A november 16-17-én, a BSI által megrendezett K&H Mozdulj! Balaton maraton és félmaraton valamelyik távján a Pénzügyőr SE harminchat versenyzője indult. Köztük akadtak olyanok is, akik több távot vállaltak be.

Ezen a hétvégén úgy indultam el a túrára, hogy nem tudtam, hova megyek. Húsz kilométernyi meglepetés várt rám… azért útközben csak kisakkoztam az útvonalból, hogy, bizony, a Zselic lehet a cél.

"…és esőben is elindulsz túrázni?" – kérdezik nem egyszer olyanok, akik csak kacérkodnak a túrázás gondolatával. "Hogyne – felelem általában vicceskedve -, mert olyankor a végén mindig meghatódom a végén teljesítményemtől." Igen, az esőben túrázás, akár csak az ötven kilométer feletti távok…

Van egy túra, aminek rendszerint csak a rövid távjára jutok el, köszönhetően annak, hogy általában egy hétvégére esik a, jelenleg Wizz Air néven futó, Budapest félmaratonnal. Az idén szerencsére nem így volt. Legutóbb két éve sikerült végig kocognom az ötven kilométeres távon hét és fél óra alatt.

Visszatérni egy túrára jó. Visszatérni a túrára leginkább azt jelenti, hogy jól éreztem magam. …vagy azt, hogy van még dolgom az útvonallal. Ha jól számolom, ez lesz a negyedik beszámoló a Pilisi Trapp 40 TT-ről, úgyhogy nyugodtan számíthatom magam visszatérőnek.

Néha az az érzésem, hogy semmi újat nem lehet mondani a BSI félmaratonokkal kapcsolatban. Még akkor sem, ha éppen változik az útvonal… Mondjuk csak azt, hogy milyen volt. Érzésre. Meg arról mégis csak illik valamit rajzolni a betűkkel, hogy eddig ez lett a legjobb fémaratonom… Mondjuk, aki ismer, az…

Esik. Ilyenkor általában a The Clash örökbecsűjét dúdolva iszom a kávémat. Menjek vagy maradjak? Vajon a hegyen jobb vagy rosszabb idő van? Tudom, meg kéne néznem az időképen a meteo kamerák képét elvégre ez a XXI. század, de inkább készülődöm.

Van itt két dolog, a hosszú és a rövid túrák kapcsán. Már visszajelzés szinten. A hosszú túrákról azért jó írni, mert ha jól látom, működik az egyszer majd én is akarom faktor, azaz kedvet csinálnak, másrészt, akik majd egyszer akarják, azok igénylik a rövid útvonalakat, mert valahol el kell…

A hétvégén épp itt volt az ideje, hogy befejezzem a Piros miatti nyavalygást. Nem, nem az időeredményre gondoltam, azzal maximálisan elégedett vagyok, a derekam miatt nyavalyogtam, méghozzá olyan jól, hogy egy hétig egy métert sem futottam, csak jógára mentem el.

Kopár Csárda. Megettem a levest, ülök a földön. Keresem az erőt magamban. Mélypont. Lélekben feladtam. Nem, nem a teljesítést. Azt biztosan menni fog. Még talán a futó szintidőt is tudom tartani… Azt a tervet adtam fel, hogy az idén javítok ötven percet. Pedig…

Két évvel ezelőtt belekezdtem a Budai „sávtúrákba” és még mindig nem értem a végére. Meg van a piros, a kék, a sárga, már csak a zöld hiányzik, és úgy tűnik, hogy még egy darabig hiányozni is fog. Viszont ez az ősz úgy alakult, hogy ismételek.

