Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

45 kilométernyi Zöld

2016. február 25. 06:52 - regulat

spring-mód

Tulajdonképpen úgy kerültem Farkasrétre, hogy az előző heti, meg előző napi sárdagasztás után valami szolid élményre vágytam, így végül nem vállaltam be a Pilis Barlangjai túrát. Emlékeim szerint azt két éve megszenvedtem. Majd még visszavágok….

zold45_okl_kicsi.jpgArról viszont megfeledkeztem, hogy két évvel ezelőtt nem csak a barlangos túrán voltam, hanem a Zöld túrák babatávján is, azaz lefutottam [mert kérem, az még futás volt!] Normafától Solymárig. Ott ért utol anyu telefonon, hogy meghalt a nagyapám… talán ezért is esett ki ez a túra. Mindenesetre ez a futkosós, túrázós életmód, azt (is) célozza, hogy hozzá hasonló kort érjek meg. 94 éves volt.

Szóval valami könnyebb túrára vágytam, ezért kötöttem ki Farkasréten, meg azért hogy cca hat és fél – hét órán belül (mert eltévedgetések is vannak az ember életében) letudjam a Fekete István emlékversenynek is nevezett [valójában nem verseny!], Zöld 45 (MTSZ: 100,1 pont; rendező: Magyarországi Kárpát Egyesület, Lehotzky Gyula, Nagy Béla) túrát.

Gyors nevezés és csomagle(vagy fel)adás után, irány az Ördög-orom. Bevallom megint egy olyan hely, ami itt van, szinte az ember szájában, de valahogy ki marad. Jó, felfelé mászva a kissé legyalult ösvényen jobban örültem annak, hogy nincs eső, mint a napfelkeltének, de az utóbbiból is sikerült egy giccses fotót kihozni. Mert a napfelkeltében nem ciki, ha giccses.ordogorom.jpg

Tovább a Széchenyi-hegyre. Bevallom ezen a szakaszon két dologtól tartottam, az egyik a Tearózsa utcánál szeptemberben még letakart turistajelzések, a másik párszáz méterrel arrébb a sárcsúszda a patakhoz. Nos, a jelzések már láthatóak, a sárcsúszda meg nem volt vészes. Immár tényleg fel a Széchenyi-hegyre. Megpróbáltam az Úti Madonna kápolnát lefényképezni… hát a kísérlet értékelhetetlen. Gyermekvasút végállomás, pecsét… irány a Tündér-szikla.

Szerencsére napsütés, békés kocogás, tényleg semmi különleges, ami azért jó, mert, mégse az első hét kilométeren történjen minden. Persze a szokásos fotó a Normafa gyűjteménybe a Rétesező előtt. Egy kis szomorkodás, hogy hogy megy tönkre a Disznófő. Aztán már kocog is lefelé az ember a Tündérszikla alatti lépcsőkön.

normafa_2016_februar.jpg

A zöldnek ez a szakasza mára rutinná vált. A Fekete-István emlékháznál a kunkort levágjuk, hogy aztán megint lehessen felfelé kapaszkodni az Apáthy-sziklához, majd utána az Árpád-kilátóhoz. A túra első harmada örömfutás… izé, kocogás. Mondjuk a Farkastorokba levezető úttól is tartottam kicsit, de hol van már az előző napi sár. Úgy értem Virágos-nyereghez, hogy kezdtem bánni, hogy nem mertem a Pilis Barlangjait bevállalni.

Itt azért felemás érzéseim voltak a frissítéssel kapcsolatban. Ok, a büfé nyitva. De szerintem a túrázók egy részének jól jött volna egy pohárnyi nem fizetős folyadék… és tudtommal Virágos-nyeregnélnincs vízvételi lehetőség…

Igazából itt, Virágos-nyeregnél csúszkáltam először, de élveztem a napsütést, meg, hogy szélárnyékban vagyok, és kocogtam tovább Solymár felé. Gyakorlatilag egyedül az erdőben. Jó volt. Már majdnem a Szarkavárnak is nevezett Solymári várnál jártam, amikor négy futó húzott el mellettem. Ja kérem, én már terepfutó soha nem leszek, csak ilyen terepen futkosó...

Különben is jött a Solymári vendégmarasztaló, és nekem a kamáslim a Börzsöny áldozatává vált… újat meg még nem vettem.

solymar.jpg

Solymáron, a Kocsma Galária (EP) helyett a közértben vettem némi folyadékot, és indultam a Zsíros-hegynek, ahol egy kicsit más színű volt a Solymári vendégmarasztaló, de itt is csúszott, ragadt, tocsogott.

Azért voltak kevésbé dagonyás részek is.

A bevásárlást követően Nagykovácsiban nem kellett frissítenem. Innem nem egyedül mentem tovább. A korábban előző futók közül egy lemaradt (nem volt a csapat tagja) a maradék tizenöt kilométeren lényegében együtt haladtunk.

csergezan_kicsi.jpgItt azért már jutott némi dagonya, meg hóvirág a Nagy-kopaszon. Tényleg az idén most láttam először nem kerti hóvirágot. Tudom én csináltam rosszul.

Meg először fényképeztem le a Csergezán Pál kilátót… mert most csak a pontőr állt előtte.

Mondanám, hogy innentől örömfutás Budakesziig, de…

De természetesen a beszélgetés visszaüt, így bekerült párszáz méter plusz, mert egy leágazást a zöld kereszten nem vettünk észre… és a Shazbat-faktor Budakeszin.

Mert nem baj az, ha valaki paraszt. Már foglalkozásszerűen. Minden tiszteletem a földműveseké, meg az állattartóké, kivéve, ha az illető, és a budakeszii illetőségű ménesgazda ilyen, abból űz sportot, hogy karámnak használja a turistautat és lerekeszti. …mert az, ha valaki így paraszt, az azért már nem tiszteletre méltó… hogy mást nem mondjak.

Mammutfenyők, immár nyakig sárosan, a ménesgazdának köszönhetően, majd a Két Józsi, mint végállomás, holt egy sörrel pótoltam az elvesztett kalóriát.

6:38:46 akár meg is lehetett volna hat és fél órán belül, de ugye ez nem verseny.

Viszont azt hiszem, jövök jövőre is. Ez tulajdonképpen egy kellemes, örömtúra kocogás, amit kár kihagyni.

És akkor a pontozós rész:

Itiner: A táblázat a szöveges kiegészítéssel tökéletesen végigvisz, de… de kéne bele a szakaszokhoz tartozó jelzés, így csak 4 pont. Útvonal: Jól követhető: 5 pont. Frissítés: Ezen a túrán tervezni kell, Nagykovácsi tökéletes a harmincas és a negyvenötös távnak is, de kell még azon túl is ingyenes vízvételi lehetőség… és szerintem a célban is hiányolták néhányan azt az egy-két szelet zsíros kenyeret. 4 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz: A csomagszállítás. A futóbarát minősítés már érdekesebb helyzet. Nem tudom objektíven megítélni, mert ugye nem az elején rajtoltam, de szerintem a pontőrök mindenhol ott voltak a 6 km/h-s sebességre, de a hivatalos pontnyitási időpontokat nézve a fővárosi szakasz (Tündérszikla: 5 km/h) kicsúszik ebből. Szóval a pontőrök jó fejek és futóbaráttá teszik, de ez ugye nem lehet hivatalos szempont, mert mi van ha egyszer csak nem. Track nincs, vagy csak én nem találtam. Összesen: 18+1 pont.

zoldut.jpg

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül, de ide kellett volna…);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr848415408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása