Kicsit messzebbről fogom kezdeni. Mint szoktam volt mondani, egy túrába tízszázaléknyi plusz (csak, hogy ne nevezzem eltévedésnek, mert az olyan ciki) belefér. Simán, de felette már tényleg gáz, ott vagy a túrázó hibázik vagy a rendező… de nem kicsit.
Én általában önkiszolgáló módon térek le az útvonalról. Ennek az oka általában az, hogy memorizálom a következő szakaszt, csak éppen nem jól, vagy nem egyedül megyek, és pofázok. Szóval van az a (nem is annyira) rejtély, hogy hogy a bánatban tudtam ezen a túrán két éve, már eleve némi eltévedéssel a hátam mögött, a tizenharmadik kilométernél bal helyett jobbra fordulni és ezzel az eltévedési arány majd ötven százalék közelébe vinni… Ez eleve visszavágóért kiált.
De tavaly a visszavágó kényszerű okok miatt elmaradt. Az lett a hattyús túra…
No, ilyen előzmények után, indultam neki a HavaZOO huszas azaz Farkas távjának (MTSZ 49 pont, rendező: Sarokkő Egyesület).
Bevallom, hogy kivételesen előkerestem a korábbi itinert is. Erre mondják, hogy a különbséget zongorázni lehetne. A Sarokkő sokat fejlődött két év alatt.
Bevallom, hogy az útleírása szöveges részével nem igazán foglalkoztam. Rövidlátó is vagyok, kocogva is teljesítem a túrát, a szemüvegem is párásodik néha, no meg ott a bot is…. Az olvasást lehetőleg meghagyom az oda-vissza úton a magammal cipelt regénynek, bár most Munkácsi úti jegyzete Vietnamról, nem volt egy jó választás.
Ja, hogy ez nem könyves blog. Ok.
Szóval Szépjuhászné, kis beszélgetés Tiborral és Gyulával, arról, hogy szerintem miért is nem az igazi a négy az egyben térkép (Viharbükk, ami állítólag jövőre már másképp lesz).
Örömmel konstatálom, hogy a Viharbükkel ellentétben visszakerültek a színeket jelző betűk a térképre. Fekete-fehér nyomatnál sokat számít… és elindultam. Kényelmesen, kocogva a zöld körsétán.
Tulajdonképpen a Széher úton meglepetésemre, vagy az övére beértem Petit, így ismét részleges csapatépítőt tartottunk az UB felkészülés jegyében.
A HavaZOO útvonala kétévnyi Budapest környéki TT-zés után csak annyi újat mutat, amennyit a természet tud felmutatni, azzal, hogy napról napra változik az arca. Viszont kezdő túrázóknak, kezdő terepen futóknak ideális ez az útvonal, és az a pár kilométernyi beton az elején a Széher úttól az Apáthy-szikláig belefér.
Az Apáthy-szikla. Van annak valami varázsa, amikor az ember hirtelen a köd felett találja magát. Mondjuk ezt már mondtam szerintem. De akkor is jó látni, hogy alattad a Lipót-mező ködben úszik, és az Erzsébet-kilátóra meg tűz a nap.
És bár még ködös szürkeség vett körül, egyből jobb kedvvel indultunk neki az Árpád-kilátóhoz vezető útnak. Menet közben – mert beszédkényszerem van – mesélem, hogy lesz majd jobbra egy lépcső, arra megy tovább a zöld sáv, és azt a kanyart menetrendszerűen elcseszem.
Közben kerülünk egy nagyobb csoportot. Kedvesek félrehúzódnak jobbra, és az utolsó pillanatban vesszük észre, hogy mögöttük a lépcső, amerre mennünk kell. Egy eltévedés megúszva. Az Árpád-kilátótól mondhatni hazai pálya, de sokkal üdítőbb így, kényelmesen, mint a keddi edzések tempójában. Rángatom a felsőmön a zippzárt. A napon melegem van, fagyzugos helyeken fázom. Elvégre december van.
Virányos-nyereg – Újlaki-hegy , szinte tavasz van. Lent paplanernyőznek… tényleg jó az idő. bár a város felett masszívan áll a köd. Ja, majdnem elfelejtettem, annyira belejöttem a megszokott útvonalba, hogy simán túlszaladtam a sárga bal kanyarján… csak hogy meglegyen némi eltévedés.
A sárga sáv a Határ-nyereg felé egyre rosszabb állapotban van, az ember lassan könnyebben jön felfelé, mint lefelé… De most lefelé kell.
A Vadaskerti emlékmű után kellemes kocogás Hűvösvölgyig, ami ezen a vasárnapon nem hűvös, hanem rohadtul hideg, főleg a korábbi napos szakaszok után.
A maradék három kilométerre igazából semmi érdekes nem jutott, mert abban tényleg nincs semmi érdekes, hogy most nem toltam el a bal kanyart.
3:02:55 a vége. Meleg tea a célban, meg elhoztam a Viharbükkös jelvényeinket is.
Ez így pont jó volt vasárnapra, csak ne röpködtek volna a mínuszok hazafelé a városban.
Értékeljünk: Itiner: A térkép és a táblázat a szöveg nélkül is végigvisz. 5 pont Útvonal: Mondanám, hogy könnyű, jól követhető (ha az ember odafigyel egy kicsit). 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, ilyenkor a lényeg a tea a célban. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.
Pontozható plusz, futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal (főleg, hogy az ötből három önkiszolgáló), track a honlapon. Összesen: 20+2 pont.
Hozzáteszem, hogy igen, a budaiban rutinos túrázóknak ez tényleg nem kihívás, azért kicsit messzebb kell menni, viszont a kezdőknek ideális.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;
ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;
a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Tom Tom Runner
