Tavaly, amikor először vágtam neki, akkor még nyolc órát terveztem, és alig csúsztam ki a hét órából. Majd két hónappal később, igaz, már fülledt melegben alig tudtam végigmenni nyolc órán belül… Ezzel az előzménnyel indultam neki az idén. Meg azzal a tervvel, hogy hét órán belül beérek.

Tavaly éppen hogy, de kicsúsztam a hét órából. Most kicsit sietősebbre vettem a hirtelen melegben... a végeredmény 48 kilométer 6 mérföldkő, meg még valami...

Izomlázam van. Ez általában előfordul, úgyhogy pontosítok: a szombati túra után napokkal, még mindig izomlázam van. Ez azért már ritkább, különösen annak fényében, hogy a negyven kilométer a Budaiban nem egy nagy durranás (már mondhatom ezt,) és az ezerötszáz szintemelkedés sem. Már itt, a Budaiban.

Biatorbágy - (Tábor-hegyi kitérővel) - Zugliget. Ragyogó idő 41 kilométer, 6 mérföldkő... és egy váratlan túratárs.

Kettős érzéseim vannak. Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben a vasárnapi túra kapcsán. Persze leginkább azért, mert, ahogy egyre több mindent látok, vagy látni vélek, a teljesítménytúrázás kapcsán, úgy jövök rá, hogy mi mindent nem veszek…

Ha valakinek nem volt kedve a hirtelen lehűlt vasárnap elindulni, azt megértem. De sajnálhatja. Szinte üres volt az erdő... 19 kilométer, 4 mérföldkő.

Mint említettem már, az idén hangsúlyosabb szerepet kapnak a futva (na jó ez túlzás, inkább kocogás az, mint futás…) teljesített teljesítmény túrák. Most ennek van itt az ideje. Mert még mindig nem az a szempont, hogy elmondhassam egy távról, hogy letudtam, hanem az, hogy egyben élvezzem is a…

Az mondják, hogy a hagyományok fontosak. Meg azt is, hogy ez különösen igaz az ünnepi, vagy ünnepekhez kapcsolódó hagyományokra… mondjuk, azt nem tudom, hogy hány alkalom után tekinthető valami hagyományosnak. Itt van példának okáért a Húsvét...

Úgy 53 kilométer... ...1600 méter szintemelkedés… ...5 mérföldkő.

Ötvenesek… nem én, még nem, majd jövőre, most még csak a túrák. Mert úgy érzem, hogy az elmúlt két évben túrákon megtett összesen kétezer kilométer felkészített arra, hogy az idén már egy-egy ötven kilométeres túrát, magamat nem túlhajtva, nem kikészítve… lekocogjak.

Azt hiszem ilyen poszt még nem volt. Beismerem, hogy direkt letértem a túra útvonaláról. Igaz, ez által az csak hosszabb lett, meg a szint is több... és... Szóval:

Tulajdonképpen úgy kerültem Farkasrétre, hogy az előző heti, meg előző napi sárdagasztás után valami szolid élményre vágytam, így végül nem vállaltam be a Pilis Barlangjai túrát. Emlékeim szerint azt két éve megszenvedtem. Majd még visszavágok….

Unjuk a ködöt. Mondhatnám egyes szám első személyben is: úgy, hogy unom a ködöt, de szerintem ezzel nagyjából mindenki így van. Mert a köd néha klassz, néha sejtelmes, meg izgalmas, de leginkább unalmas színtelen massza.

Nem hiszek a tárgymágiában, nem hiszem, hogy különböző kabalákkal távol lehet tartani a bajt. Nem hiszem, hogy az esernyő elrakása csökkentené az eső esélyét, nem hiszem, hogy az, hogy vettem egy hágóvasat ilyetén hatással bírna… pedig úgy néz ki.

Van ez a cipőre rögzíthető eszköz, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk hágóvasnak (de valójában, csak hasonlít a hágóvashoz), és ami azt a célt szolgálja, hogy az egyszeri futó, túrázó jeges utakon való könnyebb közlekedését hivatott szolgálni. Most kéne a képnek jönnie, hogy én milyet használok,…

Ha január első hétvégéje, akkor a magamfajta fővárosi kocatúrázó hova megy? Naná, hogy Hűvösvölgybe, hátha máshol nem eléggé hideg a hideg, mint tavalyelőtt. Ezért nem unok rá az ismétlődő túrákra, mert szinte hetente más az erdő… évente meg pláne.

Eredetileg úgy volt, hogy a Bókay-kertben megrendezésre kerülő Szilveszteri malacvágtát leszámítva, az utolsó "esemény" az idén, amin részt veszek az a HavaZOO. Egy évre ennyi pont elég. Azt hogy az ennyi az mennyi, majd valamikor januárban megírom. Aztán a HavaZOO közben Peti…

Kicsit messzebbről fogom kezdeni. Mint szoktam volt mondani, egy túrába tízszázaléknyi plusz (csak, hogy ne nevezzem eltévedésnek, mert az olyan ciki) belefér. Simán, de felette már tényleg gáz, ott vagy a túrázó hibázik vagy a rendező… de nem kicsit. Én általában önkiszolgáló módon térek le az…

Amikor két évvel ezelőtt elkaptam ezt a szakemberek által teljesítmény túrázásnak nevezett betegséget, az pont az ősz végi, tél eleji időszakra esett. Ezért, vagyis inkább a tavaly novemberi ónos eső pusztításának köszönhetően, 2014-ben jobbára kimaradtak a rácsodálkozó…

Igen, hóban is lehet futni. Ettől függetlenül tudomásul kell vennem, hogy nekem lassan jönnek a bakancsos túrák. (Lassan...)Persze ahol van csomagmegőrzés, vagy a célba szállítás, ott azért télen is könnyebben öltözöm futószerűnek… Amilyen meleg novemberünk volt (ezt nem…

Nekem valahogy a novemberhez hozzá tartozik a Gercse. Mondjuk ez így erős túlzás, amikor mindössze most harmadszor, és ebből egy a rövidtáv volt… viszont magabiztosan keveredek le az útvonalról, olyan helyeken, amikor semmi sem indokolja. De az az igazság, hogy én ezt…

Két éve ott hagytam abba, hogy mintegy négy és fél óra alatt felértem Dobogókőre, menni alig tudtam, fáztam és kimerült voltam. Mondjuk akkor még titkon azt hittem, hogy ha nagy leszek, még terepfutó is válhat belőlem. Vagy sérült… egyik sem lettem. Azóta változtak a…

Az Over Piros TT és ultratrail (85 kilométer, ha valaki nem tudná) kapcsán ma ismét sokan fogunk elhaladni a Nagy-szénási emlékfal előtt, hát gondoltam kiteszek egy képet, hogy milyen is volt a turistaház 1949-ben. Mondhatni félidőben. A turistaházról bővebben a wikipédián. A fotó származási…

"Rendhagyó bejegyzés következik, egy olyan túráról, ahol minden egyben volt ahhoz, hogy dühöngjek, és mégis ez lett az év egyik legvidámabb túrája." – kezdtem tavaly a beszámolót. Az idén kihúztam az utolsó tagmondatot, mert ugyanaz kétszer már nem vicces. Aztán tavaly…

A változatosság gyönyörködtet. Mondják… Így, a szombati Nagykovácsiba vivő túra után úgy éreztem, hogy mennyivel jobb lesz vasárnap ellátogatni például… Nagykovácsiba. Na jó, ez ebben a formában nem igaz, mert mindössze abban voltam biztos, hogy egyszerűbb lesz, hiszen…