Ha már az ember gyereke hagyományokat akar teremteni magának, hogy utána ragaszkodjon is hozzájuk, akkor némileg ismételni kell magát. Ilyen ez a lefutott 500 km-es bejegyzés is.
Tavaly azt írtam, hogy a Károly-híd túl messze van. Ez azóta sem változott. Viszont eltelt egy év, és én a harmadik futócipőmet nyúzom. Na jó az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tavaly eljutottam volna mondjuk Varsóig, ami azért szomorú csak mert június végén már a virtuális Prága közelében jártam.
Ráadásul tavalyhoz képest már majdnem két hét hátrányban vagyok. Ha a kilométereket nézem.
Az előző évben még nem mertem volna bevállalni 8 kilométernél hosszabb versenyt. Az idén kettőt is. Ráadásul a második olyan pluszterhelést jelentett, hogy vagy három hétre a futástól is elment a kedvem. Igen ez a Kékes-csúcsfutás volt. Amit - egyre inkább úgy érzem – jövőre megint meg kell próbálni. Nem, nem az idő miatt, hanem mert egyszer végig(!) szeretném futni. Az idén ugye belegyalogoltam a végébe, és nem is keveset.
Tehát most itt tartok 46:02:31 alatt lefutottam 505,02 kilométert. Tavaly négy perccel kevesebb is elég volt hozzá.
Úgy látszik, lassulok. Igaz az alkalmankénti távok tavalyhoz képest nőttek. Akkor meg lehet, hogy nem is lassulok?
Az az igazság, hogy összességében elégedett vagyok.
Lassan, de biztosan nőtt a terhelhetőségem, és jól érzem magam a bőrömben.
Ja, majdnem elfelejtettem, hogy közben edzőhelyet is váltottam. Már nem a sportpályán rovom a megszámlálhatatlan [állandóan elrontottam a számolást, még jó, hogy az RDS távolságot is mér] köröket. Átszoktam a Rákospatak melletti kerékpárútra, ami egyrészt változatosabb [ez jó!], másrészt beton [ez már nem olyan jó]. Érdekes módon kutyás ugyanannyi van, mint a futópályán.
Az azért a beton mellett szól, hogy a versenyek, amiken eddig indultam – elvégre töltelékre is szükség van a jó hangulathoz – betonon zajlanak. Ha nem is szeretem, de szokom.
Közben cipőt is váltottam, de ezen már siránkoztam éppen eleget a korábbi posztokban.
Ez meg itt egy hagyományteremtő heje, meg huja, meg öntömjénezés, hogy negyven felett mikre nem vagyok képes.
Hogy lesz-e ezer kilométeres bejegyzés?
Tavaly is szerettem volna. Remélem, az idén teljesítem is.
Addig is amivel a mai hőségben túljutottam az ötszázon.
Táv: 10,82 km
Idő: 0:58:53
Tempó: 5’26”
Átlag pulzus: 163 bpm
Maximum pulzus: 177 bpm
