Tanulok, pontosabban tanulnék… Vajon mi jön a flow után? Vagy minek is kellene jönnie?

Ez a bejegyzés teljes mértékben ellenkezik, a blog címében meghatározott célkitűzéstől, de amikor az ember megjárja azt a hullámvölgyet, hogy önbizalomtól duzzadón [lévén a futásról van szó, így tessen ezt a duzzadást mellkas fölé képzelni, mert ugye önbizalomtól duzzadni férfi ember… ezt inkább…

Ott tanultad meg, a Budapesti (Budai) Torna Egylet régi pályáján, ahol ma az 56-os villamos kanyarog, hogy egy fokkal, egy igazi fokkal, egy méterrel vagy egy másodperccel jobban csinálni valamit, amit szerettél, már egészen más dolog. Nem ugyanaz a dolog jobban csinálva, hanem egy új, nem ismert…

Van ez a dolog a lóval, vagy lovakkal, meg a hátsó fertályokkal, mi szerint egy seggel két lovat nem lehet megülni, de kettővel egy lovat, simán. Nos úgy tűnik, hegy ez a tétel az esetemben a futásra is simán átültethető, legalábbis harminc fok felett.

A lassan kisregénnyé nyúló [remélem, annyira azért nem unjátok] UB beszámolóm utolsó fejezete következik. Értem én a kérdést, hogy egy éjszakai Zamárdi – Siófok futásról mi a bánatot lehet írni? Már, ha nem kerget senki.

Mivel vagyok olyan egoista, hogy csak magamról meséljek, így a Sinkó László hangú településtől, Nemesgulácstól folytatom a beszámolót, amit ott hagytam abba, hogy befutottam Dörgicsére.

Szóval pénteken egy kicsit elszöktem a csapattól a nagy pocsolya partjára. Csak, hogy mondjak neki egy sziát, és érezzem, hogy emlékszik rám. Nekem a Balaton nem a Riviéra, hanem egy meghatározó pontja az életemnek… már megint, és mindig is az lesz. Csak az okok száma nő az idővel.

Bonyolultan fogom kezdeni, mert most kicsit szomorkás a hangulatom. Köszönhető ez az idő járásának, meg annak hogy most bő másfél nappal a célba érkezés után jön ki rajtam a fáradság.. meg van még itt valami, amiről nem szívesen beszélnék, és nem is fogok nagyon, de a lényeget kihagyva most azt is…

Ez most egy készülődés közbeni rövid poszt, azokról, akikről gyakran megfeledkezem, mert ugye a blog rólam, meg a futásról szól, pedig…

Szombaton Ultrabalaton. Khmm...

Azt hiszem Siegl Zoltán ( az UB-n egy csapat leszünk!) videója, sokat elmond arról, hogy Dagadt Köcsögnek lenni életérzés... ezt tapasztalom minden közös megmozduláson (már amikor ott vagyok). Egy közösség, aminek minden tagja segíti egymást, hogy ezt az életérzést nap, mint nap átélhesse. És…

Értem én, hogy a nagy célokhoz néha ki kell lépni a komfortzónából. De hogy állandóan? Na ne!

Nem is tudom, talán ott kéne kezdeni, hogy mennyire hirtelen jött az áprilisi tél (elvégre Óbudán, az még tél volt) után az áprilisi nyár. Két nappal a Vivicittá félmaraton előtt éppen ott tartottam, hogy erősen át kéne értékelnem a kitűzött 1:47-es befutót, mert a hirtelen jött meleg könnyen…

Most egy kicsit még más szemszögből mesélnék a Vivicittáról. Új élménnyel gazdagodtam.

Na jó, mégis befejeztem a VIII. Imre-Lőrinc versenyről a beszámolót. Pedig nagyon nem volt kedvem, de ugye nyakunkon a Vivicittá, és utána már nem lenne az igazi…

Nem véletlenül az olimpia jelmondatának első szava a Citius, azaz gyorsabban jut eszembe az múlt hétvégi II. Óbudai Futófesztiválról, pedig…

Vannak ugye olyan számok, mondhatni sarokkövek, amiket poszttal szoktam jelezni. Ilyen szám például az ötszáz. Halkan jegyzem meg, hogy ez két éve, majdnem az éves futómennyiségem volt…

"Egyébként, ha valaki fut, hogy eddze magát, azt még megértem. De ha azért száguld, mint a bolond, hogy egytized másodperccel hamarabb érjen valahová, mint más, hát ez tiszta őrültség." Erich Kästner: Május 35. (1932.)

Ilyen lenne, mint ez a kilencedik, egy ideális hét. Legalább három futással, egy görkorival. Az utóbbiból kettővel még jobb lenne. Amire azt mondanám, hogy a legideálisabb, de olyan, hogy legideálisabb nincs. Valami vagy tökéletes, vagy nem, oszt jó napot.

Barátkozom a villanypásztorral. Igen ezután is így fogom hívni, mert utálom a hárombetűs szavakat. Az meg, hogy GPS, HRM, óra, nálam halmozottan hátrányos helyzetet jelent. Tehát marad a villanypásztor.

Nekem eddig fix, politikamentes programom volt március 15-re. Mentem Pestszentimére futni. Ez lett a tavaszi kabalám. Erre most semmi hír arról, hogy lesz-e VIII. Imre-Lőrinc… Hát írtam egy levelet. Hátha…

Ingyenes az energiát termelő konditerem Próbálom - már a magam módján - csökkenteni. Már az ökológiai lábnyomomat. Erre kiderül, hogy lehetne azt még jobban is, már, ha azt a heti 30-60 kilométert nem a természet lágy- és a város kissé keményebb ölén, hanem futópadon tölteném. Már, ha a…

Most volt az a pont, hogy kénytelen voltam egy új órát beszerezni, mindenféle hárombetűs applikációval, mint HRM, meg GPS. Igen kénytelen! Most egy villanypásztorral járok futni.

Most egy kicsit másról lesz szó, mint az edzéseimről. Azok az idén szóra sem érdemesek. Legalábbis eddig…

Félmaraton Mánia - 2013. Illetve ezért is. Meg a hét órán belüli teljesítésért.... ...amihez most eléggé jól állok, de még hátra van két félmaraton. Egy Vivicittá, meg egy K&H.