Megint csak vissza kell térnem arra régi mániámra, hogy az nem baj, hanem jó, hogy különbözőek vagyunk és így különböző távokon, terepeken, rendezvényeken érezzük jól magunkat. Van, akinek a magányos hosszú futások jönnek be; vannak akiknek a buliváltók, meg a nagy tömeg;…

Az egyik legnehezebb dolog hatásos címet adni egy posznak. Nem mondom a tavalyi Csak az éremért például pont passzolt. Azt lehetett volna ismételni. Vagy tekintettel (a nyáron egyébként előforduló) kánikulára és a szponzorra, lehetett volna az is a címe ennek a posztnak, hogy…

Az úgy kezdődött, hogy egy másik program miatt délután már eleve nem érek rá, meg másnap ott a K&H félmaraton a beígért hőségben, így inkább szombat délelőtt csak pihegek… esetleg bevásárolok, hogy aztán reggel mégis ott tébláboljunk a Normafánál, mert egy rövidtáv…

Furcsa dolog ez a csúcsfutás. Harmadszor mentem vissza az elmúlt hétvégén, hogy legyőzzem a mumust, azaz visszavágjak a hegynek. Tulajdonképpen rosszul láttam. Nem, a heggyel kellett megküzdenem, hanem magammal. De megígértem magamnak. Így utólag nem is értettem, hogy tavaly meg…

Jó pár évvel ezelőtt volt a tv-ben egy vetélkedő műsor, az volt a címe: A leggyengébb láncszem. Részeltekre nem emlékszem, csak arra, hogy az éppen aktuális körben kieső játékosnak a műsorvezető iszonyat kemény hangon azt mondta: Most Ön volt a leggyengébb láncszem, a játék…

Azon gondolkodom, hogy hogy dolgozzam fel azt, hogy nekem ez, a „tulajdonképpen csalódást kellene okoznia Ultrabalaton” egy pozitív emlékként égett az agyamba. Hogy lehet az, hogy egy a számokat tekintve bukást győzelemként él meg az ember, különösen, ha olyan izé… szóval…

Mielőtt egy túrára indulok, olvasok. Leginkább a korábbi túrabeszámolókat. Mert vannak jelek… az például határozottan gyanús jel, ha egy túráról az utóbbi öt évben nem születik vélemény. Azt kerülik… De dőreség-e, azt gondolni, hogy ami öt éve rossz volt, az azóta nem…

Budapest környékén, a Szépjuhásznétól indulva, vagy egy cirka ötven kilométeres útvonal, egy kör, aminek szokatlan a jelzése. Valami bajusz… Alkalmas rá, hogy az év bármelyik szakában nekivágjon az ember, de a hozzá tartozó teljesítménytúra ilyenkor van…

A korrektség jegyében segítséget kérnék. A tavalyi év során volt néhány olyan verseny, amely esetében a tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy saját szemmel 2015-ben nem kívánom megnézni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az idén ne lehetne jobb, de belekerültek az…

Tavaly úgy jöttünk el, hogy az idén visszavágó. Aztán valahogy másképpen alakult az egész, mert a 25. kilométertől a maradékot nagyjából lefutottam. Van ez így. Ugyan van belőle éjszakai indulással ötven, meg hetven, de az amúgy is rosszul látsz, ne tetézd elvét követve…

Azt hiszem, négyes fóbiám van. Kezdődött ez azzal, hogy ugye útálok negyedik lenni. Akkor már inkább utolsó. Tavaly például korosztályos negyedik lettem a XX. Mozdulj Soroksár terepfutáson. …azaz harmadik, csak homokszem került a gépezetbe. Ez orvosolandó az idén tavasszal…

Vivicittá. Megint eltelt egy év. Az ember azt gondolná, hogy a sokadik félmaratonról nem lehet mit írni. Futottunk, beértünk, oszt kész. Lenyomtam rutinból. Meg még hasonlókat szokás mondani ilyenkor, ami valahol talán igaz, de mondhat olyat a magamfajta hobbifutó, hogy…

