Ritkán járok a Hajógyári-szigeten. Régebben azt mondtam volna, hogy évente egyszer biztosan, de mostanság a feszthangulat nem vonz, másért meg nem nagyon esik útba. Furcsa is volt elindulni. Oda? Futni? Ilyen még nem fordult elő velem. Mint ahogy az sem nagyon, hogy a H hídon menjek…

A futásban az a jó, hogy az ember néha teljesen tud kapcsolni, néha meg az, hogy van ideje gondolkodni. Akár olyan dolgokon is, amiken különben nem gondolkodna. Néha számot vet önmagával. Hogy honnan indult, meg hogy éppen hova tart… Hétfőn miközben trappoltam azon járt az…

Lassan vége a tizenötödik hétnek és most veszem észre, hogy az előző hétről még szinte egy szót sem szóltam. Szinte, mert ugye az elmúlt hetet lezáró Rákoscsabai terepfutásról ott a beszámoló. Mondhatnám, hogy ez a váratlanul beiktatott verseny volt a hét lényege, pedig…

Túl vagyok a tavaszi megmérettetésen, már ami a félmaraton mániát illeti, és azon túl, hogy jól sikerült, kicsit úgy érzem, hogy arról a hétről nincs is mit mondani. Elvégre pihenő hétnek szántam. Lehet, hogy kezdek kicsit futás központúvá válni, hiszen már az edzéseket…

Ami egy hónapja még a lehetetlen megkísértésének tűnt, mára [na jó tegnapra!] valósággá vált. Igen le tudom futni a félmaratont öt percen belüli kilométerekkel! Ezt le kellett szögeznem, mert a Vivicittáról szóló beszámolóm - már, ha hű akarok maradni magamhoz –…

Ha jobban belegondolok, a Vivicittával már az április kezdődik… Gyorsan be is terveztem az áprilisi edzéseket, már ami a futást illeti. Úgy a Vivicittától az Óbudai futófesztiválig. Az három hét. Két félmaraton között. Szerintem csinos szendvics. Csak az a baj, hogy…

Hosszú volt ez a hét, már akkor is, ha nem a megtett kilométerekre, hanem a huszonhárom órás hétvégére gondol az ember gyereke. És kilométerekben sem volt hiány. Ez volt az a hét, amikor véglegesen kitört a tavasz. Amikor a téli futóruházatot leváltotta a nyári, kesztyű a…

Na jó, most hogy az örömködés megvolt, ideje visszanézni az elmúlt hétre. Ezzel csak az a baj, hogy akárhova nézek hiba hiba hátán. Hirtelen nem is tudom, hogy melyikkel kezdjem.  Szóval a csütörtöki VII. Imre-Lőrinc előtt még futottam egyet. Ez ugye önmagában még……

Bevásároltam. Számomra az elmúlt év egyik legnagyobb tanulsága, hogy a Saucony kényelmes, tartós és ár/érték arányos cipőt kínál. Nekem bevált, így az új cipőm egy omni 10-es. Szép kék. A régi még nem megy végleg nyugdíjba, a Vivicittán még biztosan velem fut.…

Nekem a tavasz már két éve Pestszentimrén kezdődik. A futással, ami összeköt.  Igen, megint itt a tavasz, meg a hivatalosan VII. [nekem még csak a harmadik!] Imre-Lőrinc versennyel. Megmondom, miért szeretem. Mert ez a nyolc kilométer igazán alkalmas arra, hogy az ember a felmérje…

Amis futók Én azt hittem, hogy az amisoknak a futócipőt is, mint a technikai eszközt elutasítják... de nem, csak éppen ragaszkodnak a fekete cipőkhöz.

Mondtam a múlt héten, hogy kicsit vissza fogom magam a kilométergyűjtésben. Már csak azért is, mert az egyre jobb idő a gyorsabb és rövidebb távok futására ösztökél. Magyarul elkezdtem résztávozni. Persze az más kérdés, hogy az, amit résztávozás címén művelek mennyire…

Ha valaki a múlt héten iszonyatos csikorgást hallott a Rákos-patak környékén, akkor nem kell megijedni. Semmi különös nem történt, csak én húztam be a féket. Egy kicsit. Sok volt az előző két héten a heti hatvan kilométer. Mert az addig rendben volna, hogy az erre az évre…

Szóval ott tartottam, hogy a nyolcadik héten mögöttem volt 37 kilométer és előttem még 25, azaz a yours truly half. Az eddigi leghosszabb táv, immár másodszor. Valami olyan teljesítésben bíztam, mint négy héttel korábban, mert ugye a tavaszias idő kellemesebbnek tűnt, de a szél…

A múlt héten a heti összefoglalót azzal kezdtem, hogy kicsit nehezen megy a gépelés, mert akkorát estem, mint az ólajtó… Azt a kuplét meg csak úgy halkan dúdoltam két felszisszenés között, hogy peches ember ne menjen a jégre… Megjegyzem én tartottam is magam ehhez a jó…

Kicsit nehezen megy a gépelés. Akkorát estem, mint az ólajtó. Nem, nem a jégen, ott megúsztam, de ez már nem a hetedik hét története. A hetedik hét 61,72 kilométere körülbelül arról szólt, hogy jobbára kínlódtam, mint néger a jégen. Persze mindez az én hülyeségem…

                        Az van, hogy az előző bejegyzés kapcsán beszélgettünk az edzésonlineon, hogy a futás igenis olcsó, és nem hát nem is kell a drága hájtek futócipő... Tényleg nem kell. Ezen felbuzdulva meg is kerestem [mert megmentettem a jövőnek!] az…

„Ne felejtsétek, ma van a napja, hogy 40%-os kedvezménnyel árulják a futócipőket…” No, igen azt hiszem ez volt az az üzenet, ami végképp rávett arra, hogy nekiüljek ennek a posztnak. Egy jelenleg külföldön állomásozó cimborám mondta nem is olyan régen, hogy olcsó hobbim…

Nesze nekem! Ezzel zárhattam volna az ötödik hét beszámolóját, hiszen eddig én panaszkodtam, hogy ha tél van, akkor miért nincs tél. Erre, amikor végre hó van és nem hószerű csapadék, akkor maradok otthon a seggemen. Ez mondjuk ebben a formában nem igaz, mert el voltam foglalva a…

„Nicht kompót!” Bár ennek a mondatnak nem sok köze van a futáshoz, de valahogy fel kellett vezetnem ezt a posztot az ötödik hétről, ami egyben az első hónapot is lezárja. A „Nicht komót” meg úgy jön ehhez, hogy a múlt héten épp egy Dobozy Imre művet olvastam, és ugye…

Behavazott Rákospatak. Négyszer két óra hólapátolás után, valahogy nem volt kedvem a hétvégén futni. De azért megnéztem, hogy mégis miről maradtam le... Most úgy érzem kár volt kihagyni.

Kezdeném egy ígérettel a negyedik hét összefoglalóját. Ennek a hétnek a lényege annyira a yours truly volt, hogy mellőzöm a kinecttel és a kilóimmal való foglalkozást. Pedig a kinectet lehetne emlegetni, mert ugye részben az volt a hibás abban, hogy szombaton kihagytam az @eperszem…

Az azért valahol döbbenetes, hogy január közepén az ember kimeríthetetlen témát talál az időjárásban. Mert ugye egyik nap tavasz van, a másik nap tél, aztán meg ősz… Még csak a hivatalos sorrendet sem képes tartani. Persze az olyan, mint én, aki a szabadban szeret futni, az…

Bújócskázunk a generálissal. Már Tél tábornokra gondolok.  A múlt héten mondhatni szerencsém volt, mert valahogy mindig kikerültük egymást. Mondjuk hétfőn még nyoma sem volt annak, hogy tél van. Vagy lesz… Aztán kedden, amikor eszem ágában sem volt futni, akkor egyszer csak…

Tél van. Legalábbis a naptár azt írja, hogy Európában január első hete, az tél. Hát ezt valahogy nem sikerült az elmúlt héten észrevennem. Jó, most amikor ezt a bejegyzést írom, az ablakon kinézve még látszik némi hó az udvaron, de a múlt hét inkább a tavaszról szólt,…