Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Ékkőfutás

2014. szeptember 24. 09:24 - regulat

Salomon Hervis Citytrail

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. (írja a wikipédia)

citytrail.jpgValahogy sejtettem, amikor Citytrail útvonalakat kerestek tavasszal, hogy a Gellért-hegy lesz a nyerő, mert az valahogy mindig kimarad a fővárosi futós rendezvényekből. Azért megpróbálkoztam egy csepeli útvonallal. A Gellért-hegy nyert. Meg én is. Egy ingyenes indulást szeptember 20-ára.

Ja, hogy mi a Citytrail? Haát a Salomon levédett márkaneve, amit máskor, máshol hallottam már UrbanCross-ként, vagy egyszerűen városi terepfutásként is emlegetni. És kihagynám azt a vitát, ami azt az általam ökörségnek titulált érvet hozta fel, hogy "nincs olyan, hogy városi terepfutás, mert akkor az is terepfutás, ha valaki letéved a Margitszigeten a rekortánról".

No mindegy, lényeg, hogy nyertem erre a nagyon is létező városi terepfutásra egy indulási jogot. Aztán vártam. Nem mondom volt egy kis izgalom, mert úgy tűnt, hogy megfeledkeztek róla… de aztán minden rendeződött. Csak azt kellett eldöntenem, hogy melyik távra menjek. Kell e nekem a két körös kilenc kilométer, vagy elég csak a fele?

Mit is akarok futni? Értem ez alatt a tempót, mert nem véletlenül vezet arra a hegyre olyan nevű utca, hogy Verejték.

Szóval osztottam, szoroztam, és arra jutottam magammal, hogy, ha öt perc körüli, netán öt perc alatti tempót szeretnék futni, akkor bőven elég egyszer felmenni a Citadellához. Jobb óvatos duhajnak lenni, és megelégedetten eljönni. Nem mondom, hogy nem ment volna a két kör. Nem mondom, hogy utolsó lettem volna, sőt így utólag úgy érzem, hogy az útvonal ismeretében nem is lett volna sokkal lassabb, mint az első… de nem kell mindig a leghosszabb távon elindulni, csak azért mert van.

A két táv, több mint ötszáz ember, egyszerre rajtolt. Ez mondjuk nem biztos, hogy szerencsés (ennyi indulónál még éppen csak kicsit volt bosszantó). Bár lehet, hogy elég lenne, ha nem a leglassabbak tülekednének előre a rajtnál. Tudom, nem morogni kell, hanem könyökölni…

rajt_1.jpg

De attól még nem értem.

Biztos nem vette észre, hogy ezen az útvonalon nem fér egy záróbusz, nem kell félni tőle, az időmérés meg nettó, ergo az ő ideje nem lesz kevesebb attól, hogy élő forgalmi akadályt képez.

Kb a Citedallánál, mer szellős lett a mezőny, innentől csak a saját tempómat lehet szidni, vagy dicsérni. És jön bő két kilométernyi lejtő… tulajdonképpen pihenő az utolsó majd egy kilométerre.

Tulajdonképpen. Számomra ismeretlen terepen óvatosabb vagyok. Ráadásul Budapest eme „ékkövének” az útjai jobbára, khm finoman szólva romosak… Ennek sincs gazdája, mint ahogy a fővárosi parkok többségének. Ez valahogy mindig elszomorít.

ct_utvonal.jpgFutunk. Jó tempóban. Kis bolyokban. Élvezem. Aztán kissé megijedek, amikor utolérem Csillát. Csapattárs. Ő az, aki az UB alatt kiszállt a versenyből egy kis időre, csak, hogy nyerjen közben egy másik versenyt. Szóval gyorsabb nálam, az elejéről rajtolt… ha beérem, akkor nem én vagyok a jó, hanem vele van baj. Görcs. Tudok segíteni? Nem tudok. Menjek. – mondja.

Megyek. Jön a lépcső, beállok a sorba. felmászom… még van párszáz méter. Most nem esik jól újra futni. A jubileumi park (rajt, és cél egyben) fölött megint belesétálok. Csilla utolér, azt mondja, hogy már jobb. Persze az összes fotó akkor készül rólam, amikor szégyenszemre nem futok. Tartalékolok, mert úgy emlékszem, hogy lesz még egy emelkedő a cél előtt. [Nincs…]

Megint kocogás, lejtő… és hirtelen nagyon egyedül vagyok. A kilenckilométeresek a második körüket kezdik előttem meg hirtelen senki. Hát akkor befutó, nagy levegő… még megpróbálok gyorsítani, bár az érzést, nem mindig támasztja alá az óra… most sem.

Cél: 21:45, azaz meg van öt percen belüli tempóval.

Ez így volt jó. Talán lehetett volna másodperceket javítani, de igazából nem számít. Persze megint fogadkozom, hogy majd még jövök ide, csak úgy, futni, esemény nélkül, de valahol érzem, hogy ennek kicsi az esélye.

Aztán már csak a nézelődés meg a szurkolás maradt...

citadella.jpg

De, ha lesz jövőre megint Gellért-hegyi verseny, hívják azt Citytrailnek, vagy UrbanCrossnak, vagy akárhogy, akkor jövök, mert nagyon élveztem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr936726519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása