Valamikor volt a blogon már egy poszt arról, hogy nincsenek „csak” távok, hogy tisztelni kell a rövidebb távokat, mert bizony azokkal is meg kell küzdeni, ha az ember gyereke megpróbálja a maximumot kihozni magából.

Ha már virtuális futóversenyt tartott egyesületünk, a Pénzügyőr SE a hétvégén, akkor érdemes a különféle helyszínek közül tallózni, az ezzel kapcsolatos élményeket. Ez most nem arról szólt, hogy egyenlő pályák, egyenlő esélyek…

Furcsa lett ez a tavasz. Elmaradtak a versenyek, nem találkozunk a csapattársakkal, futócimborákkal, ellenfelekkel… szerencsére edzeni szabad, így divatba jöttek a „virtuális versenyek”, hasítanak a (bocs a kifejezésért) „szakaszhuszárok”, mert valahogy megpróbáljuk összemérni magunkat másokkal, ha…

Az én beszámolóm kissé rendhagyó lesz, így bátran függeszd fel az olvasását, ha úgy érzed, ez nem az, amire kíváncsi vagy. Megértem! – kezdi Rita a beszámolóját, és bevallom, azt gondoltam, hogy valami feladásról lesz szó. De nem. Ez a történet pont a fel nem adás története. Bocs a közbeszólásért,…

Mosonczki Péter az idén negyedszer képviselte egyesületünket, a Pénzügyőr SE-t a BSI négynapos Balatonkerülő versenyén a Balaton Szupermartonon. Négy éve még csak egy félmaratont vállalt be, két éve már a félmaraton mellé egy FélBalatont is, míg tavaly trióban megkerülte a Balatont. Mivel az idén a…

2019-ben ismét előre léptünk a ranglistán, amelyen a részvétel a fontos…

Azon gondolkodom, hogy azzal kezdjem, hogy állítólag unalmas a zöld sáv a Budaiban, vagy azzal, hogy évek óta tervezem megmutatni, hogy egy-egy túrára mivel is indulok útnak… Mindig is tetszettek azok a túra vagy verseny előtt készült fotók, amin megmutatják, amolyan „tetrisz” módra, hogy mit is…

Futunk az erdőben. Nem verseny van, teljesítménytúra. …és elhangzik a szokásos kérdés, hogy: „Minek futnak, ha nem, verseny?” Persze mindenkinek más a motivációja…

Az erdőnek ezer arca van, hiába futsz ugyanott akár minden nap, akkor is napról napra más arcát mutatja. Nem is panaszkodom, hogy unom a Budai-hegyeket. Viszont ez volt az első év, hogy a teljesítménytúrákat nem itt kezdtem. Megvártam a februárt...

Decemberben húsz kilométert sem futottam, akárcsak az előző évben. Ez éppen elég ok ahhoz, hogy lassabban kezdjem az évet. Rövidebb futások, rövidebb túrák. Olyannyira hogy az első TT az idén a második hétvégére esett…

Az előző Siófoki beszámolót azzal kezdtem, hogy harminchat futó képviselte ezen a hétvégén a Pénzügyőrt. Jani szombaton futott, István a klasszikus, azaz a vasárnapi félmaratont választotta. …és bár minden adott volt ahhoz, hogy megdöntse az eddigi legjobb idejét, ez mégsem jött össze.

Meggyőződésem, hogy a jó emberekkel jó dolgok történnek. Tudom, ez most kicsit furcsán hangzik, mert ez nem egy léleksimogató blog. Nem nagyon fordul elő, hogy mindenféle motivációs közhellyel bölcsességgel, akarnám az olvasókat megnyerni… csak a történetekkel.

A november 16-17-én, a BSI által megrendezett K&H Mozdulj! Balaton maraton és félmaraton valamelyik távján a Pénzügyőr SE harminchat versenyzője indult. Köztük akadtak olyanok is, akik több távot vállaltak be.

Igen, szerintem is hatásvadász a cím, de ez most így alakult. Sir Winston ígéretéhez híven mentem végig a Piroson. A vér a Malom-patak völgyben, egy esést követően, jelentkezett. A veríték végigkísért az egész úton. A könnyek… nos azok szerencsére nem csordultak ki, de a We are the championsra…

Egyrészt győzött a kíváncsiság, így élve egyesületünk, a Pénzügyőr SE által biztosított lehetőséggel beneveztem a BSI 11. Intersport túranap és terepfutás eseményére. Másrészt… különben sem voltam még az idén terepfutó versenyen.

Az idei nyári edzésekből annyira kimaradtak a terepen futások, hogy a relatíve rosszul sikerült NATO futás és a BSI Intersport terepfélmaratonja közé kellett valami.

Donát Ljubjanában futott maratont a hétvégén. …és amikor a beszámolót olvastam, Arkagyij Rajkin legendás mondata jutott eszembe: „Válámi ván, dé nem az igázi…”

Vajon mit lehet írni egy tíz kilométeres versenyről, ahol 2012 óta nem volt ilyen rossz az időm? Magyarázhatom a bizonyítványom...

Bevallom, hogy, ha terep én inkább teljesítménytúrákon futkorászom, mint terepfutó versenyeken. Az sem titok, hogy ugyan sokszor kritizálom a rendezők munkáját, ugyanakkor nagyon nagyra tartom őket, mert az esetek nagy többségében azt látom, hogy igenis törekszenek arra, hogy minden résztvevő…

Mostanában nem azért nem jelentkeztem beszámolóval, mert felfüggesztettem a versenyekre járkálást. Szinte minden hétvégén van valami „kihagyhatatlan/ hű, de szívesen kipróbálnám/ a sorozat minden részét teljesíteni kell/ egyszerűen annyira szép az eseménypóló dizájnja, hogy kerül, amibe kerül a…

"…és esőben is elindulsz túrázni?" – kérdezik nem egyszer olyanok, akik csak kacérkodnak a túrázás gondolatával. "Hogyne – felelem általában vicceskedve -, mert olyankor a végén mindig meghatódom a végén teljesítményemtől." Igen, az esőben túrázás, akár csak az ötven kilométer feletti távok…

Van egy túra, aminek rendszerint csak a rövid távjára jutok el, köszönhetően annak, hogy általában egy hétvégére esik a, jelenleg Wizz Air néven futó, Budapest félmaratonnal. Az idén szerencsére nem így volt. Legutóbb két éve sikerült végig kocognom az ötven kilométeres távon hét és fél óra alatt.

Továbbra is szeretnénk ezen a blogon lehetőséget biztosítani, hogy Pénzügyőr SE amatőr sportolói megosszák az élményeiket egy-egy verseny kapcsán. Ezúttal, mondhatni „elsőbálozói” élményeket oszt meg, a 34. Wizz Air Budapest félmaraton a blog olvasóival István.

Néha úgy gondolom, hogy egy félmaratonról már nem igazán tudok mit írni. Az ember odamegy, lefutja, átveszi a befutóérmet és hazamegy. Na jó, akadnak kivételek, amikor ezen vagy azon bosszankodik az ember, például az időjáráson… akkor azt kiírja magából. Viszont a 34. Wizz Air Budapest félmaratonon…

Visszatérni egy túrára jó. Visszatérni a túrára leginkább azt jelenti, hogy jól éreztem magam. …vagy azt, hogy van még dolgom az útvonallal. Ha jól számolom, ez lesz a negyedik beszámoló a Pilisi Trapp 40 TT-ről, úgyhogy nyugodtan számíthatom magam visszatérőnek.