Kezdeném azzal, hogy tele a hócipőm az időnek a járásával, mert ma is sikerült pocsékat futnom. Persze az, hogy mi a pocsék az viszonylagos. Inkább kezdem az állatokkal. Nem, nem az emberszabásúakra gondoltam. Még csak nem is az emberszabásúak négylábú, a kerékpárútón…

Van még egy bő hónap a NIKE félmaratonig. Ha jobban belegondolok nem is tűnik olyan soknak. Addig még fel kell tornásznom a távot - amit biztosan le tudok futni - húsz kilométer fölé. Eredetileg csak augusztustól akartam az időt szakaszonként mérni, de végül szombat óta így…

Leginkább a címadással voltam bajban. Mert ezzel a bejegyzéssel most leginkább szeretném megköszönni néhány ember törődő biztatását, így maradt címnek a szakaszonkénti idő. Tudom én, hogy a reális hangvételűnek szánt bejegyzéseim gyakran inkább kishitűnek tűnnek.…

A múlt hét szerdáján végre növeltem a távot, olyan 12,5 kilométerre. Ez még ugyan a félmaratontól távol van, de első lépésnek nem rossz. Csak a futott idő lehetett volna jobb. Már a második alkalommal, pénteken sem sikerült a tempón javítani, de vasárnap már futni is alig…

Ősszel félmaratont kéne futni. Ezt a szándékomat eddig sem titkoltam, de most már hívhatjuk elhatározásnak is. Főleg, hogy most már csak tíz százalék esély van arra, hogy Zalakaroson ismét megküzdjek azzal a harmincassal. Ebbe annyira beletörődtem, hogy el is hanyagoltam…

Ha már az ember gyereke hagyományokat akar teremteni magának, hogy utána ragaszkodjon is hozzájuk, akkor némileg ismételni kell magát. Ilyen ez a lefutott 500 km-es bejegyzés is. Tavaly azt írtam, hogy a Károly-híd túl messze van. Ez azóta sem változott. Viszont eltelt egy év, és…

Nem az zuhany alatt dőlt el ott csak tudatosult, hogy ez nem az én napom. Ez már az után volt, hogy a bizonytalan állagú barna trutyit feltakarítottam, és egyúttal bevágtam a szennyesbe a nadrágom, mert bizony az sem úszta meg… Persze nem így kezdődött. Eddigre rég tudhattam…

A Kékesen kicsit betelt a pohár. Mondhatnám úgy is, hogy elegem lett. Mármint a futásból. Három hétig a testmozgás fűnyírásra és cseresznyeszedésre korlátozódott. Lustultam, na! Meg gyógyultak a vízhólyagok. Mert abból bizony begyűjtöttem néhányt. Az első héten azon…

Életem első csúcsfutása. Amolyan túl kell élni feladatnak szántam magamnak. A probléma akkor kezdődik, amikor az ember a távot lefordítja érthetőre, mert a 11,6 kilométer, az ugye egyértelmű. De a 671 méter szintemelkedés? Az szabvány lépcsőből 3.355 darab. Amikor…

Ha valaki úgy gondolta volna, hogy az utóbbi hetekben felhagytam a futással, azt meg kell nyugtatnom, jól gondolta. Az volt, hogy a húsvéti télben, olyan húsz kilométer lefutását követően, némi kertszépészeti munkára támadt kedvem. (Na ja, mert ha szépen kérik az ember…

A címbéli húszon túl nem az életkoromra vonatkozik, pedig arra is igaz. Bőven. Ez most a kilométerekről szól, merthogy először egyvégtében. És igazából nem is ez a lényeg, pedig dehogynem. Most, hogy kitört a tavasz a futást kezdi kiszorítani a görkorcsolya. Az a heti…

Akkor jöttem rá, hogy valami nem az igazi, amikor a lány beikszelte a rajtszámomat, hogy teljesítve. Valami nem stimmelt. Hiányzott az oxigénhiány, meg hogy a tüdőmet sem kell visszatuszkolni, úgyhogy gyorsan megnéztem az RDS-t, ami azt mutatta, hogy egy órán belül vagyok. Nyolc…

