Azt hiszem a budaörsi Herman Ottó iskolában jó tanárnak lenni, és ahol jó tanárnak lenni, ott valószínűleg diáknak lenni is jó. – így kezdtem a tavalyi bejegyzést, és az idén sem tudnám jobban.
Aztán valami olyasmiről értekeztem, hogy a sárga, meg az eső mennyire nem a barátom… tényleg nem az. És a végén azzal zártam, hogy remélem, az idén is lesz, és próbáltam néhány tanácsot adni. Igazából, ha valakit érdekel, hogy mit írtam tavaly, akkor itt megtalálja.
A lényeg az, hogy bár várt ezen a hétvégén néhány régi kedvenc, én mégis úgy gondoltam, hogy a Hermanosokat kéne a jelenlétemmel támogatni, így hát mentem a Bakancskaland 20 TT-re (MTSZ: 20 pont; rendező: Írisz Alapítvány)
Ha Budaörsön egy iskola túrát szervez, akkor - hagyományteremtő céllal - megpróbálja úgy rendezni, hogy az időjárás is "hagyománnyá" váljon. Például az Illyés gimi, aki a Kopárokra a viharos szelet biztosítja, így, ha Herman is következetes akar maradni, nekik az eső jutott, ha már az első rendezésen az volt. Jelzem sikerült.
Én tanultam a tavalyiból, és később indultam. Akkor, amikor már tavaly is elállt.
Úgy tűnt a taktika bevált, mert esőmentes időben indultam el. Az itiner annyiban javult tavaly óta, hogy most akár esőben is tudtam volna követni a városi útvonalat, mert a követendő utcák neve aláhúzással kiemelésre került, sőt a szalagozás is erősebb volt, mint tavaly, úgyhogy akár kocoghattam is volna… de nem mertem. Így is bizonytalankodás nélkül jutottam a sárga sávra, onnan már sima ügy… szerintem.
Az első ellenőrzőpont után fel a Huszonnégyökrösre, a tavaly problémásnak tűnő kanyar szépen kitáblázva, és lendületből majdnem akkorát estem, mint az ólajtó… na jó akkorát. De az az ól, csak csirkeól. Kicsi…
A pára miatt sok fotótéma nem akadt.
Utána sima út a Sorrentoig.
Ott fotó, mert az kell. Nagyjából olyan, mint a tavalyi. Komolyan. A második bekezdésben ott a link.
A Sorrento után viszont megbosszulta magát a cipőválasztás. Nem tudom, hogy milyen meggondolásból, nem a sárbarát SpeedCrosst, hanem a Trabucot vettem fel reggel, holott az a száraz köves talajt szereti. Ez meg a Sorrento után nem az. Jó a bot segít.
Bot és biztonság
Kis kitérő a nyígásomhoz. Térlátás problémám van. Ezt tudom lassan negyedszázada, viszont régóta nem voltam szakembernél, és mára keskeny utakon nagyon bizonytalan vagyok, valamint tombol a tériszonyom.
Hát most újra elmentem szemészhez, pontosabban optometristához. Most ne menjünk bele a diagnózisba, lényeg az, hogy a szemem jó – ezt ő mondta – majd hozzá tette, hogy a koromhoz képest, meg, hogy a megfelelő korrekció mellett. Köszi.
Szóval lesz új szemüvegem. Akkor talán jobb lesz a térlátásom. Talán a sárgán is bátrabb leszek. ...de a bot biztonságáról nem mondok már le.
Aztán Makkosmária felé, majdnem letértem a Végvári-szikla felé, mert felületesen olvastam el az itinert, szerencsére a szalagozás, és a túratársak meggyőztek, hogy nem az a megfelelő útirány. Makkosmária felett, a sárga sávról zöld keresztre váltva irány Normafa, majd onnan az aszfaltot koptatva a KFKI. Ezen a szakaszon nekem már csak az volt érdekes, hogy újra dörögni kezdett.
Azt ki kell emelnem, hogy eddig szinte terepfutó versenyeknek megfelelő volt a szalagozás, sőt a „nehezebb” kanyarokban táblák is segítették a túrázókat.
A KFKI után sárga kör, piros sáv a Piktortégla üregekig, majd a piros kereszten irány Farkas-hegy.
A Farkas-hegyen a repülős emlékmű valami Pazar hátteret kapott a viharos égtől. Én meg azt hittem, hogy most már nem ázom meg. De azért aggódtam a pontőr tanerőkért.
Csináltam megint egy panorámát…
…és akkor lefelé a célba elkezdett csepegni. Kb tízlépésnyi időtartamig, aztán valaki megtekerte a csapot, és ömlött. Nem tudom másképp magyarázni, mint amikor elszabadul a kerti locsoló, vagy a tökig kitekert zuhany.
Erre mondják népiesen, hogy tökig eláztam. Különben tényleg.
Ez az a helyzet, amikor simán letojod, hogy mekkora a víz az úton, nyugodtan futsz az áradás közepén, csak arra figyelsz, hogy ne sodorja ki a lábad. …és baromi jó, hogy fröcsög a víz, tocsogsz, mint egy boldog óvodás, és baromira nem számít, mert ennél vizesebb úgy sem lehetsz.
Az utolsó ellenőrzőpont megpróbált száraz oázisként működni, de lássuk be, nagyon lokális lett. az ernyő csak az asztalt védte.
Szóval fröcskölős futás vissza, és mire az iskolába értem, szinte elállt az eső.
…és eltelt 2:33:18 ez negyedórával jobb, mint tavaly.
És sokkal vizesebb.
A célban az idén sem csináltattam fotót… a rajtnál még szándékomban állt, de szánalmasan eláztam.
Átöltözés, zsíros kenyér… jövök jövőre is! Ha az útvonal nem változik fejből fog menni, és csak a mosolyokat kell begyűjteni a pontőröktől.
Azt be kell látnom, hogy az itiner sokat javult tavaly óta. A térképre felkerültek a jelzések, a városi szakaszon kiemelésre kerültek az utcanevek… de táblázat, az még most sincs. 3 pont. Útvonal: eleve jól követhető, de a szalagozással remek, 5 pont. Frissítés: A rajtban kaptunk egy csokit és fél liter vizet, a KFKI-nál gyümölcsöt… Ez 5 pont. Az ottfelejtési faktor: Ez is 5 pont.
A pontnyitást nem tudom, nincs adat… csomagmegőrzés, hivatalosan nincs, de volt. Mondjuk, ha így rákapnak az özönvízre, akkor nem ártana. Track, az nem volt. Ez összesen 18 pont.
ami a földet tapodta: Asics-Gel Fuji-Traboco 2;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
