A múlt héten azt mondtam, hogy ha tudom tartani a kilométerenkénti öt és fél percen belüli időt, akkor emelem a távot ennek a hétnek a végén. Nos ezt egy kicsit előrébb hoztam, így már csütörtökön a nyolc kilométerrel próbálkoztam. Sikerült. A dologban az a nehéz, hogy…

Tudom én, persze, hogy tudom, hogy dőreség előre inni a medve bőrére. De ha egyszer olyan jól esett leírni, hogy egy hét alatt harminc másodpercet tudtam javítani a tempón. Benne volt a lehetőség, hogy csak egyszeri alkalom volt, de azért hátha. Nos ma másodpercre tartottam a…

Na a lendület, az meg van már. Bevallom nem gondoltam volna, hogy három alkalom alatt a tempóból harminc másodpercet tudok faragni. Én azt hittem, hogy ehhez kell egy olyan tíz alkalom, és talán egy hónap alatt fogok visszaállni a korábbi szintre, azaz az ötperces…

Ha ezt így folytatom, eléggé kevés bejegyzés kerül az edzésnaplómba ebben az évben. Két héttel ezelőtt tudtam rávenni magam először arra, hogy egyáltalán futni menjek. Ahhoz képest, hogy idén ez volt az első alkalom nem is volt olyan tragikusan pocsék. Mondom ahhoz…

Persze a bejegyzésnek lehetne az is a címe, hogy nekifutásból, de a „Három és…” valahogy jobban tetszik. Jobban, mert három hónap után most indultam neki először. Először az idén. Írtam már, hogy őszre csúnyán hazavágtam a talpszalagomat. Mondhatni kín és keserv volt…

Itt sem jártam lassan két hónapja. Közben azért történ ez meg az. Na nem igazán a mozgás frontján. Október óta az stabilan szünetel. Na jó volt egy kisebb kitérő, de arról inkább egy következő bejegyzésben. A rendszeres futás hiányát érzem, nem is kicsit, de azzal a…

Talán még egy hét és vége a kényszerszünetnek. Mint már mondottam volt, számos oknak köszönhetően, lassan, de biztosan közeledtem ahhoz az állapothoz, hogy nálamnál csak a hazug embereket érjék könnyebben utol. Mert a közkeletű bölcsesség szerint őket könnyebb utolérni,…

Tényleg a cipő a lényeg. Nekem most érett meg a cserére… Amitől búcsúzom: KALENJI KAPTEREN Bevallom a választásban elsősorban a pénztárcám döntött, hiszen nem tudtam semmit. Nem tudtam, hogy hol, hogy mennyit fogok futni, de leginkább azt nem tudtam, hogy a kezdeti…

Csak a halál biztos. – mondogatta Horváth bácsi a földszint kettőből, de valamikor ’92 táján revideálta az álláspontját. Utána már csak annyit mondott, hogy semmi sem biztos, de ez egy másik történet. Nem tudom ki hogy van vele, de a munkahelyi stressz az én esetemben…

Ezt a bejegyzést úgy is kezdhetném, hogy mostanában nem történik semmi. Semmi különös. Majd kezdhetnék panaszkodni, hogy veszítettem a lendületből. Pedig... Pedig egyszerűen csak annyi van, hogy pont annyit mozgok, amennyi jól esik. Azaz pont annyira fáradok el a napi rutinban,…

Túl vagyok egy, hogy is mondjam egyhetes léböjt kúrán. Túlzásba nem vittem, mondhatni sörmentén ittam, így letudtam a VOLT fesztivált tudatmódosuláson innen. Nem mondom, hogy nem mozogtam, mert azért ugráltam egy keveset, de az azért más. Ráadásul fejembe vettem ezt a 30…

Akkor most túl vagyok az ötszázon. Mármint az ötszázadik kilométeren. Az idén. Ezt sem hittem volna. Pontosabban 42 óra 5 perc és 3 másodpercet futkároztam és megtettem 502,7 kilométert. Az több, mint Budapest-Debrecen oda-vissza, de mondjuk Prágáig nem értem volna el… A…

Én készséggel elhiszem, hogy rossz szokás a pályán a belső körben futni, csak az a baj, hogy tíz futóból tizenegy fut ott. Bevallom én eddig azt hittem ez természetes. Mármint, hogy a futópálya azért van, hogy fussanak rajta. Ha meg az a futók mániája, hogy a belső körben…

