Nem titkolt célja a blognak, egy helyre gyűjteni a versenybeszámolókat, hogy idővel megkönnyítsük egyrészt a futóknak a választást, hogy hova érdemes menni, másrészt a rendezőknek, hogy a kötelező és őszinte köszönöm-ök mellett kapjanak bővebb visszajelzést is. Ezek a bejegyzések, amolyan idegen…

Budapesten vannak jó helyek a futásra, meg vannak felkapott helyek. Az utóbbiakat szinte mindenki ismeri, az előbbieket jobbára csak a közelben lakók. Nem tudom például, hogy hányan indulnak neki Angyalföldnek, csak azért, hogy fussanak egyet a Népszigeten? Én is csak azért…

Már így rögtön az elején bajban vagyok, mert mire elkezdtem ezt írni már kétséges, hogy hol is voltam, de az biztos, hogy jól éreztem magam. Tulajdonképpen ez a lényeg. Akko’ meg?

(A beszámoló befejező része.)A táv második fele: a merész tervek fokozatos elengedéseMivel az Öreg-kőnél barlangász tábor vetette magát az erdőbe, a feltételes ellenőrző pont ezúttal a péliföldszentkereszti Mária-forrásnál volt. Ide egy lejtős földúton futva érkeztem (15:52), és mintha kezdett volna…

Nem is tudom, hogy kezdjek bele ebbe az egészbe. Teljesítménytúra. Azt mégsem írhatom Boncz Gázát idézve, hogy éljen a kirándulás, mert ez ugyan nem verseny, de az ún. családi távokat leszámítva nem is kirándulás. Bizony-bizony van olyan túrázó, aki gyorsabban gyalogol a hegyek között, mint ahogy én…

Annyira gyorsan történt minden, én lepődtem meg a legjobban. Persze volt róla szó, hogy majd egyszer jó lenne megcsinálni,  valamikor megpróbálni, na de ilyen hirtelen??! :)

Szívás. Ezt írnám, ha egy szóval kéne összefoglalnom a szombati terepfutást Törökbálinton. Mert engem mindig meg tud lepni a terep. És mindig olyankor, amikor azt hiszen, hogy kezdek otthonosan mozogni ebben a műfajban.

A most már rendszeresen teljesített éjszakai Sárga 30-as túrát megtoldottam először 20 kilométerrel, így lett S50. Majd miután az összesen 52 kilométert követően még mindig volt kedvem futni, a Hűvösvölgyi célból hazakocogtam.

Beszéljünk arról, hogy milyen érzés gyakorlatilag utolsónak lenni… már csak azért is kéne erről beszélni, mert sokan eleve ezért nem mennek (nem hogy versenyre, hanem egyáltalán) futni, mert utolsónak, utolsó előttinek lenni szar. Bővebben? És aztán röviden Soroksárról? Ok.

Mostanság úgy érzem, lassulok. Nem úgy általában, csak terepen… Nem fáradtság, nem fájdalom. Levegő is kapok rendesen, de van valami elmondva igazán vicces. Azt is lehetne mondani, hogy félek. Na jó, ez, ebben a formában nem igaz. Vagyis nem úgy igaz… Szóval az van, hogy elbátortalanodtam.

„Most így a szakadó esőt nézve az ablakból azon tűnődöm, hogy jövőre milyen terepet tojik nekünk a nyuszi Rákoscsabára…” Ismerős a mondat? Nem?

Volt már azóta Vivicitta, Mátrabérc, Bécs maraton, de ilyen lehetőséget ritkán kap az ember, hogy az általa nagyra becsült blogra írhat. Úgyhogy ha kicsit megkésve is, de fogadjátok szeretettel! Vértes Terep Maraton 201440km 3.hely Huszadszor nézem meg az eredménylistát és…

Sokadik nekifutásra sem tudom, hogy mi lesz ezzel a bejegyzéssel. Voltam terepfutni. VTM. Félmaraton. Csak valahogy nem találom magamat…

Lassan tényleg itt az ideje, hogy számot vessek az elmúlt évvel, meg mint egy kor a filmvilágban divat volt kezemmel a lemenő, másutt felékelő nap fényét árnyékolva bátran a jövőbe tekintsek.  Vagy valami hasonló… Szóval jöhetnek a számok, meg a tervek, ahogy az ilyenkor már szokás.

Azt hiszem elakadt bennem az élmény. De frankón. Itt volt ez az Over Piros [kinek mennyi, részemről 35] és azon gondolkodom, hogy végül is én mit kerestem [ez nagyon nem jó szó első hallásra, de ez illik ide] ezen a teljesítménytúrán.

Most persze azt várja mindenki, hogy a frissítés tanulási kálváriámat osztom meg az olvasókkal, akik nekem, meg általában velem, kedvesek. Lótüdőt! Egy kísérletből nem lehet konzekvenciát levonni, de egy bölcselettel gazdagabb lettem.

Mielőtt a II. Debreceni Futókarnevál negyedmaratonjáról, meg az ott elért korosztályos második helyezésemről ejtenék szót le kell szögeznem, persze csak és kizárólag a (véletlenül khm…) most először idetévedő olvasók kedvéért, hogy én kérem, ahhoz képest és tulajdonképpen überfasza csávó vagyok.

Ezer kilométer… Van akinek sok, van akinek kevés. Nekem pont jó. Pont jó leírni, hogy az idén is meglett az ezredik kilométerem. Nem mondom, hogy nem zavar, hogy csak mostanra, pedig valójában nincs mi zavarjon.

Mert hiányzik. Azt hiszem ennyi volt, vagy csak lett volna a válaszom arra a kérdésre, hogy mi a bánatos lótüdért kell nekem ebben a márciusi hűs időben esetleg nyakig a dagonyában futásszerű mozgást imitálnom.

Még a Balatonon kaptam a kérdést, hogy megyek-e a Kistarcsai terepre? Mondtam, hogy kizárt, én az idén már versenyre nem megyek… 

Véleményem szerint semmi értelme sincs azzal kezdeni egy beszámolót, hogy hogyan kezdődött. Mert az ember reggel felkel, és ha iskolás korában nem nevelték bele, hogy előző este készítse össze a cuccait, akkor jobb esetben a fürdőszobában indítja a reggelt, majd reggelizik,…

Nekem nyóc’! – Ez volt az első reakcióm arra az ötletre, hogy menjünk Szigethalomra terepet futni szombaton. Na jó, először megnéztem a távokat, mert az az elnevezés, hogy Szufla 50, kicsit ultra távot takar. Szerintem. Jól sejtettem, de szerencsére voltak rövidebb távok is,…

Valahogy eddig az ún. kis versenyek kimaradtak. Kis verseny alatt értem azokat a rendezvényeket, ahol távonként nem százas nagyságrendben mérik az indulókat. Meg a terepfutás is kimaradt… Kedden meg megláttam, hogy húsvétkor Rákoscsabán terepfutó verseny lesz, méghozzá 4,7,…

Rákocsabai terepfutás kiírás Ha valaki esetleg Rákosmentéről nem menekülne el a hosszúhétvégére a locsolók elől, annak jól jöhet... Én részemről edzésként fogom felfogni. Lesz 4,7; 12,8 és 21,1 km-es táv. Ami nem lesz, az a nevezési díj!