Van egy túra, aminek rendszerint csak a rövid távjára jutok el, köszönhetően annak, hogy általában egy hétvégére esik a, jelenleg Wizz Air néven futó, Budapest félmaratonnal. Az idén szerencsére nem így volt. Legutóbb két éve sikerült végig kocognom az ötven kilométeres távon hét és fél óra alatt.
Továbbra is szeretnénk ezen a blogon lehetőséget biztosítani, hogy Pénzügyőr SE amatőr sportolói megosszák az élményeiket egy-egy verseny kapcsán. Ezúttal, mondhatni „elsőbálozói” élményeket oszt meg, a 34. Wizz Air Budapest félmaraton a blog olvasóival István.
Néha úgy gondolom, hogy egy félmaratonról már nem igazán tudok mit írni. Az ember odamegy, lefutja, átveszi a befutóérmet és hazamegy. Na jó, akadnak kivételek, amikor ezen vagy azon bosszankodik az ember, például az időjáráson… akkor azt kiírja magából.
Viszont a 34. Wizz Air Budapest félmaratonon semmi ilyesmi nem történt. Azt hiszem.
Visszatérni egy túrára jó. Visszatérni a túrára leginkább azt jelenti, hogy jól éreztem magam. …vagy azt, hogy van még dolgom az útvonallal. Ha jól számolom, ez lesz a negyedik beszámoló a Pilisi Trapp 40 TT-ről, úgyhogy nyugodtan számíthatom magam visszatérőnek.
Nem árulok el titkot, ennek a beszámolónak az az apropója, hogy versenyzőnk, Boros Peti lefutotta a Korinthosz 80 ultrát. Erről mesél:
Tavaly év végén döntöttem el, hogy nevezni fogok a Korinthosz 80 ultramaratonra, ennek a teljesítése lesz a célom a 2019-es évben. Maratonokat és 6 órás versenyeket már futottam, de mégis csak más egy ilyen ultrát teljesíteni, mint egy 500 méteres körpályán körözni. A cél kitűzve, nevezés leadva, kezdődhet a felkészülés.
Mi, a Pénzügyőr SE futói, amatőrök vagyunk. Lelkesek, de amatőrök. De valahogy mindig akad a csapatban egy-egy igazi tehetség. Azt hiszem, mostanság gyorsan meg fogjuk tanulni Ökrös Zoli nevét. Most jöjjön az ő sub80-as félmaratonja.
Idén is sikerült összerakni egy BSI futónagykövetekből álló csapatot. Több tavalyi csapattag idén más csapatban indult, vagy egyéni versenyzőként választott távon futott és voltak, akik most nem jöttek el, de a tavalyi messenger csoportban követék a hétvége eseményeit.
Túl voltunk az első napon. Órák óta szerettünk volna egy kávét inni, normálisan kezet, arcot mosni, de még mindig semmi se volt nyitva.
Fura érzés a másik oldalon lenni. Eddig is sejtettem, hogy legalább olyan erőfeszítést igényel, mint versenyezni, de most már tudom is.
Pár hónapja egy beszélgetés során rávágtam, hogy „Persze, hogy elmegyek kísérni! Főleg, ha a Dolomitokba mész, de Ausztriába is szívesen. Csak szólj, hogy mikor!”
Talán a nagy meleg, talán csak a megszokott útvonalak megunása, vagy csak annyi, hogy a Farkas-hegy most az átlagosnál kedvesebb a szívemnek… szóval számtalan oka lehet annak, hogy idén nyáron kerestem valami új útvonalat az edzésekhez.
Tóth Bendegúz még nem tagja az egyesületünk "családjának", de mindenképpen része. …és büszkék lehetünk/vagyunk rá. Meg a szüleire is. Ő a potenciális utánpótlásunk...
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal - és persze ez által az egyesületünk, a Pénzügyőr SE - évek óta jelentős létszámmal képviselteti magát a Budapest Sportiroda eseményein. Ismét lezárult egy év. Kilenc eseményen vettünk részt és 557 pontot szereztünk. (most nem részletezném a pontszerzés szabályait, az a BSI-nél megtalálható, és első olvasatra nem egyszerű…)
Rendhagyó poszt következik a 33. Spar Maratonról. Ennél rendhagyóbb, már csak az lehetne, ha a záróbusz vezetője írna a maratonról…
Nem is tudom, hogy mitől tartottam jobban, amikor elindultam Pilisszentkeresztre, a maratoni távtól, vagy attól, hogy már megint kalandosra sikeredik a túra…
A cím, nem Milne regényére utal, hanem arra a júliusi eseményre, amikor 82 országból több mint negyvenezer ember nekivág az útnak. Ez tényleg a világ legnagyobb túraeseménye. Ez a Vierdaagse…
Van nekünk egy álláshalmozó csapattársunk a PSE-nél. Mosonczki Peti. Ő a NAV meg a XVII. kerület futónagykövete egy személyben.
"Vajon azért edzünk, hogy a nagy napon minden simán menjen, vagy azért van a nagy nap, hogy feldobja az edzések monotóniáját?" – teszi fel a kérdést a beszámoló végén Lui. Én lelkes amatőr futóként az utóbbira szavazok… de ugye ízlések és pofonok.
Ha a Pénzügyőr SE valamelyik tagjának a beszámolója kerül fel a blogba, akkor általában hangsúlyozom, hogy sokan vagyunk, de mind amatőrök, és sokféle okból járunk versenyekre. Ki a kihívást keresi, az adrenalin löketet, ki a közösségi élményt, de olyan is van, aki épp a belső békét, az egyensúlyt.
Én tényleg azt hittem, hogy a Városligetben körözésnél rosszabb útvonal nem létezik egy félmaraton lefutásához. Pedig van. A kőbányai vásárváros lepusztult ipari környezetében körözgetni nagyságrendekkel rosszabb útvonal. Főleg, ha az időjárás még rá is tesz egy lapáttal…
Azt hiszem a címet kicsit eltoltam. Valahogy nem lett szerencsés, pedig azt, hogy női szemmel, még ki is vettem a címből... Pedig minden igaz benne. A naplemente is, a betétfutam is, meg a női szem is...
Nem hiszem, hogy csapatkapitányunk fejében az járt volna, hogy „mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad”, amikor elengedte annak a szatyornak a fülét a pesti éjszakában, amiben a komplett rajtcsomagunk volt, de ezzel a mozdulattal felejthetetlenné tette négyfős váltónkat a 2018-as UltraBalaton rendezői számára. Kétségessé vált az indulásunk…
Szeretem az olyan beszámolókat, amik az adott verseny hangulatát adják vissza. Úgy gondolom, hogy ezek, még akkor is, ha a mesélő éppen megszenvedte az adott távot sokkal emberközelibbé teszik magát a futást. Mert, aki nem csinálja, csak a számokat hallja, látja, annak ez szinte érthetetlen.
Szerény véleményem szerint az "uphill" futások a mazochizmus egy enyhébb válfaját képviselik. Mondom ezt úgy, hogy azért hébe-hóba én is elindulok egy-egy ilyen versenyen, sőt az idei szezonra is van betervezve…
"Már benne vagyunk?" - hangzott el a kérdés. Hát már nyakig benne voltunk a mátrixban a rajt előtti este, vagy abban a valamiben, ami, mint egy buborék ölelt át minket a következő bő harminc órában, az idei UltraBalatonon.
Vannak túrák, amikre rá vagyok kattanva. Nincs rá jobb szó. Amik amolyan viszonyítási pontot jelentenek, már nekem, arra nézve, hogy éppen hol tartok. Igen ezeken a túrákon bizonyítani is akarok.