Na most akkor nagy levegő, és még egy trappolás vasárnapig. Aztán majd meglátjuk… Most így hirtelen nem is tudom, hogy mi a fontosabb a futás, vagy a gurulás? A futásból, illetve magamból most úgy értem, hogy kihoztam a maximumot, amire képes vagyok. Jelenleg. Azaz, ha minden…

Egy hete szerénytelenül megjegyeztem, hogy az idén már sikerült egyhuzamban nagyobb távolságot lefutnom, mint tavaly. Ezt leginkább annak tudom be, hogy változtattam az edzésterven, és mostanság leginkább a pulzusomra figyelek, valamint hetente egyszer beillesztek egy lassabb tempójú…

Most egy kicsit dicsekszem, mert olyan jól esik. Szóval az van, hogy bő három hónapos kihagyás után kezdtem újra futni. Ma vagyok túl a huszonegyedik alkalmon. Nem mintha ez olyan eget rengető dolog lenne, de... De az van, hogy az idén első alkalommal mindössze hat kilométert…

Március 15-én megvolt az első tavaszi verseny, ami pont beleillett az edzésprogramomba. Igen az idén másodszor indultam az immár VI. Imre – Lőrinc futóversenyen. Nem tehetek róla, de szeretem a verseny szlogenjét „Futás, ami összeköt”.  Valahogy illik a nemzeti ünnephez.

Az egy hónapja elkezdett futkározásnak van egy – mondhatni kézzelfogható – eredménye. Megszabadultam két kilótól. Részben ez adta az ötletet, hogy visszapótoljam. Na nem kezdtem el mértéktelenül zabálni. Nem, csak magamra aggattam kétszer 1 kiló úgynevezett…

Én kis naiv azt hittem, hogy a hóban-fagyban típusú bejegyzésekből az előző lesz az utolsó. Elvégre a nyakunkon a tavasz. A hidegben futás - a hozzám hasonló amatőröknek – azért nem kis gondot jelent. Tavaly állandóan vakartam a fejem, hogy hogyan is öltözzek. Alá. Mert a…

Persze most a fejemre lehet olvasni, hogy az előző tél elején mennyire szerettem volna hóesésbe futni, mert hogy az milyen szép lehet. Mellesmeg szép is az, de a szépség élmény leginkább a lefelé közlekedő hópelyhek intenzitásától függ. Mert hétfőn határozottan nem…

A múlt héten azt mondtam, hogy ha tudom tartani a kilométerenkénti öt és fél percen belüli időt, akkor emelem a távot ennek a hétnek a végén. Nos ezt egy kicsit előrébb hoztam, így már csütörtökön a nyolc kilométerrel próbálkoztam. Sikerült. A dologban az a nehéz, hogy…

Tudom én, persze, hogy tudom, hogy dőreség előre inni a medve bőrére. De ha egyszer olyan jól esett leírni, hogy egy hét alatt harminc másodpercet tudtam javítani a tempón. Benne volt a lehetőség, hogy csak egyszeri alkalom volt, de azért hátha. Nos ma másodpercre tartottam a…

Na a lendület, az meg van már. Bevallom nem gondoltam volna, hogy három alkalom alatt a tempóból harminc másodpercet tudok faragni. Én azt hittem, hogy ehhez kell egy olyan tíz alkalom, és talán egy hónap alatt fogok visszaállni a korábbi szintre, azaz az ötperces…

Ha ezt így folytatom, eléggé kevés bejegyzés kerül az edzésnaplómba ebben az évben. Két héttel ezelőtt tudtam rávenni magam először arra, hogy egyáltalán futni menjek. Ahhoz képest, hogy idén ez volt az első alkalom nem is volt olyan tragikusan pocsék. Mondom ahhoz…

Persze a bejegyzésnek lehetne az is a címe, hogy nekifutásból, de a „Három és…” valahogy jobban tetszik. Jobban, mert három hónap után most indultam neki először. Először az idén. Írtam már, hogy őszre csúnyán hazavágtam a talpszalagomat. Mondhatni kín és keserv volt…

Talán még egy hét és vége a kényszerszünetnek. Mint már mondottam volt, számos oknak köszönhetően, lassan, de biztosan közeledtem ahhoz az állapothoz, hogy nálamnál csak a hazug embereket érjék könnyebben utol. Mert a közkeletű bölcsesség szerint őket könnyebb utolérni,…