Én tényleg azt hittem, hogy a Városligetben körözésnél rosszabb útvonal nem létezik egy félmaraton lefutásához. Pedig van. A kőbányai vásárváros lepusztult ipari környezetében körözgetni nagyságrendekkel rosszabb útvonal. Főleg, ha az időjárás még rá is tesz egy lapáttal…

Egy lineáris útvonalú futóverseny nem különlegesség, de érthető okokból (rendezőnek, résztvevőnek egyaránt jobb, ha a rajt és a cél ugyanott van) egyre ritkábbak az ilyen versenyek. Ezek közül az egyik, ilyen „hazai” verseny a Nagyszalonta és Gyula között megrendezésre kerülő Várfürdő Arany Maraton.

A darazsak. Nem tehetek róla, de tavaly ez volt a leg… Hogy is mondjam? …szóval a legégetőbb élményem a Pilisi Trappból. Pedig csak két darázscsípést gyűjtöttem be, de ebből a második több napon át elkísért.

Erre a posztra az volt lett volna a tematika , hogy felbuszozok Fenyőgyöngyéhez és onnan megyek egy bő tizenöt kilométert olyan ikonikus helyek érintésével, mint az Újlaki-hegy, a Kötők-padja, a Kálvária-hegy, és a Szarvas-hegy kilátópontja.

Ugyanaz, és mégis más. A budai sávtúrákban az a jó, hogy nem kell gondolkodni. Ha az ember egy kicsit is megismeri a Budai hegyeket, akkor ezek az útvonalak elvileg meglepetésmentes menetek. Lennének, de ugye az időjárás...

Tavaly még kimondottan az a kérdés foglalkoztatott, hogy mennyire fogja unni az olvasó (már akik ezt a blogot abban a szerencsében részesítik, hogy olvassák a posztokat), ha évről évre ugyanazokról a versenyekről, túrákról olvashat. Mert valahogy úgy vagyok ezekkel, hogy szeretek oda visszamenni,…

Ingyen verseny. Történt ugyanis, hogy tavaly a BSI félmaratonmánia versenysorozatában, az ötvenhez közeledő korosztály (Senior 2) kategóriájában harmadik lettem, ezzel nyertem egy szabadkártyát egy, az első félévben tartott BSI versenyre. Ez lett a 24. K&H mozdulj! verseny félmaratoni távja.

Hagyományosan - mondta Csipi a gulyása felett, Nagykovácsiban - ez az a táv, ahol több a teljesítő, mint az induló. - Mind a ketten hetvenöt kilométernél jártunk, csak míg ő ment tovább a százon, addig én ide indultam.

Mint említettem a múltkor a Budai sávtúrákat azért is szeretem, mert nem kell sokat gondolkodni, egyszerűen csak követni kell a színt. Meg aztán pont az ilyen egyszerű túrák segítenek megismerni, memorizálni, a tájegység főútvonalait.

Tulajdonképpen annyi most bőven elég lenne, hogy benne vagyok az első tíz százalékban. Ez így majdnem negyvenkilenc évesen, hétéves futómúlttal, lényegében hobbifutóként, nekem, nagy dolog. Nem is hiányzik sok ahhoz, hogy teljesen elégedett legyek, de ha nem az időeredményt nézem, akkor ez most nem…

Bár a szándék megvan bennem, hogy ne ugyanazokat a túrákat járjam végig évről évre, be kell vallanom, hogy a kényelem (leginkább az utazás területén), meg a szép emlékek nagyon sok esetben visszahúznak a Budaiba. Érdekes szó ez a visszahúz, de nem úgy értem… na mindegy.

Az idei augusztus, elég erősen, két majd százötven kilométeres héttel indult, holott eddig ez volt az év egyik pihenő hónapja az edzéstervben, hogy aztán a Magas-Bakonnyal új lendületet vegyen. Most ez másképp alakult.

