Mosonczki Péter az idén negyedszer képviselte egyesületünket, a Pénzügyőr SE-t a BSI négynapos Balatonkerülő versenyén a Balaton Szupermartonon. Négy éve még csak egy félmaratont vállalt be, két éve már a félmaraton mellé egy FélBalatont is, míg tavaly trióban megkerülte a Balatont. Mivel az idén a…

Azon gondolkodom, hogy azzal kezdjem, hogy állítólag unalmas a zöld sáv a Budaiban, vagy azzal, hogy évek óta tervezem megmutatni, hogy egy-egy túrára mivel is indulok útnak… Mindig is tetszettek azok a túra vagy verseny előtt készült fotók, amin megmutatják, amolyan „tetrisz” módra, hogy mit is…

Ezen a télen, tavaszon a sárga volt a mumus… Valahogy minden túrán szentségeltem egy sort. Mert a sárgán a sárból sok volt. No, de megjött a tavasz és a jó idő…

Volt ugye (most már írhatom így múlt időben) a nagy tavaszi terv, az a bizonyos száz kilométer, amin már túl vagyok, de előtte még mindenképp tartozom egy börzsönyi beszámolóval. Tulajdonképpen ez volt a ráhangolódás.

Tavaszi szél vizet áraszt… és most gondoljunk jótékonyan az olvadásra, ne firtassuk a népdal rejtett értelmét. Én is az olvadásra gondoltam, amikor olyan túrát próbáltam választani március második hétvégéjére, amit talán megúszhatok aránylag száraz lábbal. Nem sikerült.

Vannak ezek a „kör” útvonalak. Ezek a kvázi bármikor teljesíthető futó, túra útvonalak, ahol persze leginkább önmagunkkal versenyzünk, de azért jó tudni, hogy éppen kik és milyen idővel a leggyorsabbak. Nemrég szó volt itt a blogon kettőről is. A Vérkörről írt Erika, én meg a Budai Térképkörről.

Mint az előző bejegyzésben is említettem (mondom azoknak, akik nem rég óta követik a blogot) nem igazán preferálom a sötét erdőben bóklászást, de ez ugye ízlés kérdése. Viszont ahogy hosszabbodnak a nappalok, úgy hosszabbodnak a túrák is. De néha kell pihenni, kell valami rövidebb is.

Van egy túra, aminek ugyan kacérkodom a teljes távjával, de valahogy az istennek se bírom magam rávenni. Nem, nem a távval van baj, az nem vészes, hanem az éjszakai indulással… Azzal, hogy az utolsó vonattal, busszal elmenjek Esztergomig, és nekiinduljak az éjszakának. Kéne valami motiváció…

82 kilométer nem kevés. Ezt tudtam. Az, hogy az áprilisi hóesés után esetleg, és netalántán tréfás lehet, azt sejtettem. De, amivel nem számoltam, hogy a 38 jelzésváltás lesz a legnagyobb ellenfél…

Zöld erdőben jártam. Kék ibolyát láttam… Azt hiszem ez autentikus indítása egy Húsvét hétfői túrának. Mert ugye ízlések és pofonok. Van, aki locsolni megy, van, aki túrázni…

Beállsz a rajtzónába. Egyre nagyobb a tömeg… és szép lassan bekebelez a körülötted állókból áradó rajt előtti feszültség. Aztán amikor végre futhatsz, az olyan felszabadító érzés… és ötszáz méterrel arrébb figyelmeztetned kell magad, hogy már megint elfutod… és tényleg.

Tavaly a célba érés utáni fáradtság és kimerültség ellenére is tudtam, hogy ide vissza kell jönni. Ezen az úton végig kell mennem újból. ...és újból. Olyannyira egyértelmű volt a visszatérés, hogy az egyéni, a nem szervezett formában történő teljesítést tervezgettük futótársaimmal…

Hagyományosan - mondta Csipi a gulyása felett, Nagykovácsiban - ez az a táv, ahol több a teljesítő, mint az induló. - Mind a ketten hetvenöt kilométernél jártunk, csak míg ő ment tovább a százon, addig én ide indultam.

Ülök a vonaton Zebegény felé, és ha nem beszélgetnék ismerősökkel, akkor talán azon járna az eszem, hogy kellett hozzá majd három év, hogy egyre sűrűbben kimozduljak a közlekedési komfortzónámból. Hogy beleférjen a napomba "kényelmesen" a negyvenes túra, meg az utazás.

Még nevettem is pénteken a saját kétértelmű szójátékomon, amikor azt mondtam, hogy „Klotildligetről akkor megyek tovább, ha jól esik”. Mind a két értelemben igazam lett.

Többek között azért is jó, hogy vége a télnek, mert én az enyhébb időben szívesebben vállalkozom negyven kilométer feletti túrákra. Mondom ezt úgy, mintha nem tavaly lett volna az első év, hogy az ilyen távú túrákat elkezdtem bevállalni.

Meghasonlott poszt lesz ez… Kiszabadultam a Budaiból. Na, nem messze, a Visegrádi-hegységbe és a Pilisbe. Olyan útvonalra, ahol emlékeim szerint kamaszkorom óta nem jártam. Mondanám, hogy élveztem minden percét, még azt is amikor benéztem az útvonalat… Van ilyen. Hibáztam. De arra (bármennyire is…

Tavaly éppen hogy, de kicsúsztam a hét órából. Most kicsit sietősebbre vettem a hirtelen melegben... a végeredmény 48 kilométer 6 mérföldkő, meg még valami...

Vértes. Szégyen, vagy nem az ezredforduló óta, most járok itt másodszor. És emlékeim szerint korábban sem sűrűn fordultam meg erre. Nincs oka. …vagy talán csak logisztikai. De inkább egyszerűen így alakult. Viszont a szerzőtársak, már annyit írtak róla...

Két évvel ezelőtt ez egy dühös poszt lett volna. Sok minden nem úgy alakult ezen a szombaton, ahogy terveztem, de az elmúlt két év alatt, azt hiszem, tanultam annyit, hogy a jót, a rosszat egyaránt észrevegyen, és bár kritizálok, azt ne indulatból tegyem.

Izomlázam van. Ez általában előfordul, úgyhogy pontosítok: a szombati túra után napokkal, még mindig izomlázam van. Ez azért már ritkább, különösen annak fényében, hogy a negyven kilométer a Budaiban nem egy nagy durranás (már mondhatom ezt,) és az ezerötszáz szintemelkedés sem. Már itt, a Budaiban.

Biatorbágy - (Tábor-hegyi kitérővel) - Zugliget. Ragyogó idő 41 kilométer, 6 mérföldkő... és egy váratlan túratárs.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy az idén mellőzöm a rövidebb, vagy a lassabb túrákat, annak azt kell mondanom, téved. Ugyan olyan jó buli egy kényelmes lekocogott, sétált húsz kilométer, mint egy jobbára futva teljesített ötvenes. Már, ha az ember eltalálja a megfelelő öltözetet.

Mint említettem már, az idén hangsúlyosabb szerepet kapnak a futva (na jó ez túlzás, inkább kocogás az, mint futás…) teljesített teljesítmény túrák. Most ennek van itt az ideje. Mert még mindig nem az a szempont, hogy elmondhassam egy távról, hogy letudtam, hanem az, hogy egyben élvezzem is a…

Az mondják, hogy a hagyományok fontosak. Meg azt is, hogy ez különösen igaz az ünnepi, vagy ünnepekhez kapcsolódó hagyományokra… mondjuk, azt nem tudom, hogy hány alkalom után tekinthető valami hagyományosnak. Itt van példának okáért a Húsvét...