Szeretem a Fortepan.hu képeit… segít rácsodálkozni a múltra. Aztán, ha a bloghoz kapcsolódó képekre lelek, akkor megosztom őket. Próbálok hozzá adatot is keresni, mert úgy mégiscsak bejegyzés szaga van a dolognak, de nem mindig megy…

Az elmúlt egy évben az egyik kedvenc versenyem lett a Mozdulj Soroksár. Ez volt szám szerint a huszadik, nekem csak a harmadik. Hat kilométer, négy körben, egy dombocskával megspékelve… tényleg jó. Az ember azt várná, hogy, ha a sportcsarnok melletti szemetes gazos részt egyszer…

Mondanám, hogy a verseny-, túrabeszámolókat leginkább saját magamnak írom. Hogy végig gondoljam, hogy mi is volt akkor és ott. Meg egy kicsit azoknak is, akik ott voltak, meg akik lemaradtak… meg egy kicsit a szervezőknek is, hogy lássák, hogy például milyennek látszott a…

Újrakezdek. Most ugyebár ott tartok, hogy visszarázódok a sportos életbe. Ezt sikerült akkora lendülettel kezdenem, hogy hétfőre hoztam egy kis megfázást, ami kb. az egész hetemet megkeserítette, így első futásnak maradt egy péntek esti túra. Továbbra sem értem magam, hogy…

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. (írja…

Először így kezdtem: "Annyian gratuláltak az első félmaratonomhoz, hogy kezdem azt hinni, hogy nem a háromezer-párszázvalahanyadik lettem, hanem meg is nyertem..." Aztán így: "Százból, ha egyszer jó, akkor nagyon jó...", meg így: "Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem úgy…

Kerékpározni nem necesse est Uj Péter folytatja a margitszigeti kocogókkal megindított sorozatát. Most a kerékpárosokra irányítja a górcsövet, hogy valami olyan képzavarral éljek ami ide passzol.  Az előző írás tanulsága, leginkább az volt, hogy a sportolás nem javítja a szövegértést. Nos…

Ki korán kel… ja ez most nem az. Nem ki korán kel, hanem ki későn fekszik… Úgy tíz hónappal ezelőtt voltam először teljesítménytúrán. Most jött el az első éjszakai TT ideje. Előre kell bocsájtanom, hogy perpillanat úgy érzem, hogy ebből nem nagyon lesz rendszer, és ez…

Budapesten vannak jó helyek a futásra, meg vannak felkapott helyek. Az utóbbiakat szinte mindenki ismeri, az előbbieket jobbára csak a közelben lakók. Nem tudom például, hogy hányan indulnak neki Angyalföldnek, csak azért, hogy fussanak egyet a Népszigeten? Én is csak azért…

Már így rögtön az elején bajban vagyok, mert mire elkezdtem ezt írni már kétséges, hogy hol is voltam, de az biztos, hogy jól éreztem magam. Tulajdonképpen ez a lényeg. Akko’ meg?

Én azt gondolom, hogy a K&H maratonra az ember vagy a félmaraton mánia éremért megy (már, ha nincs kedve, ideje a Hortobágyon puhára főni), vagy bulizni. Mert lássuk be, hogy egy hatfős váltó az már buli tud lenni. Én most az éremért mentem...

Volt itt nekünk az elmúlt hétvégén, mintegy két felhőszakadás között ez a "Mit adtak nekünk a Rómaiak?" jellegű Európa-napi futás, a 10 év – 10 km… ami valójában 11,7. [Jellemző… - mondanák az euroszkeptikusok]

Nem is tudom, talán ott kéne kezdeni, hogy mennyire hirtelen jött az áprilisi tél (elvégre Óbudán, az még tél volt) után az áprilisi nyár. Két nappal a Vivicittá félmaraton előtt éppen ott tartottam, hogy erősen át kéne értékelnem a kitűzött 1:47-es befutót, mert a hirtelen jött meleg könnyen…

Nekem eddig fix, politikamentes programom volt március 15-re. Mentem Pestszentimére futni. Ez lett a tavaszi kabalám. Erre most semmi hír arról, hogy lesz-e VIII. Imre-Lőrinc… Hát írtam egy levelet. Hátha…

Időnként szeretek régi fényképeket nézegetni... erre az egyik legjobb lehetőség a Fortepan. Most is ott futottam bele ebbe a képbe. Váltóverseny a Nagykörúton valamikor a '60-as években... Háát, ilyen kép mostanság nem nagyon fog készülni...

