A szombati Citytrail után, úgy érezem, hogy kellene még valami, mondjuk egy nem túl erős teljesítménytúra… vagy egy bő félmaratonnyi futás, itt a nullás és a Gubacsi-híd körül, amihez valahogy nem fűlött a fogam. Egész télen ott fogok szaladgálni…
Így aztán kapóra jött a HASE 20 "katonasírok nyomában" (MTSZ pont: 40,5, rendező: Honvéd Auróra Sportegyesület, Nagy László és a Puskás Tivadar Távközlési Technikum). Az útvonalat tekintve kellemes, lényegében sárga-kék túra. Ez lett a 26. túrám ebben az évben.
Az út nagy része jól futható, így adtam rá magamnak 160 percet.
Az már a TTT oldalán is látszott, hogy szerény lesz a túra, értem ez alatt, hogy frissítés rajtban, célban és útközben: hátizsákból, közkutakból… vagy büfékből. Meg egy alma a rajtban és egy a célban. Magánvéleményem, hogy nekem ez meg is felelt volna, ha a célban nem a Vasútállomással szemben csepegő közkút, vagy a wc, illetve a méregdrága büfé lett volna a frissítési lehetőség… persze tudom, hogy túra közben a frissítésként kapott sportszeletnek is jobb az íze, mint a magunkkal cipeltnek. Hogy klasszikusokat idézzek.
Oda értem fél tíz magasságában és…
Még egy kis kitérő. A villamoson, Hűvösvölgy felé, egy olyan kocsiban utaztam, aminek az egyik felét kirándulni készülő idősödő hölgyek, a másik felét tizenéves lánykák közel azonos létszámú csoportja foglalta el. Sztereóban sokkoló… és nem a csitrik viháncoltak hangosabban.
Szóval, fél tízkor elrajtoltam, a szöveges itiner, és a szép színes térkép [Ezt annyi beszámolóban kiemelik pluszként a túrázók, hogy kezdem azt hinni, hogy ez tényleg valami extra nagy durranás, így 2014-ben. Pont, mint amikor még csak xeroxal lehetett stencilezni és az állambiztonsági hivatal nyilvántartott minden xerox gépet] útmutatása alapján. Na mindegy.
Kellemes idő, vidám kocogás, kedves pontőrök. Imádtam. Szinte ezt álmodtam meg. Szinte.
Mert az azért bosszantott, hogy az itiner táblázatos része… az nem volt. Az ellenőrző pontok távolságára és a szintemelkedésre vonatkozó adatok be lettek építve a pecsétek helyére… és nekem az Újlaki-hegyig (4.EP) 500 méternyi eltérés jött össze… nem mindegy, hogy valami négy, vagy négy és fél kilométernyire van…
Meg aztán, ha az elején ennyi az eltérés… és itt a teljesítménytúra átváltott tájékozódási futásba, vagy gyaloglásba. [kinek-kinek ízlés szerint] Lehet, hogy volt szalagozás a Gercsei templom felé… én nem láttam. Mindenki a legjobb tudása szerint közelítette meg a templomot…
Képzeljük el a túrázót, akinek nincs helyismerete és nem veszi észre a szalagokat, már ha voltak egyáltalán(!), hogy mit ért ebből:
Bélyegzünk és gyönyörködünk a táj szépségeiben! A lefelé vezető sárga(S)-sávjelzésű turistaúton haladunk a Paprikás-patak völgye felé. Amikor elérjük a Kék jelzésű-kerékpárutat, balra fordulva kilépünk a Vörös-kővár K-i tisztására, majd Vörös-kővár felé vezető ösvényen elhagyjuk a jelzett turistautunkat. A domb oldalán rátérünk egy széles talajútra ÉNY-i irányba haladunk, jobbra a Paprikás-patak völgye, míg bal kezünk felé a Vörös-kővár látható. Mintegy 450m megtétele után a bokorsorban ÉK-i irányban egy gyalogösvény indul a Paprikás–patak hídja és a Gercsei templom felé. Átkelve a hídon, keresztezve a K+turistautat, É-i irányban 200 m-re megpillantjuk a GERCSEI TEMPLOMOT (5.sz.EP.) egy facsoportban.
Most azt felejtsük el, hogy a távolság mérés az első négy kilométeren már nem működött, így megbízhatatlan. De ezzel egy egyértelműen követhető leírásnak köszönhetően mindenki ment, amerre látott. Én a Virágos-Nyereg felé kerültem… mert tudtam, hogy hol a templom.
Szegény pontőrök kapkodták is a fejüket, mert kb három irányból érkeztek az emberek. De legalább kedvesek voltak. Vissza a Virágos-Nyereghez. Pecsét.
Zöldön kocogás a Csúcs-hegyi-nyereghez, majd vissza a kéken ismét a Virágos-Nyereghez. Végülis itt volt megint a Füli-büfé…
A kék a továbbiakban szinte eseménytelen volt. Azt tudtam, hogy az Árpád-kilátótól majd fotózok egy látképet. Mert eddig olyat úgysem csináltam, másrészt onnan pont látszik a CityTrail helyszíne. Összekötve a két napot.
Kényelmes kocogás maradt volna hátra, ha nincs az útvonalban a múltkori darazsas helyszín. Amikor szembe repült az egyik dög én abban a minutában hátrálni kezdtem. Tök jó, tavasszal attól féltem terepen, hogy siklóra lépek, most a darazsaktól parázok.
Nagylevegő, és szinte csukott szemmel rohantam át a repkedő dögök között. Másnak lehet, hogy fel sem tűntek.
Mondjuk a pontőrök azt mondták, hogy más is megijedt, szerencse, hogy nem most nem csíptek meg senkit… a célban úgy tudták, hogy el van terelve az útvonal. Nem volt.
A célig sima az út, a tervezett időn belül vagyok. Oklevél, kitűző… frissítés a büfében, vagy a folydogáló csapnál, esetleg avécében… inkább elmentem a zöldségesig.
Három dolgot szoktam értékelni. Először is az itinert, ami táblázatos rész nélkül, ami tartalmazza a távolságokat, a szintemelkedést és a szakaszon található jelzéseket, csak 3 pont lehet. A színes térkép nem hat meg, 2014-et írunk! Az útvonal, ha nem lett volna az a fiaskó a Gercsei templom felé… de volt, így 4 pont. Frissítés. Nekem útközben ilyen távon nem kell, de az a szelet zsíros kenyér, egy pohár víz valahogy jól esik. Nem hiányzik, de a két alma nem ért öt pontot. Nem is kértem őket. 4 pont. Összesen 11 pont, a 15-ből.
Azóta elolvastam egy-két korábbi beszámolót és lehet, hogy rosszul látom, de a frissítés (gondolom anyagi okok miatt) romlott, az útvonal meg megváltozott a korábbi túrákhoz képest. Szerintem a mostani állapotot tekinthetjük átmenetinek és jövőre megint jó lesz
