Frankón azon gondolkodom, hogy mi a bánatos lótüdőt lehet írni ötödszörre arról, hogy már megint lefutottam, így szeptember elején, az immár 30. (és jelenleg a Wizz Air nevét viselő) Budapest Félmaratont. És jó volt. Ezt mondtam a tévében is… állítólag. Mert én nem…

Az egyik legnehezebb dolog hatásos címet adni egy posznak. Nem mondom a tavalyi Csak az éremért például pont passzolt. Azt lehetett volna ismételni. Vagy tekintettel (a nyáron egyébként előforduló) kánikulára és a szponzorra, lehetett volna az is a címe ennek a posztnak, hogy…

Vivicittá. Megint eltelt egy év. Az ember azt gondolná, hogy a sokadik félmaratonról nem lehet mit írni. Futottunk, beértünk, oszt kész. Lenyomtam rutinból. Meg még hasonlókat szokás mondani ilyenkor, ami valahol talán igaz, de mondhat olyat a magamfajta hobbifutó, hogy…

Meg van az az érzés, amikor úgy indulsz el egy versenyen, hogy tulajdonképpen már célba értél? Szétszórt bejegyzés következik a 11. Balaton maraton vasárnapi félmaratonja örvén. Ez lett a negyedik novemberi látogatásom Siófokon, amit azzal a céllal tettem, hogy fussak száz…

Először így kezdtem: "Annyian gratuláltak az első félmaratonomhoz, hogy kezdem azt hinni, hogy nem a háromezer-párszázvalahanyadik lettem, hanem meg is nyertem..." Aztán így: "Százból, ha egyszer jó, akkor nagyon jó...", meg így: "Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem úgy…

Én azt gondolom, hogy a K&H maratonra az ember vagy a félmaraton mánia éremért megy (már, ha nincs kedve, ideje a Hortobágyon puhára főni), vagy bulizni. Mert lássuk be, hogy egy hatfős váltó az már buli tud lenni. Én most az éremért mentem...

17. Kékes-csúcsfutás. A csúcsfutásnak egyrészt van egyfajta varázslata, ezért megyek vissza… másrészt azért nekem ez a futás, amolyan mumus. Egyszer már jó lenne nem belegyalogolni a végébe.

Ha november, akkor félmaraton Siófokon. Harmadszor. Sokban más ez a harmadik, mint a korábbiak, de a Balaton ugyanaz. Szeretem ilyenkor, és mindig azt mondom, hogy akkor is eljönnék, ha nincs verseny. De, lássuk be, ez önáltatás, kell a verseny.

Az a jó – már a hangulaton túl – az ilyen mega versenyekben, mint például a hétvégi 28. Spar Budapest Nemzetközi Maraton, hogy utána elárasztják a futók a netet. Blogok, fotók… miegymás. Ilyenkor egy hétig nem unatkozunk. Lehet dicsekedni, szomorkodni, okoskodni, meg jókat anyázni autósokkal, akik…

Ez a bejegyzés teljes mértékben ellenkezik, a blog címében meghatározott célkitűzéstől, de amikor az ember megjárja azt a hullámvölgyet, hogy önbizalomtól duzzadón [lévén a futásról van szó, így tessen ezt a duzzadást mellkas fölé képzelni, mert ugye önbizalomtól duzzadni férfi ember… ezt inkább…

Van ez a dolog a lóval, vagy lovakkal, meg a hátsó fertályokkal, mi szerint egy seggel két lovat nem lehet megülni, de kettővel egy lovat, simán. Nos úgy tűnik, hegy ez a tétel az esetemben a futásra is simán átültethető, legalábbis harminc fok felett.

Most tértem vissza negyedszer a Poroszlói gátra. Mondhatni már én is azok közé tartozom, akik azt mondják így május elején, hogy a Tisza-tónál otthon vagyunk. Persze minden év más, de jó ilyenkor látni az ismerős arcokat és évről-évre több olyan arcot látni, akiket innen ismerek.

Nem is tudom, talán ott kéne kezdeni, hogy mennyire hirtelen jött az áprilisi tél (elvégre Óbudán, az még tél volt) után az áprilisi nyár. Két nappal a Vivicittá félmaraton előtt éppen ott tartottam, hogy erősen át kéne értékelnem a kitűzött 1:47-es befutót, mert a hirtelen jött meleg könnyen…

Most egy kicsit még más szemszögből mesélnék a Vivicittáról. Új élménnyel gazdagodtam.

Kellett hozzá három nap, hogy nyugodt szívvel azt mondjam, hogy jó ez így! Igen, a kilencedik félmaratonomról, a hétvégi siófoki 9. Balaton maratonról van szó.

Vannak nekünk, embereknek még az őskorból visszamaradt ösztönünk… a gyűjtögetés.  Jó mondjuk, mindenki mást gyűjt. Én valószínűleg a papírra vagyok rákattanva. Gyerekként képeslapokkal kezdtem, aztán jöttek a könyvek. Van néhány. Sőt még érdekességek is akadnak…

Kezdjem a köszönetnyilvánítással? Azt hiszem tényleg azzal kéne kezdenem, mert az idei futószezonban van mit köszönnöm leginkább azoknak, aki hitték, hogy meg tudom csinálni, meg azoknak, akik ugyan nem hitték, de nem mondták meg, hanem biztattak. Köszönöm! No igen, ez az év a…

Annyian gratuláltak az első félmaratonomhoz, hogy kezdem azt hinni, hogy nem a háromezer-párszázvalahanyadik lettem, hanem meg is nyertem a 26. Nike Budapest félmaratont. Na jó, nem hiszem, de tényleg úgy érzem. Pedig az előzetes reményekhez képest igencsak rosszul sikerült ez a…

Persze lehetne panaszkodni, de az a nagy büdös helyzet, hogy ma ennyit tudtam. Na de kezdjük az elején. kellemes hír, hogy lassan, de biztosan emelkedik azoknak a görkorisoknak a száma, akik elindulnak a Tour de Tisza-tó versenyen. Persze rá lehet fogni, hogy ebben az a rossz, hogy…

Végül is az időjárás kegyes volt. Végül is… Ennyit talán megérdemeltünk a tavalyi özönvíz után. Így is elég bosszantó volt, hogy az ember nem lehet egyszerre két helyen. Május 29-én ugyanis összecsúszott a VII. Wink-maraton esőnapja, és a 7. Generali Duna-parti…

Megvallom riasztó táv az az 57 kilométer. Pláne nyolc keréken. Van valami sosem lesz vége hangulata. Pláne, hogy ennyit még az életben soha… Azután – nem kis kalandozással felturbózva – május 8-án ott álltunk Poroszlón a gáton. Vártuk a bringásokat. A görkorcsolya…

Ha most krumplit vagy kukoricát termesztenék, örülnék – mondta Raimo az öltözősátorban. – De most leginkább versenyezni szeretnék. No igen, az eső rányomta a bélyegét a szombati napra. Ragyogó napsütésre ébredtem, de fél óra múlva már szemetelt az eső. Háromig csak…

Ok, hogy futógála, de szerencsére görkorizni is lehet, úgyhogy ma 19.00-tól - aki úgy gondolja - szurkoljon nekem, vagy ellenem. Vagy jöjjön korizni. Helyezésre esély nincs. Cél a 9,5 kilométer 25 percen belüli teljesítése... [újra itthon, azaz a beszámoló] Nyerni... no arra…