Öt évvel ezelőtt, azon gondolkodtam, hogy mindenkinek, aki városi – jelen esetben fővárosi – utcai futóversenyen szokott indulni, vagy csak tervezgeti azt, egy félpár agyonhasznált, széttaposott futócipővel kellene kedveskednie a város vezetésének.  Szagolják egy kicsit az…

Nekem a tavasz már két éve Pestszentimrén kezdődik. A futással, ami összeköt.  Igen, megint itt a tavasz, meg a hivatalosan VII. [nekem még csak a harmadik!] Imre-Lőrinc versennyel. Megmondom, miért szeretem. Mert ez a nyolc kilométer igazán alkalmas arra, hogy az ember a felmérje…

Annyian gratuláltak az első félmaratonomhoz, hogy kezdem azt hinni, hogy nem a háromezer-párszázvalahanyadik lettem, hanem meg is nyertem a 26. Nike Budapest félmaratont. Na jó, nem hiszem, de tényleg úgy érzem. Pedig az előzetes reményekhez képest igencsak rosszul sikerült ez a…

Akkor jöttem rá, hogy valami nem az igazi, amikor a lány beikszelte a rajtszámomat, hogy teljesítve. Valami nem stimmelt. Hiányzott az oxigénhiány, meg hogy a tüdőmet sem kell visszatuszkolni, úgyhogy gyorsan megnéztem az RDS-t, ami azt mutatta, hogy egy órán belül vagyok. Nyolc…

Úgy három-négy hete beláttam, hogy tényleg a Puskás Ferencről elnevezett Népstadion lesz a megoldás. Minimális az autóforgalom, és akkor van vége az útnak, amikor abbahagyom… Igen, majdnem feladtam a forgalomban korizást, leginkább a saját, de némileg a gyalogosok testi…

Úgy tizenegytől vártam a munkaidő végét. Az istennek nem akart eljönni. Valahogy úgy, mint a régi viccben. Tizenegykor megnéztem az órát. Azután egy óra múlva ránéztem megint. Tizenegy múlt tíz perccel… Ráadásul a fejem is fájni kezdett. Vagy az még egy kicsit korábban…

Szerda este a Rézangyal teraszán sörözve, hallgattam a mögöttem ülő asztaltársaság fejtegetését Hunvald György tisztelet díjáról meg Farkas Péter életjáradékáról (valami ilyesmi volt), közben néztem a görkorisokat. Mert estefelé hirtelen megtelt a kiskörút…

Nem régiben még azt hittem, hogy rájöttem, hogyan lehet a nap huszonnégy órájában legalább huszonnyolc órát belesűríteni. Augusztusban úgy tűnt ez sikerül is. Azután meglett a böjtje. Helyre állt az idő… Így most egy kicsit vissza az időben pótlandó az edzésnapló…

Majd egy hét „aktív” pihenés után, ismét a dolgos és koris hétköznapok. Aktív, volt benne mosógépcipelés és egyéb tréfás népi játékok… Hát igen, ha eddig nem tudtam volna, most már biztos, hogy szeptember van. Megtelt az utca. Mondhatni, haladni, azt egyre kevésbé…

Most ugrik a majom a vízbe – gondoltam reggel, és megint felpakoltam a korcsolyákat. Ha jobban belegondoltam volna, akkor persze tudom, hogy ami háromszor ment az negyedszer nem biztos, hogy fog. Különösen, hogy már délben elindultam bentről. Nem, nem vagyok lógós, egyszerűen…