Ez az év nekem az együtt futásról, a váltófutásokról szól. Úgy tűnik. Nemrég zajlott le az UltraBalaton, ahol 3 fős váltóban futottunk, tavasszal is volt terepen és aszfalton is együtt futás.

Kimarad az idén a Magas-Bakony, írom ezt szomorú félmosollyal a szám szélén, de ilyen az élet. Nem habostorta. Megpróbáltam, valamivel pótolni... Mondjuk, nem sokkterápiát terveztem.

Ötvenesek… nem én, még nem, majd jövőre, most még csak a túrák. Mert úgy érzem, hogy az elmúlt két évben túrákon megtett összesen kétezer kilométer felkészített arra, hogy az idén már egy-egy ötven kilométeres túrát, magamat nem túlhajtva, nem kikészítve… lekocogjak.

Az egyik legnehezebb dolog hatásos címet adni egy posznak. Nem mondom a tavalyi Csak az éremért például pont passzolt. Azt lehetett volna ismételni. Vagy tekintettel (a nyáron egyébként előforduló) kánikulára és a szponzorra, lehetett volna az is a címe ennek a posztnak, hogy…

Furcsa dolog ez a csúcsfutás. Harmadszor mentem vissza az elmúlt hétvégén, hogy legyőzzem a mumust, azaz visszavágjak a hegynek. Tulajdonképpen rosszul láttam. Nem, a heggyel kellett megküzdenem, hanem magammal. De megígértem magamnak. Így utólag nem is értettem, hogy tavaly meg…

A szombati Citytrail után, úgy érezem, hogy kellene még valami, mondjuk egy nem túl erős teljesítménytúra… vagy egy bő félmaratonnyi futás, itt a nullás és a Gubacsi-híd körül, amihez valahogy nem fűlött a fogam. Egész télen ott fogok szaladgálni…  Így aztán kapóra…

(A beszámoló befejező része.)A táv második fele: a merész tervek fokozatos elengedéseMivel az Öreg-kőnél barlangász tábor vetette magát az erdőbe, a feltételes ellenőrző pont ezúttal a péliföldszentkereszti Mária-forrásnál volt. Ide egy lejtős földúton futva érkeztem (15:52), és mintha kezdett volna…

Laza kocogás a Pilisben, jegeskávés szieszta Dorogon, tesztelő hőség a Gete tetején, küszködés a burjánzó flórával, fülledt félhomály a Gerecse erdőiben, megkönnyebbült hazatérés az aszfaltra

Miközben… Miközben ez a bejegyzés éppen élesedik, túl vagyok az idei első mérföldkövön. Ja pont most hagytam el az idei félezredik kilométert, és éppen azon gondolkodom, hogy hátha az élet más területén szerencsét hoz ez a tartalékolás.

Most persze azt várja mindenki, hogy a frissítés tanulási kálváriámat osztom meg az olvasókkal, akik nekem, meg általában velem, kedvesek. Lótüdőt! Egy kísérletből nem lehet konzekvenciát levonni, de egy bölcselettel gazdagabb lettem.

Délután öt óra, Hortobágy. Szeles idő, harminckét fok, a hajam meg… Ki a bánatot érdekel a haja, amikor a dögségben lefutott egy félmaratont? Először voltam a Hortobágyon. Délibáb nuku, viszont a színek már megint elmentek a verseny végére, pont úgy, mint tavaly a Nike…