szolidabb volt, mint a két héttel ezelőtt a Bakonyban. Inkább csak a meredekebb emelkedő lassított, mint a hó. Egyszerre megjelennek szembe jövő emberek. Ismerős betonszalag. Ezen már futottam. Kékes. Pecsét, tea…

…és egy kósza gondolat. Biztos, hogy lefelé jobb lesz?

Követjük a turistákat, meg a pirosat… Mind a kettő fogy… Mátraháza. Egyre kevesebben előttünk, és mintha a jelzést sem látnánk. Biztos a jégkár… Valaki előttünk megvár, hogy megkérdezze, hogy mi is a húszason, mert mintha elveszett volna a jelzés?

Kicsit shazbat! érzés, hogy a francban tudtunk letérni az útról, amikor feltűnik egy futó úgy kétszáz méternyire jobbról. És ott a jelzés is. Ezek szerint levágtunk egy kanyart.

Csúszkálás a hóban. Tulajdonképpen vidám. Leszámítva azokat a pontokat ahol, ha előzünk, ha előznek. Az ösvényen bokáig ér max. Egy lépéssel arrébb combközépig. Tudom. Kipróbáltam.

kilatas.jpg

A Kis-kő felé a kilátás mondhatni minden szenvedést megér… Most lehet mondani a szenvedés elmaradt. Ellenőrzőpont. Jó hangulat. Egy fél pohár víz és müzli.

Ha futok, kevesebbet iszom.

Lefelé még tart a hó, de a hóhatár alatt kezdődik a dagonya. Elgondolkodom a kamáslin. Ez azért nem olyan vészes. Nem veszem fel.

Ha eddig nem lett volna biztos, a déli nap egyértelművé teszi, hogy ezt a túrát túlöltöztem.

Ismét Mátrafüred. Megsétáltattam a kamáslit. Az ellenőrző pont előtt többen éppen veszik le. Akkor már nem is kell, elvégre már csak két kilométer a sárga körön…

Hát ez a kettő lett a nap leghosszabb része.

Az a körülbelül másfél kilométernyi dagonya (mer'ugye nem kell a kamásli...), az maga volt a… de most komolyan a túrázó szívatásának alap megoldása, egy Budaörsi érkezésnél, hogy ha már eléggé elfáradtál, akkor még menj má’ fel a Törökugratóra! Na ez majdnem olyan volt.

Azzal riasztgattak előző este, hogy a lépcső a végén szívás. Pedig nem, az a lépcső a tűző napon örömünnep volt. Az a lépcső száraz volt.

Cél, emléklap, kitűző, tea, zsíros kenyér. 5:23:00

Mondjuk hivatalosan 13 perccel több, de ebben benne van az indulás jelkeresése, szerelvényigazítása, és hogy az utolsó kanyarban állítottam le az órát... de a távot is majd egy kilométerrel hosszabbra mértem. Jó az az 5:23:00

Részletezzem az értékelés húsz pontját, vagy mindenki elhiszi? Az itiner, az útvonal, a frissítés, az, hogy nem felejtenek fent a hegyen… mind öt pont. Összesen: 20 pont a húszból.

Amit én láttam, az kiváló profi szervezés. Kitűnő ár/érték arány. És…

Jó hangulat!

Köszönöm.

 

 

 

ps. az elesési statisztikám változatlan maradt, pedig lefelé a piroson... vagy a dagonya a sárgán...

És ne feledd, ha mesélnél egy versenyről, túráról... mert nem írtunk róla, vagy mert Te másképp láttad... akkor nosza!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr637190281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása