Talán a nagy meleg, talán csak a megszokott útvonalak megunása, vagy csak annyi, hogy a Farkas-hegy most az átlagosnál kedvesebb a szívemnek… szóval számtalan oka lehet annak, hogy idén nyáron kerestem valami új útvonalat az edzésekhez.

…és ha már rákaptam, akkor gondoltam megosztom, hátha valaki épp egy még húsz kilométer alatti nem túl erősen, de nem is gyengén szintes útvonalra vágyik.

Lekocogtam, elneveztem, feltöltöttem… megosztom.

A piros – sárga, azaz Szépjuhászné – Sorrento – Szépjuhászné

Típusa: körtúra

Táv: cca 18,81 km

Szintemelkedés: 742 m

Jelzések: piros sáv, piros kereszt, jelzetlen, sárga sáv

(a térképre kattintva elvileg az openstreetre jutsz, ha nagyban néznéd, vagy le akarod a gpx-et tölteni...)

A Szépjuhászné több szempontból is ideális kiindulási pont, aránylag nagy a parkoló, és a Széll Kálmán térről könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel (22, 22A, 222 busz).

Akár autó, akár busz, mindenképpen át kell menni a Budakeszi út túloldalára és itt elindulni a piros sáv jelzésen, fel az Erzsébet-kilátóhoz…

Ez az első másfél kilométer, az útvonal szívóága. Főleg futva. Bár a gyakorlott Balboázók szerint gyerekjáték. Hát nem tudom. Én meg szoktam szenvedni. Cserébe utána egy hosszú lejtő jön a Virágvölgyig.

Itt egy kicsit együtt halad a piros és a sárga sáv. Tartjuk a pirosat, ami elmegy jobbra, Makkosmária felé. Itt van az utolsó vízvételi lehetőség a hátralévő 13 kilométerre, tovább a jelzésen (a templom előtt balra, majd a jelzés jobbra kanyarodik, itt azért sokan el tudnak kavarodni…), irány a Szent Mihályról is elnevezett Végvári-szikla. Hátha hiányzott már valakinek egy combosabb kaptató, ami bizony majdnem a Piktortégla üregekig kitart. A „pihentető” lejtőn lefelé, úgy 8,5 kilométernél elhagyjuk… igazából nem mi hagyjuk el.

Szóval a piros sáv letér balra, de mi a vízmosásos árkot követjük tovább immár a piros kereszt jelzésen, ami a Farkas-hegyre visz. [A nyitókép megtévesztő, mert bár Farkeshegy, de az az ösvény nem a jelzett út.]

Kilátás, Repülős emlékmű, virágok… ezt kínálja a Farkas-hegy. A fennsík túloldalán a 9,5 kilométernél, a murvás úton a piros kereszt balra fordul, de mi jobbra kanyarodunk. mintegy egy kilométeren keresztül követjük a jelzetlen murvás utat.

Amikor eléri a sárga sáv jelzést (10,5 km-nél), jobbra kanyarodunk (több jelzésváltás nem lesz) a Sorrento felé. A Sorrento után jön az általam kevésbé szeretett szakasz, ami szép meg vadregény, viszont az út keskeny és parton halad… esős, saras időben itt nem nagyon merek futni. Mondjuk, azért valami olyast szokta imitálni. Aztán Nagyszénászug mellett felkaptatunk a KFKI- elágazásig (itt már jártunk a piroson). Tovább a sárga sávon a Csacsirétig, bal kanyar… és kellemes lejtő a Virágvölgyig. Itt ismét a piros-sárga közösön moroghatunk, hogy ez lefelé mennyivel jobb volt. Amikor a sárga letér balra, már csak két kilométer van hátra… Az már tulajdonképpen semmi.

…és lassan, vagy gyorsan (tempó kérdése) visszaérkezünk a Szépjuhásznéhoz. Ahol lehet enni, inni…

Röviden ennyi. Vagyis táblázatba foglalva:

Én most hét percen belüli tempó környékén tudom futni ezt az útvonalat, de igazából az a cél, hogy az őszi Wizz Air félmaraton előtt ez minél közelebb legyen a 6’30”-hoz… akkor azt hiszem jó félmaratonom lesz.

ps: ha valakinek a szintrajz hiányozna: