Valószínűleg ez lenne az idei év legrövidebb versenybeszámolós posztja, ha szombaton nem dühből futok. Egyrészt ez a tény elhomályosítja a dobogóra állás örömét is, másrészt alkalmat ad jártatni a számat. Ez van.
Na kezdem valahonnan messzebbről. Van nekem néhány kedvenc versenyem, és évente egy úgynevezett célversenyem, ez az utóbbi az idén is a Budapest Futófesztivál, közismertebb nevén NATO futás volt. Kedvenc meg több is akad. Az egyik ilyen kedvenc az évente kétszer megrendezésre kerülő Mozdulj Soroksár, vagy más néven Sori-Buci futás (lebonyolító a MAHFUSZ és az Alapsportok). Amiből szombaton tartották a huszonkettediket.
Ez, mint már többször meséltem róla, amolyan mezeifutásféle, másfél kilométeres körökkel, megfűszerezve egy kisebb dombbal.
Általában két táv van, a három és a hat kilométer. Jó „pálya”, gyors verseny. Az egyetlen sirámom az szokott lenni, hogy gyenge a marketingje, és valahogy mindig kevés futó áll rajthoz. Bár lehet, hogy akkor az lenne a bajom, hogy nem tudunk egymástól futni… Valamiért kell morogni is.
Az idén tavasszal a helyszín változott, ősszel a távok. Illetve, csak a hatból lett kilenc kilométer. Ezért is, meg, hogy másnapra ott volt a célversenyem, ahol 42:30 alatt akartam célba érni, inkább csak a három kilométerre neveztem.
Meg az eső is esett. Nem mintha cukorból lennék, de szemüveges vagyok…. erősen. Magyarul vaksi. Az eső, a pára nem a barátom.
Nem, nem ettől voltam dühös, azt meghagyom a végére… Előbb fussuk le azt a három kilométert képzeletben. Ígérem, nem lesz hosszú.
A rajtnál próbáltam kiugrani, de öten szinte azonnal elmentek mellettem… a dombra fel, dombról le, utána volt hely előzni. Mondanám, hogy az első kilométer végére felzárkóztam a negyedik helyre. Jó, a felzárkózás erős túlzás, úgy tippeltem, hogy az élboly cca harminc másodperccel fut erősebb tempót, mint én. Itt már csak egy futó lihegett a nyakamban, de róla tudtam, hogy max egy kilométeren gyorsabb nálam. Azon meg már túl voltunk. Inkább a kifárasztására játszottam. Olyan tempót tartottam, hogy pont ne tudjon megelőzni, és kénytelen legyen az ideális útvonal mellett futni, a susnyásban. Nem szép dolog, de mint említettem, kissé lila ködbe borult aggyal futottam.
Az első kör végén éreztem, hogy a mögöttem futó lassul, én tartottam a tempót, az utolsó kilométert gyakorlatilag egyedül futottam. 11:12 (az óra szerint 2,73 kilométer) Abszolút második hely. Hurrá!
Gyorsabbat terveztem eredetileg. Az eső miatt, meg sokkal lassabbat.
Mint kiderült az órámnak ez volt a hattyúdal. A szoftvercserét követően nem csak az üzemidő rövidült, hanem az aksi rendszeresen túlmelegedett, így az óra tok ragasztása megolvadt, és az óra az esőben beázott. Shazbat!
De nem ettől lettem dühös, mert ezt a rajt előtt még nem sejtettem. Jöjjön a bosszankodós rész:
Anno egy kisebb, több körös, több távot egyszerre rajtoltató (azt hiszem 5, 10, és 15 km) versenyen nem értettem, hogy a szervező miért egy cca ötven méteres kurflival vezeti ki a célt, holott elfért volna az a körpályán is. Azt mondta, higgyem el, így jobb mindenkinek…
Nem értettem.
Azt megszoktuk, hogy egy-egy amatőr versenyen akadnak emberek, akik két rajtszámmal állnak a rajtnál. Ez olyankor van, amikor az egyéniben teljes távot futó egyben egy váltó kezdő embere. Nincs ezzel gond, szerintem. A váltó eredménye, nem csak tőle függ, az egyéni eredményt meg egyenesen rontja a váltásnál eltöltött idő.
A gond ott kezdődik, amikor – és most épen ez történt – valaki a plusz egy nevezéssel a résztávot is be akarja számíttatni, azaz jelen esetben fut kilenc kilométert, de az érmet kéri a három kilométerért is. Pont mintha a Sparon egy futással akarna helyezést a maratonon, meg a harminc kilométeren, mert ugye a harminc rajtján is át tud haladni….
Ezen páran azért felhördültünk. Úgy gondolom, hogy nem igazán korrekt ez a megoldás. Viszont tény, hogy van egy olyan magyaros stichtje… olyan kiskapuzós…. forgóajtóban előzős…
De ugye mindent szabad, amit nem tilos. Most már értem, azt az ötven méteres kurflit, ott pár évvel ezelőtt. Tényleg a békességet szolgálta.
Azt viszont értem, hogy, ha a kiírás nem tiltja, akkor a rendező nem tud mit csinálni, még akkor is, ha szerinte sem korrekt, amit a versenytársak művelnek. Veszekedni akkor is vele fognak, miért nem írta bele… tudom, majd legközelebb. Meglátjuk.
Most annyi történt, hogy az ilyen, 2in1 versenyzőket annyi időre megállította, amíg regisztrálta a rövidebb távon az eredményét. Nem több kiesés ez, mint ami akkor van, ha az ember váltóban is fut.
Persze kis versenynél, ez a nem nagy időveszteség, ahhoz pont elég, hogy az illető ne nyerje meg mind a két számot…
Nos igen, ezen a „résztávért is érmet akarok” hozzáálláson bosszantottam fel magam, ami lehet, hogy plusz erőt is adhatott volna, de most inkább elvett.
Az külön bosszantó, hogy a rövidtávon valaki azért maradt le a dobogóról, holott a harmadik hely meg lett volna, mert azt hitte, hogy abból a mezőnyből csak én vagyok előtte, a többiek hosszút futnak. Pedig a második körben simán megelőzhette volna a mögöttem futót.
Persze ez az egész arra jó, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi is az, ami belefér a fair playbe… kinek-kinek…
De! Tavasszal jöjjön minél több ember a XXIII. Mozdulj Soroksárra, mert az akkor is jó!
Komolyan.
Én megyek… és ígérem, nem bosszankodom (nagyon), ha lemaradok a dobogóról.
cipő: Asics Gel Fuji-Trabuco2