Eredetileg úgy volt, hogy a Bókay-kertben megrendezésre kerülő Szilveszteri malacvágtát leszámítva, az utolsó "esemény" az idén, amin részt veszek az a HavaZOO. Egy évre ennyi pont elég. Azt hogy az ennyi az mennyi, majd valamikor januárban megírom. Aztán a HavaZOO közben Peti…

Amikor két évvel ezelőtt elkaptam ezt a szakemberek által teljesítmény túrázásnak nevezett betegséget, az pont az ősz végi, tél eleji időszakra esett. Ezért, vagyis inkább a tavaly novemberi ónos eső pusztításának köszönhetően, 2014-ben jobbára kimaradtak a rácsodálkozó…

Egy vallomással kell kezdenem. Inkább eljöttem az eredményhirdetés előtt, mert azt hittem, hogy iszonyatos káoszba fog fulladni… Sőt, azon sem lepődtem volna meg, ha lemaradok az eredménylistáról. Ezzel szemben, a listát nézve minden rendben volt, leszámítva a futásomat. Illetve…

Nekem valahogy a novemberhez hozzá tartozik a Gercse. Mondjuk ez így erős túlzás, amikor mindössze most harmadszor, és ebből egy a rövidtáv volt… viszont magabiztosan keveredek le az útvonalról, olyan helyeken, amikor semmi sem indokolja. De az az igazság, hogy én ezt…

Két éve ott hagytam abba, hogy mintegy négy és fél óra alatt felértem Dobogókőre, menni alig tudtam, fáztam és kimerült voltam. Mondjuk akkor még titkon azt hittem, hogy ha nagy leszek, még terepfutó is válhat belőlem. Vagy sérült… egyik sem lettem. Azóta változtak a…

Az Over Piros TT és ultratrail (85 kilométer, ha valaki nem tudná) kapcsán ma ismét sokan fogunk elhaladni a Nagy-szénási emlékfal előtt, hát gondoltam kiteszek egy képet, hogy milyen is volt a turistaház 1949-ben. Mondhatni félidőben. A turistaházról bővebben a wikipédián. A fotó származási…

"Rendhagyó bejegyzés következik, egy olyan túráról, ahol minden egyben volt ahhoz, hogy dühöngjek, és mégis ez lett az év egyik legvidámabb túrája." – kezdtem tavaly a beszámolót. Az idén kihúztam az utolsó tagmondatot, mert ugyanaz kétszer már nem vicces. Aztán tavaly…

A változatosság gyönyörködtet. Mondják… Így, a szombati Nagykovácsiba vivő túra után úgy éreztem, hogy mennyivel jobb lesz vasárnap ellátogatni például… Nagykovácsiba. Na jó, ez ebben a formában nem igaz, mert mindössze abban voltam biztos, hogy egyszerűbb lesz, hiszen…

Tavaly, ha jól emlékszem, még Gergő vettette fel a kérdést, hogy mit szólok a Pálos túrához. Akkor épp nem arra jártam, és egy tévedés miatt, még hülyeség is került ki a Pálosról a blogra. Azt hiszem ilyen előzmény után egyértelmű volt, hogy az idén ott kell lennem. De…

Valószínűleg ez lenne az idei év legrövidebb versenybeszámolós posztja, ha szombaton nem dühből futok. Egyrészt ez a tény elhomályosítja a dobogóra állás örömét is, másrészt alkalmat ad jártatni a számat. Ez van. Na kezdem valahonnan messzebbről. Van nekem néhány kedvenc…

Ha bárki azt kérdezné tőlem, hogy mit javasolok neki, mondjuk egy félmaratoni verseny előtti napra, akkor max öt kilométernyi átmozgatást mondanék. Ha bárki megkérdezi, hogy mit csináltam a Budapest félmaraton előtti napon, akkor megpróbálnám azzal elütni, hogy sétáltam egy…

Vannak olyan túrák, ahova az ember szívesen megy vissza. Meg olyanok is, ahova szívesebben. Van ahol egyszerűen csak visszavágni akar, valami kudarcért… Szeptember első hétvégéjén egy olyan túrára mentem vissza, ami tavaly kicsinyt a torkomon akadt. Nem is értettem, hogy miért. Sem…

Vannak túrák, amelyeken kényszeresen elrontom az útvonalat. Részben azért mert futok, de a valódi ok az, hogy ránézek a térképre és azt hiszem, hogy rutinból…. Pedig nem. Számomra az ideális, mondhatni terepfutó túra távja, több mint tíz kilométer, de maximum egy…

Megint csak vissza kell térnem arra régi mániámra, hogy az nem baj, hanem jó, hogy különbözőek vagyunk és így különböző távokon, terepeken, rendezvényeken érezzük jól magunkat. Van, akinek a magányos hosszú futások jönnek be; vannak akiknek a buliváltók, meg a nagy tömeg;…

Budapest környékén, a Szépjuhásznétól indulva, vagy egy cirka ötven kilométeres útvonal, egy kör, aminek szokatlan a jelzése. Valami bajusz… Alkalmas rá, hogy az év bármelyik szakában nekivágjon az ember, de a hozzá tartozó teljesítménytúra ilyenkor van…

Azt hiszem, négyes fóbiám van. Kezdődött ez azzal, hogy ugye útálok negyedik lenni. Akkor már inkább utolsó. Tavaly például korosztályos negyedik lettem a XX. Mozdulj Soroksár terepfutáson. …azaz harmadik, csak homokszem került a gépezetbe. Ez orvosolandó az idén tavasszal…

Az biztos, hogy már tavaly is sejtettem, amikor beértem Solymárra, hogy majd a 2015-ös év húsvétja sem telhet el túrázás nélkül. És még csak nem is a hol volt a bizonytalan, hanem a mennyi… Aztán jött a Rákoscsaba terepfutás, és bevallom a túra is veszélybe került. Nem…

Állítólag a posztjaimnak szinte védjegye a morgás, az elégedetlenség... már magammal, meg az eredményekkel. Szerintem csak önelemzek, de belátom kívülről másképp nézhet ki. A rákoscsabai futás után, bevallom elégedetlen voltam, aztán elemeztem... és most vigyorgok. De…

Vannak olyan események, amik kívül esnek az általam valaha elérhetőnek minősített célokon, meg vannak olyanok, amik ugyan elérhetőek lennének, de úgy gondolom, hogy nem nekem találták ki. Soknak tartom. A távot, a szintet… az egészet. Már ahhoz, hogy élvezni tudjam. Akár azt is, hogy véget ért…

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. (írja…

Még mindig idegen tollak. A teljesítménytúrákról kétféle beszámoló szokott születni. Az egyik típus inkább ajánló jellegű. Egyaránt szól a túráról is, de inkább körülmények a rendezők, a vélemény kapja a főszerepet… A másik típus, mondhatni líraiabb, az inkább a tájról szól.

Lassan, de biztosan jön az ősz… azaz az az időszak, amikor nagy eséllyel nem forró gőzben szaladgál az ember, már, ha a hegyeket koptatja. Egyre több futás, és a gyaloglás, lassan újfent csak belegyaloglássá válik. Jó is ez, már, ha nem süllyedünk el a sárban, vagy de erről a…

Februárban, a Budai piros túrán ráéreztem. Már arra, hogy ebből kell a zöld, a kék, meg a sárga is. Mondjuk a zöld májusban kimaradt, de a kék… annak most jött el az ideje.

Mivel ez utolsó utáni pillanatban sem esett be semmi munka alkalmam volt futni a hétvégén.

​A második Gödöllői beszámolónk egy rutinos induló szemével mutatja a Gödöllői terep félmaratont. Persze mondhatjuk, hogy így már könnyű… Azért van itt is olyan dolog, amit a szervezőknek nem ártana végig gondolni… Tehát íme Andrea félmaratonja: