Azért az már mégiscsak jöhetne már a tavasz. Állítólag jön.

Ma reggel a szomszédból Maczkó bácsi kibújt a barlangjából. Már vagy két napja nem látta senki. Szóval Maczkó bácsi kibújt, feltűnően józan(odó) szemekkel körülnézett. Előre hajolt és meglátta. Na nem az árnyékát, hanem a tegnapi vacsoráját. Nem bújt vissza, hanem nekiindult a rengetegnek. A környékbeli kocsmák rengetegének. Nem bújt vissza. Jön a tavasz!

Szóval tavasz. Már négy hónapja nem koriztam. Hiába no, nem egészséges dolog a Hungaroringen fetrengeni, legalábbis nem görkori versenyen. Vagyis, nem verseny közben.

A doki azt mondta, hogy két hónapig ne guruljak. Kettőt mondott, négy lett belőle.

Pénteken megtört a jég. Pont négy hónap telt el a baleset óta. Nem bírtam tovább.

Szív utca - Örs vezér tere negyvenöt perc. Jó volt, bár ismeretlen terep.

Kezdtem egy kis kutyaszar kerülgetéssel a Munkácsyig. Azon le az Andrássyra, Hősök tere, Dózsa György út. Az Ajtóssyn a Stefániáig. Hurrá van kerékpárút. Igaz szar, de van. Innen az Örsig már gyalog-galopp. Az út a közepes és a tré között, de legalább van.