Dög a meleg. Bár Bitliszbá azt mondta, hogy a melegben futásra csak egyféleképpen lehet felkészülni…. melegben futással. Azért a többségnél a megfővés [így kell ezt mondani?] erősen rontja az edzés élvezeti értékét. Az ember ilyenkor valami hűvösségre vágyik… [Örkény után szabadon]
De ebben a posztban az a jó, vagy inkább az a rossz, hogy amikor kikerül a blogra, már csak félig lesz aktuális, elvégre az éjjel némi viharos szél kíséretében jelentős mennyiségű csapadék hűtötte le a levegőt. De ez még mindig meleg lesz.
Szóval, ha a hűvösebb időt akarja élvezni az ember gyereke, akkor vagy keres magának valami magas hegyet (külföldön), vagy mély barlangot és ott szaladgál, vagy maradnak az éjszakai programok.
Szerencsére a nyár az éjszakai túrák, futóversenyek évszaka. Lesz itt a közeljövőben verseny, közösségi és jótékony futás, és persze túra is szép számmal.
A tapasztalataim vegyesek… már a futások tekintetében, mert ahol eddig megfordultam, ott az volt az érzésem, hogy mintha a rendezők nem tudnák eldönteni, hogy a buli, vagy a sportesemény jelleget erőltessék… vagy csak a bevételre hajtsanak. Mert ilyen is van.
Viszont a túrák csillagos éjszakákon, főleg teliholdnál igazán jók. Úgyhogy az idén vissza kellett térni a tavalyi első éjszakai túrám színhelyére. Ismét Merzse-mocsár éjszakai 10 (MTSZ 0 pont; rendező: Rákoskerti Lemaradás, Földi János, és Bernátné Nagy Katalin).
Denevérmód, ahogy tavaly is írtam.
Gondolom, mondanom sem kell, hogy egy éjszakai túrára a minimum, hogy az ember valami világító felszerelést vigyen magával, a látni és látszani jegyében. Én persze fejlámpa párti vagyok, de ugye az én frizurám bírja…
Kicsit korán érkeztünk a rajt helyszínre, legalábbis a sor ijesztően hosszúnak tűnt, de villámgyorsan apadt és 21.40-kor már útnak is indultunk. Még mindig 25 fokban… …és bár az itiner azt írja, hogy az útvonal az Erzsébet körúton halad (már a XVII. kerületi Erzsébet körúton), a túra résztvevői eloszlottak az azzal párhuzamos utcákban, mondván, az is a Vida dombra az első ellenőrzőponthoz vezet… Ennyit az útvonalkövetésről. A lényeg mondhatnám, úgyis a Merzse. A „mer’ az olyan szép”, ugye, az éjszakai verzióban azért nem igazán jelenti ugyanazt, amit nappal. Viszont kellemesen hűvösben kocogtunk ellenőrzőponttól ellenőrzőpontig.
Mondjuk az igazi teliholdélményhez korai volt az indulás, de legalább a vérfarkasoktól sem kellet tartani. Kocogtunk. Tulajdonképpen kényelmesen. Már ott, ahol nem süllyedtünk bokáig a homokba… Nem véletlenül ez az edzőterepe a Fussunk Együtt Rákosmentén csapatának.
Az útvonalat könnyű követni a szervezők fényvisszaverős szalagokkal jelezték az utat, illetve a nagyobb elágazásoknál táblákkal is jelezték az utat. Az itiner csak a városi szakaszon kellett (de ott meg nem néztük rendesen)
Ennek köszönhető, hogy az utolsó szakaszon a távot csak fel sikerült kerekíteni 11 kilométerre. Belefért.
1:40:32… nem mintha az idő számított volna, nem vot idő terv, csak a hűsölés… a célban még mindig 20 fok fölött volt a hőmérséklet.
Az éjszakai Merzse igazi családi túra, bár az idén mintha kevesebb családi indulót láttam volna, de az is lehet, hogy csak később indultak neki. ...és haza lehet vinni a cipőben egy komplett homokozót!
Értékeljünk: Itiner: Tulajdonképpen a Merzsén felesleges, a városi szakaszon, meg az utcanevekkel kiegészített térkép hasznosabb lett volna. Ráadásul eleve nem adok maximumot olyan itinerre, ahol nem szerepel a EP-k közötti távolság. Még akkor sem, ha különben lényegtelen. Így viszont ez 3 pontos. Útvonal: jó, jól követhető (már, ha az elején a helyi népek nem zavarnak össze, de erről a rendező nem tehet, szóval) 5 pont. Frissítés: tíz kilométeren ez kérem már kényeztetés, 5 pont. Az ottfelejtési faktor nem játszik (de nem is akarom kipróbálni) az is 5 pont. Ígértem már a múltkor is plusz pontot a trackért (ha nem én nem is használom), de az nem volt (nem mintha kellett volna).
Összesen: 18 pont a huszonegyből.
…és jövőre, főleg ilyen melegben, tessen jönni! Gyerekkel is. Sőt!
És lesz éjszakai túra a héten is… a Kakukk-hegyen.
