Ez az év nem jól indult. Mint említettem azt az ótvar Rittbergert megint megpróbáltam leszúrni, és szerintem most sem döglött meg. Ezek a Rittbergerék már csak ilyenek.

Időzavar. Ennyi. Már, ha egy szóval akarnám leírni az elmúlt négy hetet. Ha bővebben, akkor olyanokat sorolnék fel, hogy 145 kilométer, legalább öt elmaradt blogbejegyzés, mert futni még csak-csak volt időm, de írni... se idő, se késztetés. Meg egy fájós térd.

Több mint két hete egy métert sem futottam. Hát nem így terveztem a decembert.

Tulajdonképpen bő három hete szkanderozunk. Én és a takonykór. Amikor úgy tűnik, ő az erősebb akkor hajnali egy és három között ugató köhögésre ébredek, amikor én, akkor végigalszom ugyan az éjszakát, de reggel…

Amikor az EdzésOnlineon azt írtam a téli futásról, hogy pihenős szaladgálás lészen a program, akkor Amatőr [ez nem a minősítés, hanem a beceneve] azt találta mondani, hogy „Az oximoron természetétől fogva frappáns dolog, de most nem tetszik…”

Tripla árat számolnak fel a kutyachipekre A minap panaszkodtam, hogy itt a hűvös, hideg idő és itt a falkásított kóbor ebek szezonja... Nem tehetek róla, de bizony én tartok a csoportosan garázdálkodó gazdátlanoktól. Valahogy nem szeretném kipróbálni, hogy ők a…

Még a Balatonon kaptam a kérdést, hogy megyek-e a Kistarcsai terepre? Mondtam, hogy kizárt, én az idén már versenyre nem megyek… 

Kellett hozzá három nap, hogy nyugodt szívvel azt mondjam, hogy jó ez így! Igen, a kilencedik félmaratonomról, a hétvégi siófoki 9. Balaton maratonról van szó.

Szakaszos rajt a 9. Intersport Balaton Maraton félmaratoni távján Na ez határozottan jó ötlet, mert kezdtem aggódni, hogy több mint kétésfélezer, hogy a brantban fog elférni az útvonalon... Tavaly a verseny majd kétharmadát futottam tömegben...

A rajtszám ott figyeli a hűtőre mágnesezve, hogy mit csinálok. Basszus, két nap múlva Siófok. Nekem, mert van, akinek már holnap…

Említettem a negyvenkettedik hétről szóló posztban, hogy a kertben lévő mogyoróbokrok számát eggyel csökkentettem, aminek következtében a derekam rakoncátlankodni kezdett. A múlt hét csupa örömhír, a derekam nem lázadt, és azt a nyomorú bokrot is elkezdtem lapra szerelni… baltával. Mondjuk újra…

Bringaút a Rákos-patak mentén Meg kell mondanom ez olyan, mint egy népmese... Pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Én ugye a XVII. kerületi 3,7 kilométeren futok rendszeresen. Néha kimegyek Pécelig, néha kőbányáig, de esős időben csúszkálós, szenvedős... Az a 44…

Lassan érő típus vagyok, nekem három év kellett ahhoz, hogy csak úgy, versenytől függetlenül fussak álmomban. Mostanra jutottam el odáig, hogy nem futni nehezebb, mint rávenni magam a rendszeres futásra.

Igen, véget ért az egy hét pihenő, és most fedeztem fel, hogy a sparos örömködés közben majdnem elsikkadt egy heti összefoglalás a negyvenedik hétről.

Itt a vége! Éppen azon gondolkodtam, hogy mivel is kéne kezdeni a 27. Spar maratonról a beszámolót. Arra jutottam, hogy valami hangzatos felütéssel. Például ezzel, hogy itt a vége.

Tudom, tudom, amikor már mindenki a Spar lázban ég, akkor nem nagyon szórakoztatja a nagyérdeműt, hogy mi a brantot rohangáltam össze meg vissza még az ókorban, vagy legalábbis a harminckilencedik héten, amikor éppen tele volt futócipőm…

Eszem ágában sincs mérleget vonni, csak van abban valami felemelő, ha az ember gyereke egy versenyt össze tud hasonlítani egy korábbival. Ugyanott és ugyanazon a távon. Mert mégiscsak ebből látszik, hogy mennyit fejlődött, hol tart. Még akkor is, ha nincs két egyforma verseny.

Top 10 maraton avagy mi is az a maraton-turizmus? Igen kérem, már ilyen is van, mert utazunk belföldre és külföldre [Halkan jegyzem meg, hogy a Spartathlon futói már célba értek és holnap Berlinben rajtolnak a futók, miközben én holnap a Budapesti Futófesztiválon fogom róni…

Éppen herótom van. Mintha egy kicsit túlvállaltam volna magam. Az az igazság, hogy nem is tudom, mit kéne csinálni ilyenkor. Most tudatosult bennem, hogy zsinórban öt hétvégére vállaltam be versenyt, és bár a nagy részén már túl vagyok, kezdem úgy érezni, hogy ezt bíz benéztem.

Rákosmente Önkormányzata - remélhetőleg hagyományteremtő céllal - futóversenyt hirdetett szeptember 22-ére. Ennek csak örülni lehet. Én szurkolok, hogy ebből tényleg hagyományteremtés legyen. A szervezés művészi kivitelűre sikerült. 

"Nekem a kedvenc évszakom a szezon." – olvastam Marcello D’Orta tanító úr által gyűjtött dolgozatok egyikében. Hát most mit mondjak? Csatlakozom az előttem szólóhoz, mert ugye szezon van.

Amikor, valamikor az év elején azt tervezgettem, hogy hány kilométert szeretnék lefutni az idén azt már akkor tudtam, hogy a heti 30 kilométerrel alulterveztem, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.  Vannak a futásban – számomra – bűvös számok. Ilyen az ötszázadik…

Százból, ha egyszer jó, akkor nagyon jó – énekelte a Sziámi, és bár a számnak semmi köze a futáshoz, mégis ez jár az eszembe, amióta hazaértem a Városligetből. Talán közrejátszik, hogy mgergoo tegnapi bejegyzése. Úgy látszik „Sziámi” Müller Péter szövegei az…

A záróbusz Igazából csak egyszer fogott el a záróbuszpara, a Kékesen. Nincs mese beszélni kell róla...

Kedd van. Rajtszám a hűtőre mágnesezve. Ülök a gép előtt, és öntöm magamba a gyulladáscsökkentőt. Qrva jó… Nem akarok a Heid dokihoz menni. Nem mondom kedves empatikus a doki, de valahogy nem vágyom a rendes évi hallójárat gyulladásra. Érzem, hogy megúszom. Mert kell,…