Most egy kicsit még más szemszögből mesélnék a Vivicittáról. Új élménnyel gazdagodtam.
Most egy kicsit még más szemszögből mesélnék a Vivicittáról. Új élménnyel gazdagodtam.
Na jó, mégis befejeztem a VIII. Imre-Lőrinc versenyről a beszámolót. Pedig nagyon nem volt kedvem, de ugye nyakunkon a Vivicittá, és utána már nem lenne az igazi…
Nem véletlenül az olimpia jelmondatának első szava a Citius, azaz gyorsabban jut eszembe az múlt hétvégi II. Óbudai Futófesztiválról, pedig…
Vannak ugye olyan számok, mondhatni sarokkövek, amiket poszttal szoktam jelezni. Ilyen szám például az ötszáz. Halkan jegyzem meg, hogy ez két éve, majdnem az éves futómennyiségem volt…
"Egyébként, ha valaki fut, hogy eddze magát, azt még megértem. De ha azért száguld, mint a bolond, hogy egytized másodperccel hamarabb érjen valahová, mint más, hát ez tiszta őrültség."
Erich Kästner: Május 35. (1932.)
Mert hiányzik. Azt hiszem ennyi volt, vagy csak lett volna a válaszom arra a kérdésre, hogy mi a bánatos lótüdért kell nekem ebben a márciusi hűs időben esetleg nyakig a dagonyában futásszerű mozgást imitálnom.
Persze most kezdhetném azzal, hogy az elmúlt két hétben azért nem írtam egy sort sem, mert nem akartam senkit bosszantani a parámmal, hogy az eddigi legrosszabb eredményű Imre-Lőrinc előtt állok.
Ilyen lenne, mint ez a kilencedik, egy ideális hét. Legalább három futással, egy görkorival. Az utóbbiból kettővel még jobb lenne. Amire azt mondanám, hogy a legideálisabb, de olyan, hogy legideálisabb nincs. Valami vagy tökéletes, vagy nem, oszt jó napot.
Barátkozom a villanypásztorral. Igen ezután is így fogom hívni, mert utálom a hárombetűs szavakat. Az meg, hogy GPS, HRM, óra, nálam halmozottan hátrányos helyzetet jelent. Tehát marad a villanypásztor.
Nekem eddig fix, politikamentes programom volt március 15-re. Mentem Pestszentimére futni. Ez lett a tavaszi kabalám. Erre most semmi hír arról, hogy lesz-e VIII. Imre-Lőrinc… Hát írtam egy levelet. Hátha…
Időnként szeretek régi fényképeket nézegetni... erre az egyik legjobb lehetőség a Fortepan. Most is ott futottam bele ebbe a képbe. Váltóverseny a Nagykörúton valamikor a '60-as években...
Háát, ilyen kép mostanság nem nagyon fog készülni...
Ingyenes az energiát termelő konditerem
Próbálom - már a magam módján - csökkenteni. Már az ökológiai lábnyomomat. Erre kiderül, hogy lehetne azt még jobban is, már, ha azt a heti 30-60 kilométert nem a természet lágy- és a város kissé keményebb ölén, hanem futópadon tölteném. Már, ha a futópad mókuskerék-dinamóként szolgálna, mint abban az angliai konditeremben.
Most akkor lehet, hogy én pazarlok?
Most volt az a pont, hogy kénytelen voltam egy új órát beszerezni, mindenféle hárombetűs applikációval, mint HRM, meg GPS. Igen kénytelen! Most egy villanypásztorral járok futni.
Most egy kicsit másról lesz szó, mint az edzéseimről. Azok az idén szóra sem érdemesek. Legalábbis eddig…
Illetve ezért is.
Meg a hét órán belüli teljesítésért....
...amihez most eléggé jól állok, de még hátra van két félmaraton. Egy Vivicittá, meg egy K&H.
Ez az év nem jól indult. Mint említettem azt az ótvar Rittbergert megint megpróbáltam leszúrni, és szerintem most sem döglött meg. Ezek a Rittbergerék már csak ilyenek.
Időzavar. Ennyi. Már, ha egy szóval akarnám leírni az elmúlt négy hetet. Ha bővebben, akkor olyanokat sorolnék fel, hogy 145 kilométer, legalább öt elmaradt blogbejegyzés, mert futni még csak-csak volt időm, de írni... se idő, se késztetés. Meg egy fájós térd.
Több mint két hete egy métert sem futottam. Hát nem így terveztem a decembert.
Tulajdonképpen bő három hete szkanderozunk. Én és a takonykór. Amikor úgy tűnik, ő az erősebb akkor hajnali egy és három között ugató köhögésre ébredek, amikor én, akkor végigalszom ugyan az éjszakát, de reggel…
Amikor az EdzésOnlineon azt írtam a téli futásról, hogy pihenős szaladgálás lészen a program, akkor Amatőr [ez nem a minősítés, hanem a beceneve] azt találta mondani, hogy „Az oximoron természetétől fogva frappáns dolog, de most nem tetszik…”
Tripla árat számolnak fel a kutyachipekre
A minap panaszkodtam, hogy itt a hűvös, hideg idő és itt a falkásított kóbor ebek szezonja... Nem tehetek róla, de bizony én tartok a csoportosan garázdálkodó gazdátlanoktól. Valahogy nem szeretném kipróbálni, hogy ők a gyorsabbak, vagy én.
És most azzal kell szembesülnöm, hogy az eddigi egy-két kóbor eb helyett, nem csak azért járnak bandába verődve a kuttyok, mert kevesebb az élelem... hanem azért is mert eljött a kutyakiverés szezonja.
Látom én, hogy sok közöttük a pályakezdő, csak arra nem gondoltam, hogy azért válnak házikedvencből csoportos elkövetővé, mert a kötelező chipelése a gazdik lehúzásának újabb eszközévé vált....
Kösz Dokik!
Még a Balatonon kaptam a kérdést, hogy megyek-e a Kistarcsai terepre? Mondtam, hogy kizárt, én az idén már versenyre nem megyek…
Kellett hozzá három nap, hogy nyugodt szívvel azt mondjam, hogy jó ez így! Igen, a kilencedik félmaratonomról, a hétvégi siófoki 9. Balaton maratonról van szó.
Szakaszos rajt a 9. Intersport Balaton Maraton félmaratoni távján
Na ez határozottan jó ötlet, mert kezdtem aggódni, hogy több mint kétésfélezer, hogy a brantban fog elférni az útvonalon... Tavaly a verseny majd kétharmadát futottam tömegben...