Ha valaki nem hinne nekem és csak Bozót leírása alapján vágna neki jövőre a Mátra 40-nek, mert az nem is olyan nehéz, annak itt van Laci beszámolója, magyarázatként arra, hogy miért azzal a címmel raktam fel az előző posztot, hogy Neked könnyű… lehet.

Azt hiszem, hogy nem árt egy kis kitérővel kezdenem, hogy utána rátérjek a határköves túra első felére. A kitérő meg leginkább a miértekről fogy szólni. Lassan egy éve gyalogolok, futok, de leginkább kocorászom teljesítménytúrákon. Nem tartom magam sem túrázónak, sem…

A bevezetőm most leginkább a kezdőknek szól… mert azt azért nemárt figyelembe venni, hogy ami Bozót leírásából egy közepesen nehéz túrának néz ki, az azért nem gyaloggalopp. Csak ugye a rutin, meg az évek… Szóval Mátra 40… azért kíváncsi lennék olyannak is a véleményére, akinek ez nehezebben ment…

Mivel ez utolsó utáni pillanatban sem esett be semmi munka alkalmam volt futni a hétvégén.

Ki korán kel… ja ez most nem az. Nem ki korán kel, hanem ki későn fekszik… Úgy tíz hónappal ezelőtt voltam először teljesítménytúrán. Most jött el az első éjszakai TT ideje. Előre kell bocsájtanom, hogy perpillanat úgy érzem, hogy ebből nem nagyon lesz rendszer, és ez…

Tulajdonképpen abban minden résztvevő egyetért – szerintem – hogy ez a mozgás éjszakája, nem volt egy rossz ötlet. Sőt! ...és kell még ilyen… és biztos, hogy minden ilyen eseménynél akad egy-két apróság, ami esetleg elrontja egyesek örömét. Mint az enyémet, de remélem, hogy kisebbségben maradok.

Ha… ha valakinek valaha kedvet akarnék csinálni a teljesítmény túrázáshoz, akkor valószínűleg az egyik Turul túra megfelelő távjára vinném el. Azt hiszem ezek után gyakorlatilag felesleges akár egy sort is írnom a másodszor is lefutott Kerecsen 20-ról (47 MTSZ pont,…

Czukor Zoltán 52 évesen negyedik lett a Paris-Colmar hosszútávú gyalogló versenyen. A táv 426 kilométer, azaz az UltraBalaton oda-vissza, meg még egy kicsi. Mindez 8’08”-as tempóval… Gratulálok neki!

Én azt gondolom, hogy a K&H maratonra az ember vagy a félmaraton mánia éremért megy (már, ha nincs kedve, ideje a Hortobágyon puhára főni), vagy bulizni. Mert lássuk be, hogy egy hatfős váltó az már buli tud lenni. Én most az éremért mentem...

Az UltraBalatonon túl hosszú ahhoz, hogy egy posztba beleférjen minden. Inkább csak úgy, zanzásítva mesélnék.

Önreklám. A blog versenybeszámolóinak szerzői indulnak az UltraBalatonon…

ok. Heather Dorniden 2008-as győzelme, katarzis. Tisztán. Azt csak ő tudná megmondani, hogy mi a bánatos lótüdő vitte azon az utolsó körön. Talán az adrenalin. Talán a helyesen irányított düh. Nem tudom. Megható, vagy inkább megrázó ez a futam. Érdemes megnézni. Meg elgondolkodni azon, hogy csak a…

Van nekem ez a szíves gondom… páran biztosan tudnak róla. Körülbelül arról van szó, hogy az egekben a pulzusom már december óta. A franc se gondolta, hogy pont anyám oldja meg a problémát. Tudom, az anyák ezért vannak. Vagy azért hogy a keserűből édes…

Volt itt nekünk az elmúlt hétvégén, mintegy két felhőszakadás között ez a "Mit adtak nekünk a Rómaiak?" jellegű Európa-napi futás, a 10 év – 10 km… ami valójában 11,7. [Jellemző… - mondanák az euroszkeptikusok]

Nyakunkon az UltraBalaton. 212 kilométer. Ez a poszt most leginkább azoknak szól, akik csapatban indulnak.

Annyira gyorsan történt minden, én lepődtem meg a legjobban. Persze volt róla szó, hogy majd egyszer jó lenne megcsinálni,  valamikor megpróbálni, na de ilyen hirtelen??! :)

„Tudj őszintén mosolyogni a célban, és két órával később is…” – mondta anyám, akinek úgy általában nincs rajtam kívül semmi köze a futáshoz. Na jó néha a szem a harisnyáján... az szok szaladni.

Mostanság úgy érzem, lassulok. Nem úgy általában, csak terepen… Nem fáradtság, nem fájdalom. Levegő is kapok rendesen, de van valami elmondva igazán vicces. Azt is lehetne mondani, hogy félek. Na jó, ez, ebben a formában nem igaz. Vagyis nem úgy igaz… Szóval az van, hogy elbátortalanodtam.

Most azon gondolkodom, hogy írtam-e már azt versenyről, hogy ez pont úgy volt jó, ahogy volt.

Nekem az elmúlt öt évben a tavasz beköszöntét nem a hóvirág, meg az ibolya, vagy a jácint jelenteti, hanem egy futóverseny. Lám, ha a tavasz késik, akkor a verseny is csúszik, mint tavaly. Igen nekem a tavasz hírnöke az Imre-Lőrinc futóverseny, amiből ez volt a kilencedik.

Miközben… Miközben ez a bejegyzés éppen élesedik, túl vagyok az idei első mérföldkövön. Ja pont most hagytam el az idei félezredik kilométert, és éppen azon gondolkodom, hogy hátha az élet más területén szerencsét hoz ez a tartalékolás.

Lassan tényleg itt az ideje, hogy számot vessek az elmúlt évvel, meg mint egy kor a filmvilágban divat volt kezemmel a lemenő, másutt felékelő nap fényét árnyékolva bátran a jövőbe tekintsek.  Vagy valami hasonló… Szóval jöhetnek a számok, meg a tervek, ahogy az ilyenkor már szokás.

Összegezni kéne a tavalyi évet, mer nagy vonalakban mesélni a 2014-es preferenciákról, de előtte, még ott a tavalyi utolsó verseny, az amolyan mezeifutásféle MalacVágta, a Bókayban.

Most van az, hogy az élet felülírja a posztot, mert ugye én még ott tartanék, hogy a HavaZoon ugyan szar volt az itiner, de annyira korántsem, hogy bő öt kilométert pakoljak a tizenháromra, de legalább így előre megnézetem, hogy milyen az út a Fekete-fejhez… szóval ez a poszt most késik.

Sokáig úgy nézett ki, hogy Kistarcsa lesz az idei utolsó verseny, aztán jött egy új mánia, és a kistarcsai terep kimaradt. Viszont futottam egy jót huszonharmadikán Pestlőrincen, a 105. Mezeifutó OB keretein belül megrendezett nyílt versenyen.