Egy egész napos eső után az ember úgy indul túrázni, hogy felkészül sok mindenre. Leginkább arra, hogy nyakig sáros lesz. Talán ezért és nem a meteoba vetett hit miatt indultam Normafához múlt szombaton rövidnadrágban.
Ha már az elmúlt két évben az október huszonharmadikai hétvégén Itt töltöttem, akkor az ideibe is belefér az elátkozott túra. Az elátkozottat ebben az esetben, amolyan Bagaméri Elemér módnak kell érteni. (Ha valaki nem emlékezne, Bagaméri Elemér, valójában Jácint, Csukás István Kemény kalap és krumpliorr című örökbecsűjének elátkozott fagylaltosa, akinek nem a fagyaljával van a baj, csak nincs szerencséje.)
Valahogy ilyennek tűnik a Viharbükk 24,5 TT (MTSZ: 54 pont, rendező: Sarokkő Egyesület), amelyen - immáron három éve – mindig akadnak reményvesztett túrázók a KFKI elágazás környékén azzal a kérdéssel, hogy: „…de most hol vagyok? Hol rontottam el?”.
Még a 2014-es beszámolóhoz készült illusztrációm mutatja, hogy a történet rákfenéje a Csacsi-rét, ahol jobbra átváltunk a sárga sáv ösvényre. Amiből kettő van, már ha a sárga kereszt jelzésről érkezik az ember… Tehát, hogy segíteni próbáljak: Derékszögben kanyarodunk jobbra az esőháznál és elindulunk lefelé!
Ha ez megvan, nagy gond nem lehet, a már csak két (a már csak annak szól, hogy tavaly még négy!) útvonalat tartalmazó térkép végig visz. Tényleg, el is felejtettem megköszönni, hogy a két hosszabb és a két rövidebb táv itinerét a rendezők szétszedték, és a térképen betűvel is jelölték a színeket, ami egy fekete-fehér térképnél igen hasznos.
Szóval az úgy kezdődött, hogy pénteken egész nap esett az eső, és szombat reggel nem igazán éreztem magamban az elszántságot, de azért nekiindultam. Igen rövidnadrágban, amivel nagy sikerem volt a reggeli tömegközlekedők között… bár azt hiszem, némelyekben kérdés merült fel az elmeállapotom tekintetében, de később talán belátták, azt is, hogy az idő, meg a járása, engem igazolt.
Normafán összefutottam Gergővel, aki egy másik rendezvényen volt, majd gyors nevezés, némi látkép fotó…
…és irány a lejtő… Már Makkosmária irányába. A Csacsi-rétig szinte semmi sár, kanyar jobbra, irány a Virág-völgy… és csúsztam kapásból vagy fél métert a lejtőn. Örömmel konstatáltam, hogy megvan a sár. Ez a rész általában jól futható, most inkább valami tojástánc félét adtam elő, pedig a Speedcross az ilyen terepnek barátja.
Leérve a völgy aljára, ott már tudtam futni… esett le, hogy az idén máshol lesznek az ellenőrző pontok. Itiner elő, a táblázat szerint, még van cca ötszáz méter az ellenőrzőpontig. Kocogás tovább. …és tényleg ott van! Kód felír, és innen mondhatni sima az út, akár fejből is a Makkosmária – Végvári (Szent Mihály)-szikla – KFKI elág – Sorrento útvonalon.
A Sorrento szép, ide csak napsütésben szabadna jönnöm. Olyankor annyira szeretem, hogy az odavezető (esetenként onnan vezető) utat is képes vagyok megbocsájtani. Jut eszembe, a Nagyszénászug és a Sorrento közti szakaszt a sárgán ugye azért nem szeretem, mert az én térlátás problémámmal bizonytalan vagyok a keskeny úton. Nos, ez az új szemüveggel jobb… Nem, nem jó, csak jobb. Az is valami. [mellesmeg a szemüveg el lett cseszve, de ez az én problémám]
Irány tovább Felsőszállás – Farkas-hegy – Frank-hegy – Irhás-árok.
Persze a Farkas-hegyen napsütésben meg kell állni körbenézni...
Különben ez volt az a szakasz, ahol elkezdtek gyűlni a plusz száz méterek.
Nem, ezek a pluszok nem az itiner hibái.
Az, hogy Felsőszállás ellenőrzőpont után, nem sikerült befordulnom a Mogyoró utcába, annak volt köszönhető, hogy ott állt egy autó üresen. Én meg azt hittem, hogy az még csak egy udvar, és nem egy utca… pedig jártam már ott.
Az meg, hogy a Frank-hegy oldalában a piros körséta jelzés, még mindig követhetetlen a 2014-es jégkár miatt… ehh! Ennél nagyobb úttévesztésem soha ne legyen.
Mondjuk a negyedik ellenőrző pontnál káromkodtam egy kicsit, mert szépen le van az itinerben, hogy hol lesz, meg ott is volt, csak éppen mivel az érkezés irányából mindezt takarta a villanyoszlop, amire ki ragasztották simán túlmentem.
Vissza Frank-hegy – KFKI – Normafa.
Mondjuk azon nem lepődtem meg, hogy a Frank-hegyre vissza szembejövő túratársakkal találkoztam. A körsétás váltásokat hajlamos elrontani az ember, még akkor is, ha az itinerben (mint most) egyértelmű, hogy melyik úton kell menni.
Kényelmesen kocogtam visszafelé, és Normafa előtt párszáz méterrel, már a Gyerekvasút sínpárján átérve megriadtam. Valami iszonyatos tömeg lett a rajt óta eltelt időben.
Pedig, csak 3:43:49-et voltam távol.
Két rétest azért még megettem, majd elmenekültem a békésen üres külvárosba.
Értékeljünk: Itiner: teljesen jól végigvisz (ha a Csacsi-rétnél jól sikerül a jelzésváltás, még ezzel kéne kezdeni valamit) 4 pont. Útvonal: Tulajdonképpen jól követhető. 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: Az nem volt. 5 pont
Pontozható plusz: nos track van, a pontnyitás futóbarát, így összesen: 17+2 pont.
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
