Fővárosi lévén a kényelem ismét a Budai-hegyekbe vitt túrázni március harmadik hétvégéjén. Kimondottan futási céllal. Elsőre itiner nélkül kellett legyőzni a Széll Kálmánról elnevezett Moszkva teret, no az nem volt egyszerű, de lényegében egész gyorsan felértem a…

Bevallom kicsit izgultam a saját terveim tarthatóságának a tekintetében, amikor a későtavaszinak tűnő napon odaértem a Szépjuhásznéhoz. A tavalyi évhez képest, az idén eddig meglehetősen óvatosan mozogtam a terepen, és valahogy nem éreztem a késztetést, hogy minden…

Előre szólok, hogy ez megint bakancsos bejegyzés lesz. Elég nekem egy évben egyszer felszaladni, futni, belegyalogolva felszenvedni magam a Kékesre, úgyhogy a futócipőt jól bezártam, mielőtt célba vettük volna a Mátrát. Ha emlékeim nem csalnak valamikor talán tíz, vagy tizenöt…

Rendhagyó beszámoló következik, egy gyaloglós, kocogós túráról. Kilóg a sorból, mert… legyünk őszinték, elborult az agyam, tömegiszonyom lett, és a az utolsó szakaszon letértünk a túra útvonaláról. …meg egy kanyart be is néztem. De ez nem a szervezők…

A tavalyi évből nekem nagyon hiányzott egy olyan igazi, havas túra. Halkan jegyzem meg, hogy ehhez tulajdonképpen semmivel sem rendelkeztem, már a lelkesedésen kívül. Ez erre az évre nem változott gyökeresen… de ugye nem vagyunk cukorból… mondják. Aztán jött az ötlet, hogy…

Ismét Turul. Mondhatom nyugodtam, mert az idén harmadszor vágtam neki a Déli-pályaudvartól Nagykovácsiig vivő túrának. Most is futva, de most az elsődleges cél az volt, hogy „nem kidögleni”… Szóval tudtam, hogy ez, a Kerecsen 20 (MTSZ pont: 58; rendező: Szent Jakab Zarándok…

Nem szeretném, ha úgy nézne ki, hogy valami langymeleg pocsolyában tapicskolok, miközben azt hajtogatom, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó. Pedig… az a jó. Tulajdonképpen úgy ültem le ehhez a poszthoz, hogy ez nem a pénzről szól, pedig de. Én eredetileg arról akartam…

Hágóvas. Ja nem, hegyi kecske… vagy mégis a hágóvas? Most éppen azon gondolkodom, hogy a kettő közül, melyiket is emlegettem többen az idei évet elindító túrán. Még az is lehet, hogy a vas kimaradt és a hágás és a hegyi kecske vitte a pálmát… Szóval az van, hogy amikor…

Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a 2014-es év méltó lezárása. Vagy inkább stílusos… nem is tudom, hogy melyik a leginkább ide illő szó. A morfondírozás végére két program maradt, mind a kettő december 30-ára esett. Az egyik a Fóti-Somlyó 30 kilométeres távja a másik az…

"…és akkor tarolt a jég." Azt hiszem, ezzel a mondattal lehetne a legjobban körbeírni, azt hogy hogyan is éltem meg a decembert. Várt túrák maradtak el, vagy helyeződtek át a pusztítástól mentes útvonalakra. Eredetileg minden hétvégére volt valami tervezett túra, de két túra…

Azt nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy gyerekkoromnak vannak kultikus helyei, ahova még legalább egyszer vissza kell mennem túrázni. Na jó van, ahová még még egyszer. Igen ez most direkt volt… Szóval van itt (már a blogban) némi elmaradás, az egyik ilyen hellyel kapcsolatban.…

Tavaly a Gercse volt az első találkozásom az Ösvénytaposókkal. Akkor még azon gondolkodtam, hogy egyáltalán mit keresek én itt, hiszen én nem vagyok terepfutó… csak olyan terepen is futkosó. Közben eltelt egy év, és én 34 teljesítménytúrán futkorásztam. Hol gyorsabban, hol…