Az biztos, hogy már tavaly is sejtettem, amikor beértem Solymárra, hogy majd a 2015-ös év húsvétja sem telhet el túrázás nélkül. És még csak nem is a hol volt a bizonytalan, hanem a mennyi… Aztán jött a Rákoscsaba terepfutás, és bevallom a túra is veszélybe került. Nem…

Állítólag a posztjaimnak szinte védjegye a morgás, az elégedetlenség... már magammal, meg az eredményekkel. Szerintem csak önelemzek, de belátom kívülről másképp nézhet ki. A rákoscsabai futás után, bevallom elégedetlen voltam, aztán elemeztem... és most vigyorgok. De…

Tulajdonképpen a március utolsó hétvégéjére jutott túrára akár mondhatnám azt is, hogy felkészülés volt a Magas-Bakony 50-re. Több szempontból is. Pedig ugye van addig vagy öt hónap hátra, de az volt számomra a 2014-es év legjobb túrája. Szóval a Pilisi Szirtek 24-es, azaz…

Fővárosi lévén a kényelem ismét a Budai-hegyekbe vitt túrázni március harmadik hétvégéjén. Kimondottan futási céllal. Elsőre itiner nélkül kellett legyőzni a Széll Kálmánról elnevezett Moszkva teret, no az nem volt egyszerű, de lényegében egész gyorsan felértem a…

Amikor 2010-ben először mentem Pestszentimrére, még nem volt Sportkastély… az általános iskola elől indultunk neki a nyolc kilométeres körnek, én meg azon izgultam, hogy végig bírjam. Az volt az első, khmmm, végigfutott futóversenyem. Arra meg különösen büszke voltam, hogy…

„Úgy értem le az Erzsébet-hídig, hogy csak egy futó bolonddal találkoztam, vannak ilyenek, akik téli estéken elhagyott helyen rohangásznak jumbósapkában és anorákban. Pedig nem kellene futni ahhoz, hogy fogyjon az ember; mire ennek a két ügynek* a végére jártam, leadtam három kilót.” Kristóf…

Bevallom kicsit izgultam a saját terveim tarthatóságának a tekintetében, amikor a későtavaszinak tűnő napon odaértem a Szépjuhásznéhoz. A tavalyi évhez képest, az idén eddig meglehetősen óvatosan mozogtam a terepen, és valahogy nem éreztem a késztetést, hogy minden…

...aki egyszer sportember volt, azon meglátszik aggastyán korában is. A sportember fut, a civil szalad. Kőszegi Imre: A pesti lány

Vannak dolgok, amik fejben jobban működnek, mint leírva, de most akkor is kikívánkozik belőlem, hogy az edzéstervet, mint olyat az öltönyhöz hasonlítsam… mert ugye kinek mire telik, meg mire van igénye. Pedig kéne az mindenkinek, és lehetőleg minél jobb… Jobb, és itt most…

Hágóvas. Ja nem, hegyi kecske… vagy mégis a hágóvas? Most éppen azon gondolkodom, hogy a kettő közül, melyiket is emlegettem többen az idei évet elindító túrán. Még az is lehet, hogy a vas kimaradt és a hágás és a hegyi kecske vitte a pálmát… Szóval az van, hogy amikor…

Tavaly a Gercse volt az első találkozásom az Ösvénytaposókkal. Akkor még azon gondolkodtam, hogy egyáltalán mit keresek én itt, hiszen én nem vagyok terepfutó… csak olyan terepen is futkosó. Közben eltelt egy év, és én 34 teljesítménytúrán futkorásztam. Hol gyorsabban, hol…

Időről időre késztetést érzek arra, hogy más blogjára felhívjam a figyelmet, vagy azért mert az az érdekes, aki írja, vagy azért, mert a téma érdekes. Van nekünk (értem itt az országot) egy kiváló futónk, a Papp Krisztina… vagy inkább A Papp Kriszta

Nem volt terv a keretes szerkezet, már a hétvégét illetően, de egy ilyen négynaposban benne van, hogy az ember legalább kétszer szeretne futni a természet lágy ölén. [na jó, ez jól hangzó baromság volt, mindenki tudhassa (sic!), aki már taknyolt el… például a…