Rákosmente szerepet kér a futónaptárban. Nem is olyan rég még csak két tavaszi esemény volt a XVII. kerületben, aztán tavaly ősszel lett az autómentes napra egy „Hajrá Rákosmente” amit az idén is megrendeznek (szept. 21-én). Távot inkább nem írnék, azt tavaly sem sikerült eltalálniuk. Majd…

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem úgy tűnik, hogy a jóról valahogy nehezebb írni. Morogni könnyebb. Most meg itt van, illetve volt ez a 28. Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton… és elállt a szavam.

Mielőtt a II. Debreceni Futókarnevál negyedmaratonjáról, meg az ott elért korosztályos második helyezésemről ejtenék szót le kell szögeznem, persze csak és kizárólag a (véletlenül khm…) most először idetévedő olvasók kedvéért, hogy én kérem, ahhoz képest és tulajdonképpen überfasza csávó vagyok.

Szóval az van, hogy mielőtt ünnepelni kezdeném magam át kellett gondolnom ezt az okos lány effektet. Mert ez az S!6, ez olyan „hoztam is, meg nem is” eredményű lett. Elvileg megfutottam a száz percen belüli félmaratonomat. Gyakorlatilag…

Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt a beszámolót a tegnapi I love Balaton éjszakai futásáról.

Ez a bejegyzés teljes mértékben ellenkezik, a blog címében meghatározott célkitűzéstől, de amikor az ember megjárja azt a hullámvölgyet, hogy önbizalomtól duzzadón [lévén a futásról van szó, így tessen ezt a duzzadást mellkas fölé képzelni, mert ugye önbizalomtól duzzadni férfi ember… ezt inkább…

Van ez a dolog a lóval, vagy lovakkal, meg a hátsó fertályokkal, mi szerint egy seggel két lovat nem lehet megülni, de kettővel egy lovat, simán. Nos úgy tűnik, hegy ez a tétel az esetemben a futásra is simán átültethető, legalábbis harminc fok felett.

A lassan kisregénnyé nyúló [remélem, annyira azért nem unjátok] UB beszámolóm utolsó fejezete következik. Értem én a kérdést, hogy egy éjszakai Zamárdi – Siófok futásról mi a bánatot lehet írni? Már, ha nem kerget senki.

Mivel vagyok olyan egoista, hogy csak magamról meséljek, így a Sinkó László hangú településtől, Nemesgulácstól folytatom a beszámolót, amit ott hagytam abba, hogy befutottam Dörgicsére.

Szóval pénteken egy kicsit elszöktem a csapattól a nagy pocsolya partjára. Csak, hogy mondjak neki egy sziát, és érezzem, hogy emlékszik rám. Nekem a Balaton nem a Riviéra, hanem egy meghatározó pontja az életemnek… már megint, és mindig is az lesz. Csak az okok száma nő az idővel.

Ez most egy készülődés közbeni rövid poszt, azokról, akikről gyakran megfeledkezem, mert ugye a blog rólam, meg a futásról szól, pedig…

Most tértem vissza negyedszer a Poroszlói gátra. Mondhatni már én is azok közé tartozom, akik azt mondják így május elején, hogy a Tisza-tónál otthon vagyunk. Persze minden év más, de jó ilyenkor látni az ismerős arcokat és évről-évre több olyan arcot látni, akiket innen ismerek.

A képek a görkoris rajt helyszínéről, azaz Poroszlóról és a Tiszafüredi befutóról...Kicsit nagy szórásban érkeztünk, így a befutóképnek csak néhányan örülhettek. :) A képeket köszönjétek BeKA-nak! (Ha nagy méretű kép kellene (mert van), akkor vele kell alkudozni...) Ez a nyilvános album (itt…

Nem is tudom, talán ott kéne kezdeni, hogy mennyire hirtelen jött az áprilisi tél (elvégre Óbudán, az még tél volt) után az áprilisi nyár. Két nappal a Vivicittá félmaraton előtt éppen ott tartottam, hogy erősen át kéne értékelnem a kitűzött 1:47-es befutót, mert a hirtelen jött meleg könnyen…

Na jó, mégis befejeztem a VIII. Imre-Lőrinc versenyről a beszámolót. Pedig nagyon nem volt kedvem, de ugye nyakunkon a Vivicittá, és utána már nem lenne az igazi…

Nem véletlenül az olimpia jelmondatának első szava a Citius, azaz gyorsabban jut eszembe az múlt hétvégi II. Óbudai Futófesztiválról, pedig…

Mert hiányzik. Azt hiszem ennyi volt, vagy csak lett volna a válaszom arra a kérdésre, hogy mi a bánatos lótüdért kell nekem ebben a márciusi hűs időben esetleg nyakig a dagonyában futásszerű mozgást imitálnom.

Időnként szeretek régi fényképeket nézegetni... erre az egyik legjobb lehetőség a Fortepan. Most is ott futottam bele ebbe a képbe. Váltóverseny a Nagykörúton valamikor a '60-as években... Háát, ilyen kép mostanság nem nagyon fog készülni...

Félmaraton Mánia - 2013. Illetve ezért is. Meg a hét órán belüli teljesítésért.... ...amihez most eléggé jól állok, de még hátra van két félmaraton. Egy Vivicittá, meg egy K&H.

Még a Balatonon kaptam a kérdést, hogy megyek-e a Kistarcsai terepre? Mondtam, hogy kizárt, én az idén már versenyre nem megyek… 

Kellett hozzá három nap, hogy nyugodt szívvel azt mondjam, hogy jó ez így! Igen, a kilencedik félmaratonomról, a hétvégi siófoki 9. Balaton maratonról van szó.

Itt a vége! Éppen azon gondolkodtam, hogy mivel is kéne kezdeni a 27. Spar maratonról a beszámolót. Arra jutottam, hogy valami hangzatos felütéssel. Például ezzel, hogy itt a vége.

Eszem ágában sincs mérleget vonni, csak van abban valami felemelő, ha az ember gyereke egy versenyt össze tud hasonlítani egy korábbival. Ugyanott és ugyanazon a távon. Mert mégiscsak ebből látszik, hogy mennyit fejlődött, hol tart. Még akkor is, ha nincs két egyforma verseny.

Rákosmente Önkormányzata - remélhetőleg hagyományteremtő céllal - futóversenyt hirdetett szeptember 22-ére. Ennek csak örülni lehet. Én szurkolok, hogy ebből tényleg hagyományteremtés legyen. A szervezés művészi kivitelűre sikerült. 

Véleményem szerint semmi értelme sincs azzal kezdeni egy beszámolót, hogy hogyan kezdődött. Mert az ember reggel felkel, és ha iskolás korában nem nevelték bele, hogy előző este készítse össze a cuccait, akkor jobb esetben a fürdőszobában indítja a reggelt, majd reggelizik,…