Nem volt terv a keretes szerkezet, már a hétvégét illetően, de egy ilyen négynaposban benne van, hogy az ember legalább kétszer szeretne futni a természet lágy ölén. [na jó, ez jól hangzó baromság volt, mindenki tudhassa (sic!), aki már taknyolt el… például a…

Rendhagyó bejegyzés következik, egy olyan túráról, ahol minden egyben volt ahhoz, hogy dühöngjek, és mégis ez lett az év egyik legvidámabb túrája. Persze a túrabeszámoló egy szubjektív műfaj… bármennyire próbálok objektív lenni, kizárt, hogy sikerüljön, így előre…

Igazából azzal kéne kezdeni, hogy valami érzékletes jelzősszerkezetbe foglalom arcom állapotát abban a minutában, amikor azt olvastam a teljesítménytúra útvonal leírásában, hogy "majd 61-es villamossal hűvösvölgyi végállomásig"… Ez volt az, ahol számomra elvesztette a…

Kinek mi jut eszébe arról, hogy éjszakai zörejek? Szörnyek a szekrényből? Na, az nem. Nekem egy filmsorozat a kilencvenes évek elejéről… az Angyalbőrben. Ez azért több ponton is kapcsolható egy éjszakai túrához, ott is sokan viselnek mindenféle katonai holmit és a legutóbbi…

Újrakezdek. Most ugyebár ott tartok, hogy visszarázódok a sportos életbe. Ezt sikerült akkora lendülettel kezdenem, hogy hétfőre hoztam egy kis megfázást, ami kb. az egész hetemet megkeserítette, így első futásnak maradt egy péntek esti túra. Továbbra sem értem magam, hogy…

A szombati Citytrail után, úgy érezem, hogy kellene még valami, mondjuk egy nem túl erős teljesítménytúra… vagy egy bő félmaratonnyi futás, itt a nullás és a Gubacsi-híd körül, amihez valahogy nem fűlött a fogam. Egész télen ott fogok szaladgálni…  Így aztán kapóra…

Még mindig idegen tollak. A teljesítménytúrákról kétféle beszámoló szokott születni. Az egyik típus inkább ajánló jellegű. Egyaránt szól a túráról is, de inkább körülmények a rendezők, a vélemény kapja a főszerepet… A másik típus, mondhatni líraiabb, az inkább a tájról szól.

Gondolkodtam a Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület mai túráján. ...és ha kicsit szárazabb az idő, akkor biztos, hogy mentem volna. Függetlenül a vasárnapi félmaratontól.

A vis maior az ért jó, mert felment a felelősség alól. Az, hogy a terepen belefutsz néhány megvadult lódarázsba (vespa cabro) pont elég a visszaforduláshoz. Pláne, ha megcsíp, és valami iszonytatóan fáj… Ha ilyen előzmény után kiszállsz a teljesítménytúrából, azaz…

Lassan, de biztosan jön az ősz… azaz az az időszak, amikor nagy eséllyel nem forró gőzben szaladgál az ember, már, ha a hegyeket koptatja. Egyre több futás, és a gyaloglás, lassan újfent csak belegyaloglássá válik. Jó is ez, már, ha nem süllyedünk el a sárban, vagy de erről a…

Ismét idegen tollak... mert mindig jobban esik olyan túrákról, versenyekről beszámolni, amelyen a résztvevők jól érezték magukat, mint olyanról, ahonnan keserű szájízzel távoztak. Itt, a bologon lassan hangsúlyossá válnak a teljesítménytúra beszámolók, mert egyrészt jó futni a természetben (ennek…

Tizenegy hónappal ezelőtt, sok év kihagyása után, voltam az első teljesítménytúrán. Az a hat óra, az a majd huszonkilenc kilométer ráébresztett, hogy ez nem az a műfaj, hogy kenjük be sárral… Ezt azóta néha elfelejtem, de az első ötvenes túrára készülve sokszor eszembe…

Februárban, a Budai piros túrán ráéreztem. Már arra, hogy ebből kell a zöld, a kék, meg a sárga is. Mondjuk a zöld májusban kimaradt, de a kék… annak most jött el az ideje.