Siófok, megint. Igen, tudom, hogy a blog olvasóit az idén nem kényeztettem el versenybeszámolókkal, de mit csináljak, ha nem volt versenyzős kedvem. Meg aztán az ember oda megy versenyezni, ahova kedve van. Persze oda is ahova hívják, de nem hinném, hogy bármelyik verseny rendezőnek az én jelenlétem…

A múlt héten már mindenki azt hitte, hogy itt a tél, holott csak bekopogott. Kicsit sajnálom is, hogy az a hétvége volt az, amikor néhány (na jó, száznegyvenkilenc) hét után engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt. Konkrétan hat napot.

Na jó, nem csinálok úgy, mint aki meglepődik azon, hogy ősz van, elvégre novembert írunk, de azért én jobban szeretem a napos, mosolygós őszt a reggeli enyhe fagyokkal, mint ezt a párás, ködös izét, ami már a piroson is mutogatta magát a múlt héten.

Tavaly még fel se értünk Dobogókőre - a 35 km-es táv céljába - már tudtam, hogy jövőre (azaz az idén) jönni kell. Hosszabbra…

Nem egész tizennégy óra kellett ahhoz, hogy eldöntsem: ezt egyszer még le fogom futni. Most még csak az volt a cél, hogy (majdnem azt írtam, hogy kényelmesen, de ez túlzás lenne… szóval, hogy) túlerőltetés nélkül célba érjek tizenöt óra alatt ezen a majd nyolcvannyolc kilométeren.

Egy egész napos eső után az ember úgy indul túrázni, hogy felkészül sok mindenre. Leginkább arra, hogy nyakig sáros lesz. Talán ezért és nem a meteoba vetett hit miatt indultam Normafához múlt szombaton rövidnadrágban.

Keresem a szavakat. Valamiről, ami rossz sokkal könnyebb írni, mint valamiről, ami jó. Márpedig az az érzésem, hogy az év egyik legjobb túráján volt szerencsém megtenni olyan hetvennégy kilométert, alig tizenkét óra alatt.

Az ősz beköszöntével - szerencsére - egymást érik a futós, túrázós események. Időnként azon gondolkodik az ember, hogy „melyik ujját harapja meg”, mert egyszerre két, vagy több helyen nem lehet.

Azt hiszem a budaörsi Herman Ottó iskolában jó tanárnak lenni, és ahol jó tanárnak lenni, ott valószínűleg diáknak lenni is jó. – így kezdtem a tavalyi bejegyzést, és az idén sem tudnám jobban.

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki még emlékszik arra, amikor a festett arcú KFT együttes, a Reggae című szám refrénjében, azzal vigasztalta a közönséget, hogy „nem kell félned, a magyarázat nem vitás, itt a frontátvonulás”… Mert bárhogy is csűröm-csavarom ez azért…

Nekem valahogy a novemberhez hozzá tartozik a Gercse. Mondjuk ez így erős túlzás, amikor mindössze most harmadszor, és ebből egy a rövidtáv volt… viszont magabiztosan keveredek le az útvonalról, olyan helyeken, amikor semmi sem indokolja. De az az igazság, hogy én ezt…

Két éve ott hagytam abba, hogy mintegy négy és fél óra alatt felértem Dobogókőre, menni alig tudtam, fáztam és kimerült voltam. Mondjuk akkor még titkon azt hittem, hogy ha nagy leszek, még terepfutó is válhat belőlem. Vagy sérült… egyik sem lettem. Azóta változtak a…

"Rendhagyó bejegyzés következik, egy olyan túráról, ahol minden egyben volt ahhoz, hogy dühöngjek, és mégis ez lett az év egyik legvidámabb túrája." – kezdtem tavaly a beszámolót. Az idén kihúztam az utolsó tagmondatot, mert ugyanaz kétszer már nem vicces. Aztán tavaly…

Ez volt az a hétvége, amikor valahogy minden nap a 21-es busszal kezdődött és Nagykovácsiban végződött a túra. Ráadásul mind a kettő olyan, ami már tavaly is tervben volt… csak éppen akkor ütközött a Spar maratonnal… Az idén nem ütközött. És a Spar is kimaradt... Ahogy…