Volt ugye (most már írhatom így múlt időben) a nagy tavaszi terv, az a bizonyos száz kilométer, amin már túl vagyok, de előtte még mindenképp tartozom egy börzsönyi beszámolóval. Tulajdonképpen ez volt a ráhangolódás.

Márianosztrára megérkezni jó. Ezt persze én mondom, nem a bentlakásos intézet lakói. Ők valószínűleg az elindulásnak Nosztráról jobban örülnek. Tulajdonképpen az egyik kezemen (pontosabban annak ujjain) meg tudnám számolni, hogy hányszor jártam Márianosztrán. Most volt a negyedik alkalom…

Ülök a vonaton Zebegény felé, és ha nem beszélgetnék ismerősökkel, akkor talán azon járna az eszem, hogy kellett hozzá majd három év, hogy egyre sűrűbben kimozduljak a közlekedési komfortzónámból. Hogy beleférjen a napomba "kényelmesen" a negyvenes túra, meg az utazás.

Rendhagyó bejegyzés lesz ez inkább a túra kapcsán, mint a túráról... Bár eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy ennek a bejegyzésnek az legyen a címe, hogy „…tényleg jobb gumi nélkül!” [sok kattintást hozna...]. Különben ezt egy lány fejtegette a barátnőjének a túrán. A félreértések elkerülése…