Kimarad az idén a Magas-Bakony, írom ezt szomorú félmosollyal a szám szélén, de ilyen az élet. Nem habostorta. Megpróbáltam, valamivel pótolni... Mondjuk, nem sokkterápiát terveztem.

Először még könnyű írni egy túráról, mert ugye sok az új benyomás. Másodszor azért mert elröhögcsél az ember, hogy mi mindent bénázott első alkalommal, és ellehet mesélni, hogy mennyivel könnyebb. De harmadszor?

Tulajdonképpen egy olyan teljesítménytúráról, ahol a rendező által adott térkép és szöveges itiner, nem kiegészítői, hanem alternatívái egymásnak nem is kellene többet mondani. Kivéve, ha első rendezés, mert akkor bizony az embernek illik megengedőbbnek lenni…

El kell menni a rövidebb túrákra is néha, csak hogy élvezzük, hogy: "ez már olyan könnyű..."

Ma reggel olvasom a statisztikát. A hőségre való tekintettel (ezt én teszem hozzá) 34-en vágtunk neki az 50 kilométeres távnak, ebből 29-en értünk célba. A hőség sem tántorított. - mondhatnám kissé nagyképűen. Jut eszembe:

Azt hiszem, akadnak szövegértési problémáim, mert valamit félreértettem akkor, amikor a BSI azt a felhívást tette közzé, talán még vasárnap, hogy a korábban megszerzett négy érmet és a mellé kapott ötödiket fotózzuk le. Én ezt a képet raktam fel:

Az Ultrabalaton egy nehéz téma. Túl sok inger egyszerre, amiből valószínűleg sohasem olyan poszt születik, amilyenre gondoltam, vagy amit az olvasó vár. Így maradok annál, hogy azt írom, ami eszembe jut, és ami kimarad, az kimarad. Azt azért nem mondom, hogy nem fogok végigmenni minden egyes általam…

Tavaly, amikor először vágtam neki, akkor még nyolc órát terveztem, és alig csúsztam ki a hét órából. Majd két hónappal később, igaz, már fülledt melegben alig tudtam végigmenni nyolc órán belül… Ezzel az előzménnyel indultam neki az idén. Meg azzal a tervvel, hogy hét órán belül beérek.

Ha valaki a Vivicittá poszt alapján azt gondolná, hogy én most már megtaláltam a futáshoz a szent Grált, vagy valami aranyiránytűt, az bizony téved. Mindössze volt egy jó futásom, csak, hogy utána egy héttel már ne legyen olyan felhőtlen a vigyor a célban.

Tulajdonképpen egy évet készültem arra, hogy ötven kilométert futok, de - mondhatni - az utolsó percben mégis újratervezés lett belőle. Sem futás, sem ötven kilométer… Majd jövőre. Ennek a posztnak is majdnem az lett a címe, hogy Papírkutyamód. Aztán mégsem... A tavalyi év…

Dög a meleg. Bár Bitliszbá azt mondta, hogy a melegben futásra csak egyféleképpen lehet felkészülni…. melegben futással. Azért a többségnél a megfővés [így kell ezt mondani?] erősen rontja az edzés élvezeti értékét. Az ember ilyenkor valami hűvösségre vágyik… [Örkény…

Az egyik legnehezebb dolog hatásos címet adni egy posznak. Nem mondom a tavalyi Csak az éremért például pont passzolt. Azt lehetett volna ismételni. Vagy tekintettel (a nyáron egyébként előforduló) kánikulára és a szponzorra, lehetett volna az is a címe ennek a posztnak, hogy…

Az úgy kezdődött, hogy egy másik program miatt délután már eleve nem érek rá, meg másnap ott a K&H félmaraton a beígért hőségben, így inkább szombat délelőtt csak pihegek… esetleg bevásárolok, hogy aztán reggel mégis ott tébláboljunk a Normafánál, mert egy rövidtáv…