Rendhagyó bejegyzés következik, egy olyan túráról, ahol minden egyben volt ahhoz, hogy dühöngjek, és mégis ez lett az év egyik legvidámabb túrája. Persze a túrabeszámoló egy szubjektív műfaj… bármennyire próbálok objektív lenni, kizárt, hogy sikerüljön, így előre…

Az elmúlt egy évben az egyik kedvenc versenyem lett a Mozdulj Soroksár. Ez volt szám szerint a huszadik, nekem csak a harmadik. Hat kilométer, négy körben, egy dombocskával megspékelve… tényleg jó. Az ember azt várná, hogy, ha a sportcsarnok melletti szemetes gazos részt egyszer…

Lehetne akár ez is a XX. Sori-Buci futóverseny beharangozója...

Hirtelen azt számoltam, hogy hány futóversenyen voltam szurkoló. Kevés alkalommal. Szerintem nem több tíznél. Olyan meg talán egyszer akadt, hogy konkrétan valakinek szurkoltam. Nekem ezért is érdekes ez a post, amit a moly.hu olvasói, vagy könyvbarát közösségtől emeltem át a szerző…

Talán törvényszerű befejezés volt a napnak, hogy még befutóképem sincs. Pont abban a fél percben értem célba, amikor a fotós memóriát cserélt a gépében… Ez a poszt az önzőségről szól. Persze látszólag nem, ezért is szögezem le az elején. Az ember már csak olyan, hogy…

Mondanám, hogy a verseny-, túrabeszámolókat leginkább saját magamnak írom. Hogy végig gondoljam, hogy mi is volt akkor és ott. Meg egy kicsit azoknak is, akik ott voltak, meg akik lemaradtak… meg egy kicsit a szervezőknek is, hogy lássák, hogy például milyennek látszott a…

Igazából azzal kéne kezdeni, hogy valami érzékletes jelzősszerkezetbe foglalom arcom állapotát abban a minutában, amikor azt olvastam a teljesítménytúra útvonal leírásában, hogy "majd 61-es villamossal hűvösvölgyi végállomásig"… Ez volt az, ahol számomra elvesztette a…

„Leszokni a legkönnyebb, csak utána mindig visszaszokik az ember” – mondtam a 2011-es NATO futáson. (1:31 után) Hát most bírom 15 hónapja…

Kinek mi jut eszébe arról, hogy éjszakai zörejek? Szörnyek a szekrényből? Na, az nem. Nekem egy filmsorozat a kilencvenes évek elejéről… az Angyalbőrben. Ez azért több ponton is kapcsolható egy éjszakai túrához, ott is sokan viselnek mindenféle katonai holmit és a legutóbbi…

A szombati Citytrail után, úgy érezem, hogy kellene még valami, mondjuk egy nem túl erős teljesítménytúra… vagy egy bő félmaratonnyi futás, itt a nullás és a Gubacsi-híd körül, amihez valahogy nem fűlött a fogam. Egész télen ott fogok szaladgálni…  Így aztán kapóra…

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. (írja…

Először így kezdtem: "Annyian gratuláltak az első félmaratonomhoz, hogy kezdem azt hinni, hogy nem a háromezer-párszázvalahanyadik lettem, hanem meg is nyertem..." Aztán így: "Százból, ha egyszer jó, akkor nagyon jó...", meg így: "Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem úgy…

Még mindig idegen tollak. A teljesítménytúrákról kétféle beszámoló szokott születni. Az egyik típus inkább ajánló jellegű. Egyaránt szól a túráról is, de inkább körülmények a rendezők, a vélemény kapja a főszerepet… A másik típus, mondhatni líraiabb, az inkább a tájról szól.

Lassan, de biztosan jön az ősz… azaz az az időszak, amikor nagy eséllyel nem forró gőzben szaladgál az ember, már, ha a hegyeket koptatja. Egyre több futás, és a gyaloglás, lassan újfent csak belegyaloglássá válik. Jó is ez, már, ha nem süllyedünk el a sárban, vagy de erről a…

Februárban, a Budai piros túrán ráéreztem. Már arra, hogy ebből kell a zöld, a kék, meg a sárga is. Mondjuk a zöld májusban kimaradt, de a kék… annak most jött el az ideje.

Csak ideért. Félmosoly. …vagy inkább félvicsor. Mert járt, de így… valahogy nem az igazi. És persze ezt is úgy sikerült postára adni, hogy állítólag (lásd FB) már másfélhete postán volt. Lássuk be az igazmondás, nem erőssége a cégnek. De ez már az eredeti posztban is…

Néha nem árt az önirónia...

Pár évvel ezelőtt valaki azzal - az akkor általam kétes értékűnek gondolt - szlogennel invitált a Tatai Minimaratonra, hogy az azért jó verseny, mert egyszerű, mint a faék. Mondjuk nekem a faékről nem a dicséret jutott az eszembe. Nem volt igazam. De akkor még nem tudtam... Igaz,…

Rájöttem, hogy baromi nehéz. Megtalálni, megtartani. Már az arany középutat. Ha a címben szereplő pacinál maradunk az a háta, amin ülni szokás. Különben marad az álldogálás az egyik, vagy a heverés a másik oldalán. [az elejével és a hátuljával, most nem kívánok foglalkozni]

Klaus néhány nap óta minden reggel öt kört futott a vitorláskikötő melletti sportpályán, magyarázta Hel; ő mérte az időt, 5,11 volt a legjobb ideje, vagyis Klaus csakis futózseninek tarthatta magát: 2000 méteren 5,11, az, például az oroszoknál, az év legjobb ideje, ma reggel viszont Klaus kénytelen…

Az van, hogy most a csapból is folyik az új példakép, Steve Way, aki futott egy 2:16-os maratont… Pedig korábban… Steve Way teljesítménye csodálatos, a befektetett munka - miután visszatért a futáshoz - fantasztikus. Hat éven keresztül átlag heti kétszáz kilométer... inkább nem is szorzom össze.…

Az, hogy a futóversenyeken mindenki más élményt keres, szerintem az teljesen normális.

Ilyenkor nyáron nagy igazság, hogy ki korán kel, hűvösebb időben sportolhat. Teljesítménytúrákon meg nagy igazság, hogy ki korán fut, az depózhat, míg kinyílik az ellenőrzőpont… Mondd, Te mit választanál? Elárulom a jobbik megoldás, ha később indulsz. Én elszámoltam…

Szerintem mindenkinek van lehúzós története a Balatonról… az ott valami helyi népszokásféle, hogy a turistát hülyének nézik, mert úgyis visszamegy… Nos, azt soha nem mondom, hogy soha, de az I love…

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egy olyan dolog kapcsán, amiről ugyan hallottam, de az elmúlt egy évben bizony tapasztalni nem tapasztaltam. Mert állítólag van némi ellentét, vagy ellenérzés a teljesítménytúrákon a futók és a túrázók között. Igazából egy konkrét esetről tudok, amikor egy futóból…