Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt a beszámolót a tegnapi I love Balaton éjszakai futásáról.

Azt hiszem, kezdem a tényekkel. Még, ha szárazak is. [nedves tény nincs is...] Ez az egész az első perctől bulifutásnak indult. Azért neveztem, azért mentem, hogy jól érezzem magam. Megkaptam.

Jelzem, amikor a zombis részt a nevezést követően felfogtam, akkor elhangzott egy basszamega veressegűpávián, de igazából a zombik csak egy újabb motivációval gazdagítottak. Megijeszteni egy zombit…!

Akárhonnan is nézem ezt a balatoni futást… megérte!

Persze vannak megmorogni való részei a történetnek, és nem én lennék, ha nem morognék, de… menjünk sorba.

Távok. Volt ugye két táv, a hat meg a tizenkét kilométer, én csak [nem csak! nem szóljuk le a rövidebb távot, mert nem kevesebb, hanem rövidebb. Más tempót, más taktikát kíván, és ha jól akarja az ember csinálni, akkor ugyanolyan szarosan nehéz, mint a kétszerannyi. Oszt pont!] a hatra neveztem, mert a nem titkolt cél a 4’40”-en belüli tempó megfutása volt, méghozzá a sötét, a park, meg a zombik ellenére… az emelkedőt meg a lejtőt már nem számoltam, azon a már az első néhány hegyrefutás átsegített.

Szóval megkaptam a kérdést, hogy hogyhogy csak hat. Ja, ezt már rendeztem az előbb, hogy a hat az nem csak… az hat. Nem kell mindig a legnagyobb, meg a legöregebb mamutot levadászni, mert még meglepetést okoz… [a bölcselet béta verzióját most hanyagolnám… de annyit elárulok, hogy tripper van a végén…]

Miután ezt tisztáztuk, már hogy miért is mentem oda, és miért arra a távra neveztem. Dicsérgetném egy kicsit a szervezőket. [aztán majd szidni is fogom őket, vagy valmi olyasmi…]

Mert a futás közönségét elnézve a többségnek tetszett, a sok „marha”, aki éjnek évadján futott. Látványosság voltunk. Többektől hallottam később, hogy legközelebb nyaralás előtt tájékozódnak arról, hogy érdemes-e futócipőt hozni… ...és volt egy hölgy, aki fennhangon elhatározta, hogy hétfőn megy futócipőt venni… Ez azért jó. Nem?

A futók többsége szintén élvezte a versenyt, bár van, aki a zombikról lemondott volna.

Most versenyezzünk egy kicsit. Rajt, meg tömeg… én persze hátul, mert gyorsat akartam futni csak elpofáztam az időt… kerülgetős lökdösődős, az első másfél kilométeren… Betonon megyünk, mi baj lehet… kis emelkedő, kis lejtő stabil 4’30”-on belüli tempó.

Be a parkba… jönnek a zombik! [Ez a zene, lássuk be, kell ide...]

Annyira az elején vagyok, hogy észreveszek egy szolgálaton kívüli rémisztgetőt, aki a futóktól elfordulva éppen beöltözik. A maszkját igazgatja… mögé kerülök és "whoohááá!!" üvöltöm a fülébe, majd, mint Nyegleó balra el… A mögöttem jövők közül ketten gratulálnak. Lehet, hogy kiejtettem egy zombit? Yess! Feladat teljesítve. Pipa, már csak a 4'40" alattit kell összehozni...

Jut eszembe, az Anna-bálról visszamaradt zombikat hiányoltam...

A fejlámának köszönhetően a zombik kerülnek... nem vagyok prédázásra alkalmas. Egy pizsamás élőhalott ugyan próbálkozik, de kiegyezünk döntetlenben… aztán futás, meg futás, és egyszer csak befutó. Az utolsó kétszázon 3’20” alattit mér az óra… egy srác előttem azon küzd, hogy a végén már mégse előzzem meg… ha már az utolsó kilométereken úgy tíz méterrel előttem tudott maradni… összejön neki. Gratu! …de basszus! Ez jól esett…

Részemről annyit morognék a rendezőknek, hogy kevesebb zombit és több forgalomirányítót. Gyakorlatilag egy olyan kupacban futottam végig a parkot, akik eltévedtek és levágtunk úgy nyolcszáz métert a távból, mert az útvonalat fejből nem tudtuk és még véletlenül sem akadt rendező, aki útbaigazított volna… Nem mondok, baromi jól mutat az eredménylistán, hogy négyperceseket futottam, de az „csak” 4’36”… még szerencse, hogy a díjazást nem befolyásolja ez a kis malőr. [azé' az a PB jól esett volna a lelkemnek...]

A másik morgás megosztó, mert személy szerint, én félmaraton alatt sem frissítek, így baromira mindegy, hogy tizenkét kilométeren van-e egyáltalán frissítés, viszont elég sokan morogtak azért, hogy az egy az kevés volt. Legyünk őszinték, ez egy bulifutás, ami nem arról szól, hogy mindenki lenyomja erőből, meg rutinból… tehát lehet, hogy el kellene gondolkodni még egy, csak a második körben élő frissítőponton… Vagy tudatosítani az indulókkal, hogy csak egy frissítőpont van.

Fölösleges emiatt a rossz szájíz.

Mondom ezt azért, mert remélem, hogy jövőre ugyanitt… mert jó az ötlet. Mert nekem ez  egy micsodaéjszakavolt… és kell az ilyen.

...hogy sokan elhiggyék a futás buli is lehet, nem csak büntetés, mint a tornaórákon.