Ami nem megy, azt ne erőltessük… Hogy ez mennyire igaz, azt régóta tudom. Mondjuk akkor fájó, ha az embernek ezt egy megértő arcot vágó, alulöltözött nőihölgy mondja. Szóval, ami nem megy, azt ne erőltessük. Persze mondani könnyű. Ha meg az ember gyereke megfeledkezik róla,…

Persze, hogy nem vettem elő pénteken a görkorcsolyát. Az időjárásfelelős lebeszélt. Én meg hittem neki. Jó, meleg az nem volt, de attól még nyugodtan gurulhattam volna. Vártam a havas esőt. És nem jött. Szombaton is vártam. Egész délelőtt. Megint nem jött. Délután…

A tavasz egy kicsit visszavonul… Mondanám, hogy sebaj, de azért nem örülök. Jól esett az az egy-két nap, amikor határozott plusz fokokban futottam. Most majdnem azt írtam, hogy már el is felejtettem, hogy milyen az, amikor nem fagy rám az izzadság a futás végén, de ez azért nem…

Két hét kihagyás után ma... Nem, nem voltam beteg, és nem is untam bele a futásba. Egyszerűen más testtájékra edzettem. Leginkább az erőemelés című sport egy sajátos válfaját műveltem. Első lépésként kis súlyokkal kezd az ember. Ezeket fel illetőleg leemeli, és…

Száz kilométer. Olyan jól esik leírni. Meg azt is, hogy egy hónap alatt, meg hogy én. És főként azt, hogy futottam… Jól esett. A hó is. De az már nem. Legalábbis nekem. Bevallom, kezdem unni a havat. Marhára. Meg a mínuszokat is. Mert az a nyomorú hó csúszik, ha…

A reggeli mínusz hat fokban elkövetett trappolásomra Mjoci a Bébielefántoktól, csak annyit felelt, hogy „kemény vagy, mint a rambó3”. Majd folytatta, hogy csak úgy lightosan lefutja a dupláját. Na ki a király? Hát nem én. Nézegetem az edzésonline napi bejegyzéseit, majd…

Na most, ha valaki azt mondja, hogy csak az április bolondos, már ami az időjárást illeti, azt lehet, hogy marhának nevezem, lehet, hogy leköpöm, sőt még a megrugdosását is fontolóra veszem. Persze az utóbbiakat csak úgy gondolatban, Rejtő után szabadon. Ma este végig…

Valójában augusztus óta erre vártam. Mármint arra, hogy kimenjek futni a hóba. Erre az első alkalmat richtig elpuskáztam. Először is pont akkor kezdett esni, amikor még a jó doktor néni javaslatának értelmében nem igazán volt célszerű futnom. Azt mondta orvosilag nem…

Azon gondolkodom, hogy vissza kellene olvasni ezt az edzésnaplót. Na nem a nyavalygásomra vagyok újra kíváncsi, elég volt leírni. Újraolvasni biztos, hogy még szörnyűbb lenne, így viszont nem igazán emlékszem, hogy mik voltak a tippjeim a futóképességemről… Na, sokat nem javult…

Magyarázom a bizonyítványom, mert az – lássuk be – sokkalta jobban megy, mint a futás. Igazából a nem lenne szükséges a bizonyítvány magyarázására, de ez legalább alkalmat arra, hogy betűket rakogassak sorba a blogomban, és ezzel esetlegesen szórakoztassam azt, aki hajlandó…

Ha augusztusban azt kérdezi valaki, hogy időhiány esetén mi az első, amiről lemondok, hát valószínűleg a futást mondtam volna, elvégre messze még a tavasz. Így négy hónap rendszeres futás után változott a helyzet. Lám-lám az írás az, ami az utóbbi időben elmaradt. Úgy…

Sántikálok valamiben. Na nem rosszban, inkább futócipőben… A dolog úgy néz ki, hogy a az elmúlt évek tunyának azért nem mondható, de lényegében görkorcsolyára beszűkült mozgásvilága nem maradt nyom nélkül. Illetve nyom nélkül is maradhatott volna, ha nem kezdek lelkes…